Jólánka! Te lánya lévén Etelkának,
El- ne- bízzd magadat, mondván ő Párjának.
Sőtt meszszirűl imádd nyomát oly Anyának,
Kit a’ Magyar világ tart Remek- munkának.
BENICKI JÓLÁNKÁNAK, UNOKÁM’ SZÜLÖTTÉNEK, CSONGRÁD- VÁR- MEGYÉBEN STEGVÁRRA.
Olvasnád te- is (és igen nagy örömeddel olvasnád) kedves Jólánkám! Ezen neked ajánlott könyvemet, melyet én ezen folyó 1803-dik esztendőben csupán a’ te részedre szerzettem: hogy (hóltom után- is) légyön valamid; melynek látássával, és olvassássával rólam emléközzél.
Valamint Etelkát édes anyádnak kedviért írtam; úgy annak leányát Jólánkát te- éretted szerzettem: hogy valamint Jólánka; (édes annyának Etelkának nyomdokait követvén) mindenkor állandó vólt a’ Jóban; úgy Te- is; édes Anyádra nézvén, magadat illendő- képpen visellyed.
Kedves édes Jólánkám! Meg- fogod ezen nevedhez- hasonlító könyvemben látni azokat, melyekhez ragaszkodnod, melyektűl futnod kölletik.
Szép vólt Jólánkban Annyához- való azon engedelmessége, mellyel oda- hagyván Hazáját Külországba ment, és ott magát az intézet szerént viselte. Mátkájának (kit már régen el- rendeltenek számára) állhatatosságát két izben meg- próbálta, és mivel benne annyának kévánságait nem látta, ugyan- azért el- hagyta.
Szép vólt Jólánkában az- is: hogy, Szeretőjének el- hagyássa után, senkit állhatatosan nem szerethetett. Őtet mag után édesgette, és minek- utána valóságos jó szívvét tapasztalta, vele örökre öszsze- kerekedett, nem- is vólt egy darabig annyi viszontagsága, mint édes annyának val.
Óh minő szomorúságban vala szegény Etelka, Urának durvasága miátt! Kinek Istentelensége annyira ment: hogy ártatlan Hitessének gyermekeit maga’ gyermekeinek meg- ösmerni nem akarta. Lehet-é ennél a’ világ előtt gyalázatosabb gondolat?
Szerencsésebb vólt annyánál Jólánka: mivel, a’ kit egyszer meg- szeretett, annak szeretetében állhatatosan meg- maradhatott. Adgya az Isten: hogy Te- is ennek szerencséjével bírj; és Páraddal szerencsésebben élly.
Etelka igen keveset szenvedett Házassága előtt; de Házassága után Urátúl szer- föklött sanyargattatott, és ezért a’ világ előtt le- is- allyasodott Etele. Még akkor se állhatott igazi lábon, midőn (maga gonoszságát meg- ösmervén) Hitessével meg- békélni láccatott.
Oh Kedves Jólánka! Csudálatos dolog a’ házassági állapot. Nehezen szerződik- öszsze, ha kötele annak el- szakad. Ez a’ szérencsétlenség Jólánkát nem érdeklette: mert Ura néki, a’ házasság előtt- is, böcsűletes vólt. Adgya az Isten: hogy te oly Urat válaszsz magadnak; kinek bél- poklossága nincsen; böcsűlete nem tettetett, nem lopó, nem játékos, nem pazarló.
Jólánka sokat szenvedett Házassága előtt, de házassága után meg- nyugodott. A’ leányok szenvedésre születnek. Ha attyok alatt szenvednek; bóldogok: mert kegyesebbek alatt nem szenvedhetnek. Ha szűlöik őket kénnyek szerént tartyák, őket téjbe- vajba förösztik; akkor osztán Uroknak kegyetlenségére bízzák, kik- is (nem szokván a’ nyomorúságot) igen nehezen tűrik a’ meg- nem- szokttakat.
Adgyon Isten jobb szerencsét néked, kedves Jólánkám! Élly, mind édes anyádnak vezérlése alatt, békkel; mind nélküle békesen. Ha következendő életedet szerencsétlenebbnek tapasztalod; meg- emlékezz arrúl: hogy a’ világ leg- állhatatosabb maga állhatatlanságában. Egy sütésben két lángast nem ád.
Vezérellyenek tégédet édes anyádnak okos intéssei, vezérellyen magad természete jóra, ha Jó; de ne roszra, ha rosz. Rosz nem leszel, ha mindenkor jót lácc. Élly édes Jólánkám sokáig. Írám ezt Pesten 1803-dik esztendőben Augustusnak tizedik napján, midőn életednek Negyedik esztendejét kezded.
