E’ Könyvemet Magyarúl írtam: mert ezzel csupánn a’ Magyar Szíveket legeltetni akartam. Nem-is hangzott vólna idegen Nyelvben olly édesdeden, és olly hathatóssan ETELKA egy igen ritka Magyar Kis-asszony.
Ki-hoztam e’ Szűzet a’ Feledékenségnek Tartománnyából, a’ régi Setétségből: hogy a’ mostani Világ lássa; csudállya; kövesse. Ennek Szeretete tisztességes: ugyan-azért állhatatos, kellemetes, és dicsőséges. Szíve, a’ Kísértetek között, nagy-is, erős-is, győző-is. A’ Veszedelmekben, Szerencsétlenségekben Bátor; árnyékától nem fél; magát el-nem-hadgya. Ezen Magyar Szűznek ékes példáin örvendeni fognak ama’ szép Fiatal-pirost orczájokon viselő Drága Kis-Asszonyaink; szégyenlemi fogják magokat, el-isbúhatnak előtte ama’ Sáppadtt Nyőstényeink.
Le-írtam Régi MAGYARAINKNAK Vitézségeket; Bátorságokat; Nagy Lelkeket. Elő-adtam Fejedelmeinknek Szer-tartásaikat; Népeikhez Szereteteket; Ellenségeik ellen Hadi-mesterségeket. Mind-ezeket nem újjamból szoptam; hanem ama’ Nap-keleti Bölcs Császárnak LEÓNAK Írásaiból vettem. Ez jól ismérte az akkori Magyarokat. Élt-is Segítségekkel a’ Bolgárok ellen. Ha Magyar lett vólna; jobban a’ Magyarokat meg-nem dícsérhette vólna. Köszönnyük-meg jó Szívét, szorgalmatosságát. Császár vólt; pedig Keresztény, és a’-mint Írásaiból ki-tettszik, Isten-félő, és Bölcs. Bizonyossan nem hazudhatott.
Elő-hoztam Magyarainknak akkori Hadaikat; Országunkban le-telepedéseket; Árpád fejedelemnek Gondosságát; az Ország’ Részeinek mind fel-osztását, mind el-ajándékozását; és más ehez tartazandó történeteket. Ezeket se gondoltam-ki magam; hanem BÉLA-királyunknak Nevetlen Író-deákjából kölcsönöztem; melly Könyvnél nincs se régibb, se talán hitelre méltóbb Országunkban.
Így tehát: egy Császár, és egy Író-deák gyújtotta mg előttem a’ mécset, melly szinte aludtt Országunkban, ha SCHWANDTNER, és KOLLÁR fel-nem-élesztették volna. E’ két Tudós embereknek Hamvok-is áldásra, és emlékezetre méltók a’ hál’-adó Magyaroknál.
A’ többi Jegyzeteket hol emennek, hol amannak Írásából szedegettem, és kölcsönöztem. De mind-egygyikneknek nevét-is feltettem. Néha magam’ véleményeit-is oda helyheztettem. Merész ugyan némellyekben; de vakmerő se-hol se vóltam.
Wilágos-várnak a’ Világ’ négy Sarkaira fordúltt részeit, ezeken-kivűl négy szeleteit úgy rajzoltattam-le igazán, a’-mint mostanában siralmas dülledékjekben vannak. Ezzel-is örök emlékezetet akartam adni eme Világ-csudáltta szép várnak, mellynek töredékjein a’ Gyíkok futkosnak, a’ Hollók krákognak, és a’ baglyok huhognak; holott ennek-előtte Vitéz Magyarainknak nagy gyönyörűségben, vagy vígasságban éltenek.
A’ mi Magyarságomat illeti: azon vóltam: hogy tisztán, és igazan írjak. A’ magyar Közmondásokat, Példa-beszédeket néhol tömöttebben-is bele-kerítettem: hogy Nyelvünknek ezen gyöngyei a’ Tengerbe ne veszszenek Szél-vizeinkben. De ezt fő-képpen azon okból-is cselekedtem; hogy meg-mutathassam Régi magyarainknak Nap-keleti eredeteket, kik a’ példa-beszédekkel örömestebb élnek, mint eme’ Nap-nyúgoti Nemzetek.
A’-mi pedig Szívemet illeti, talpig ki-tettszhetem Írásomból. Eleve azt mondhatom: igaz Magyar vagyok, és Hazámat szer-fölött szeretem. Hogy benne születtem, soha sem szégyenlem. Adná az Isten, hogy ő se szégyenlené neveltetésemet. Ollyan vagyok, ki Édes Hazámnak bóldogulásán örvendeni; sanyargatásától félteni; veszedelmén irtózni tudnék. Ollyan vagyok, ki édes Hazámnak fen-tartására, ha tehettségemben lenne, Testestől Lelkestől iparkodnék.
Illyetén gondolatokkal vóltam BUDA mellett a’ NYULAK’ SZIGETÉBEN, midőn itten Régi Királlyaink’ múlatságos Épűleteiknek szomorú Dülledékjein állván, szemem elött forogtanak a’ Dunának ellen-partyán össze-omlott ATILA’ Várának siralmas Töredékjei. Olly vélekedésben-is valék: mintha egygyik Kő-darab a’ másikra, a’ vizen által, nézegetvén, nem különben vigasztalnák egy-mást: mint a’ Rómaiaktól Szám-ki-vettetett Nagy MÁRIUST vigasztalhatták amaz öszve-omlott hires KARTÁGÓNAK Romladékjai, mellyeknek ellenekbe szegény gunyhóját helyeztette ama’ NAGY LÉLEK. Írám 1786-dik Esztendőben.
(Forrás: Dugonics András: Etelka. Sajtó alá rendezte Penke Olga. Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen, 2002. 9-10.)
