(Visa, Mezőség)
édesanyám rózsafája én voltam a legszebb ága de egy legény leszakított karja között elhervasztott édesanyám sok szép szava kit fogadtam kit nem soha megfogadnám de már késő hull a könnyem mint az eső túl a vízen van egy malom bánatot őrölnek azon én vagyok annak molnárja ki a bánatot próbálja
(Magyarszovát, Mezőség)
vágják az erdei utat vágják az erdei utat viszik a magyar fiúkat viszik a magyar fiúkat viszik a magyar fiúkat viszik viszik szegényeket szegény magyar legényeket kit lefelé kit felfelé csak nem a hazája felé gyere pajtás katonának jobb dolgod lesz mint apádnak nem kell kapálni kaszálni csak a lányok után járni katonának jól megy dolga sóról fáról nincsen gondja csak magáról s a lováról meg a császár gúnyáiról
bujdosik az árva madár minden erdőszélre leszáll hát az olyan árva mint én hogy ne bujdokolna szegény árva vagyok apa nélkül de még árvább anya nélkül árva vagyok senkim sincsen egyedül csak a jó isten verjen meg az isten rózsám ha te nem vagy igaz hozzám mer én igaz voltam hozzád igazabb mint édesanyád olyan igaz mint a gyertya nem csalogattalak soha te csaltál meg nem én téged verjen meg az isten téged verjen meg a sötét éjjel de sok örömtől zártál verjen meg a piros hajnal kibe siratlak jajszóval
(ballada - Kajántó, Kalotaszeg)
hova mész te három árva hova mész te három árva messzi útra szolgálatra messzi útra szolgálatra térjél vissza három árva messzi útról szolgálatról vágok néktek aranyvesszőt veregesd meg a temetőt keljen fel hát édesanyám mert elszakadt a gyászruhám nem kelhetek édes fiam mert elsorvadt gyönge inam van néktek egy mostohátok ki gondot visel tirátok mikor fejért ad tirátok kéken virágzik a hátok mikor a fejedet füsüli két orcádat pofonveri
(Zoboralja)
megszabadultam már én a testi haláltól és megmenekedtem minden nyavalyáimtól bűntől és ördögtől ez csalárd világtól s az örök kárhozattól s az örök kárhozattól s lelkem ajánlom az hatalmas istennek és testemet hagyom ő anyjának a földnek e világot pedig az én féliimnek s még őbenne élőknek s még őbenne élőknek
(nagyböjti népének - Borsodszentmárton)
álla keserves anya keresztfánál siralmába midőn függne szent fia midőn függne szent fia kit lelkének bánatába és siralmas fájdalmába hegyes tőr által jára van aki ne siratná krisztus anyját hogyha látná ily nagy szomorúságban ily nagy szomorúságban krisztus keresztje őrizze szent halálra elkészítse szent malasztja segélje midőn a test földé lészen abba lelke bémehessen paradicsom fényébe
(Klézse, Moldva)
menyecske menyecske megmondám az este ne menj ki cserjésbe ne menj ki cserjésbe mert megmar e kígyó szerelem képibe szerelem szerelem átkozott szerelem mert én szakasztottam s el es szalasztottam kit én már szakasztak magamnak marasztak mer jól meg bírja csalni s embernek gyermekit csattogó divóval zurgó magyaróval keskeny pántyikával gyakar hazugságval keskeny pántyikával gyakar hazugságval mert én szakasztottam s el es szalasztottam kit én már szakasztak magamnak marasztak
tegnap jártam zabaratni ma megyek kötözni elvesztettem a babámat megyek megkeresni ha még egyszer megkaphatnám jaj de megbecsülném kezét lábát összekötném s a füstre feltenném le-levenném megcsókolnám s újra visszatenném le-levenném jól megverném s újra visszatenném messze jártam házasodni bár ne jártam volna édes kicsiny feleségem bár ott vesztél volna ha az ördög olyan volna talicskába tenne mennél jobban ordítoznál annál jobban vinne ha az ördög olyan volna talicskába tenne mennél jobban sikoltoznak annál jobban vinne már minálunk a barátok facipőben járnak azok élnek jó világot akik együtt hálnak lám én szegény árva fejem csak egyedül hálok akármerre tapogatok csak falat találok
(Gyimes)
feljött a nap szépen ragyog
(lassú magyaros - Gyimes)
feljött a nap szépen ragyog én még a kocsmába vagyok aj istenem hogy szégyellem hogy reggel kell hazamennem eridj babám gyújtsál gyertyát mutasd meg az országútját itt a babám tudom jól hogy szeret gondolom hogy hazavezet itt a babám tudom hogy szeret gondolom hogy hazavezetle az úton le a locsoson
(lassú csárdás - Gyimes)
le az úton le a locsoson ott mérik a jó bort huszason piros kancsó van a kezembe gyere babám ülj az ölembe erre gyere erre nincsen sár a kapumon semmiféle zár az ajtómon fából a kilincs az ágyamba még csak deszka sincs volt szeretőm volt még három is szőke barna meg egy csinos is mind a három szeretőt talált aj istenem hogy éljek tovább
(Szatmár)
fekete városban fehér torony látszik
(Szatmár)
fekete városban fehér torony látszik látom a rózsámat más ölébe játszik sajnálom szólítni szívét szomorítni szívét a szívemtől elidegenítni csak azt mondd meg rózsám hogy melyik úton mégy el felszánttatom én azt aranyos ekével be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel be is boronálom a sűrű könnyeimmel a hegyek közt lakom keress föl galambom csendes folyóvíznek csak zúgását hallom a csendes folyóvíz télben elaluszik de ja gyönge szívem soha meg nem nyugszikhárom csillag van égen egy sorba
(Szatmár)
három csillag van égen egy sorba három szeretőm van nékem egyforma a három közül egy az igaz szerető a más kettőt verje meg a teremtő nem jó csillag lett volna énbelőlem nem jól ragyogtam volna fönn az égen mikor legszebben kellett vón ragyogni akkor mentem a babámat ölelnikútágas gémestül
(Szatmár)
kútágas gémestül leszakadt vödröstül fölmentem a fára egy almáér nem adom a rózsám a világér fölmentem a fára egy almáér nem adom a rózsám száz aranyér szőrkesztyű bőrnadrág angyalom ne vedd rám fölmentem a fára egy almáér nem adom a rózsám a világér fölmentem a fára egy almáér nem adom a rózsám száz aranyér
(Szabolcs-Szatmár, Alföld)
beteg a szeretőm az ágyba fekszik
(Szabolcs-Szatmár, Alföld)
beteg a szeretőm az ágyba fekszik piros bársony dunnával takarózik kelj fel kelj fel kisangyalom ha lehet gyönge két karommal által ölellek nem kelek én mert nagyon beteg vagyok a szívemen feküsznek a bánatok a szívemről le se megyen a bánat míg csak párja nem leszek a babámnaknyíradonyi híres csárda
(Szabolcs-Szatmár, Alföld)
nyíradonyi híres csárda csendőrrel van körülzárva azér van az körülzárva betyár iszik a csárdába iszik a betyár a csapon sír a csárdás kisangyalom ne sírj csárdás kisangyalom nem ütik a betyárt agyon nem sírok én olyan nagyon mert kihallik az ablakomon a szeretőm olyan csalfa ablakim alatt hallgatja
felszállott a kakas a meggyfára
(Alföld)
sej felszállott a kakas a meggyfára kukorékol hajnal hasadtára hajnal hasad fényes csillag ragyog sej én még mindig a babámnál vagyok sej arra alá dörög az ég alja haragszik a rózsám édesanyja ha haragszik nem tehetek róla sej úgysem leszek a babámé sohacsütörtökön este
(Alföld)
csütörtökön este voltam nálad lesbe láttam hogy fánkot sütöttél engemet be nem engedtél pedig jó lett volna hát pénteken este voltam nálad lesbe láttam hogy ágyat vetettél engemet be nem engedtél pedig jó lett volna hát szombaton este voltam nálad lesbe láttam hogy jegyet váltottál engem a szívedből kitagadtál verjen meg az isten
búval terítették az én asztalomat
(menyasszonybúcsúzó - Szebény, Baranya)
búval terítették az én asztalomat bánattal töltötték az én poharamat nem hittem örömöm hogy búra forduljon fényesen kelt napom homályba boruljon mert ha napkelettől napnyugatig megyek mégse találom föl szabad életemet szabad életemet lányi örömömet eddig lejány voltam szabad madár voltam ágról ágra nyíló rózsabimbó voltam de most elhervadok mint a fa levele mikor megjön az ősz lehullik a földre kedves édesanyám édes szülődajkám fölnevelt kend engem nem tudja kend mire jóra-e vagy rosszra vagy örökös búra vagy örökös búra bánatos napokra kedves édesanyám köszönöm is kendnek a kend sok jóságát a kend sok jóságát a kend fáradságát ha én meg nem szolgálhatom fizesse meg kendnek a jó isten
befogom a hat ökröm a járomba
(Bonchida, Mezőség)
befogom a hat ökröm a járomba elviszem a búzámat a malomba édes kicsi molnárom őröld meg a búzámat három éve nem láttam a babámat akkor szép a sűrű erdő mikor zöld mikor minden dalos madár benne költ dalos madár ejehaj ne szállj ne szállj ablakaimra kisangyalom borulj a vállaimra ráborulnék édes rózsám nem lehet mer a lányok selyemkendőt viselnek selyemkendő kék szeme szemöldöke fekete a jó isten számomra teremtetteborsa felől jön egy fekete felhő
borsa felől jön egy fekete felhő siess kislány elkap a nagy eső nem sietek kapok én még szeretőt arra kérem a jóságos teremtőt eredj kislány eredj hogy ne lássalak mer én téged már régen meguntalak hogy szerettél mindig az eszembe jutsz jóságodért fizessen meg a jézus válaszúti patak mellett van egy fa kis gerlice fészket rakott ágára kis gerlice mindig csak azt énekli jaj de boldog aki egymást szereti
szaszi@szepi.hu