Karácsonyi Krizosztom Ince előszavának részlete
Dugonics András Úr termetére nézve, magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép ’s eleven képének különös diszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen de egyszér’smind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyű mozdulása, belső tűzre ’s nemes indulatra mutattak. Feje természetesen az égnek szegve, tsupán az érdemnek ’s méltóságnak hódult: hizelkedésre, alatsonyságra soha nem hajlott. A’ sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett. Mind hasznos, mind fontos vala a’mit mondott: mellyre nézve átaljában szerettetett, ’s társasága kerestetett. Felebaráttya szerentsétlenségén, ha ellensége volt is, soha nem örvendett, senkinek nem ártott; annál inkább szívében. Alatson és gonosz lelkek módgyára, bosszúállást nem forralt. Felebarátainak békességét, boldogságát a) óhajtotta és eszközlötte. Elméje eredeti; hív, ’s termékeny annyi kintsel bírt, mennyit keze, akár mihez fogott, le írni alig győzött. Vele született nyelvének bőségét igen világosan mutattyák azok a’ számtalan színek, mellekkel külömbféle munkáiban az előfordúlt tárgyokat tulajdonképpen festi. Úgy tetszik a’ bő elme, ’s gazdag nyelv, Dugonicsnál összve találkoztak, ’ kezet fogtak.
Harmintznégy esztendeig oktató hivatalát viselte az Iniversitásnál, meddig tudniillik egéssége engedte: ennek hanyatlásával végképpen Szegedre vette magát 1808 eszt. Kedves öttse házához, hol unokái között munkás b), józan mértékletes ’s víg életét tíz esztendővel szaporította, még végre egy elérett gyümöltshöz hasonló az életfátúl önként ’s minden erőszak nélkül el vált 78-dik esztendős korában.
a) A’ többi jótéteményei között ezer forintot le tett, hogy annak interessét a’ leg öregbik Szerzetes társa esztendőnként kedve szerént használja.
b) Életét a’ Magyar országi Várak le írásokban végezte, mellyekbül kétharmad részt szerentsésen ki is dolgozott. Kéz íratban vagyon egész az S-ig.
