elmentem én a vásárba híres miskolc városába amint jöttem visszafelé két-három árva jött elém elémentem ződ erdőbe gyilkos állott énelőmbe mire mondotta . testem húzta ja bokorba rózsa sándor jó barátom itt nagy baj van amint látom eridj el az udvaromba én elmegyek a világba fogd bé ökröm szekerembe tégy egy párnát a fenekébe hajtsd ki erre a ződ erdőre hogy ne tudja meg senki se nyissátok ki a kaputok most hozzák ki jó anyátok most hozzák ki jó anyátok mert megölte rossz apátok anyám anyám édesanyám ha én eztet tudtam volna a vásárba nem ment volna jajszót hoz vásárfiába
(balassi bálint: egy katonaének c. verse alapján)
vitézek mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél holott kikeletkor az sok szép madár szól kivel ember ugyan él mező jó illatot az ég szép harmatot ad ki kedves mindennél ó végbelieknek ifjú vitézeknek dicséretes serege kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel áldjon isten mezőkbe az jó hírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak emberségből példát vitézségről formát mindeneknek ők adnak midőn mint jó sólymok mezőn széjjel járók vagdalkoznak futtatnak az jó hírért névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak midőn mint jó sólymok mezőn széjjel járók vagdalkoznak futtatnak emberségből példát vitézségről formát mindeneknek ők adnak
amott kerekedik egy fekete felhő s azalatt elrepül egy fekete madár állj meg madár állj meg hadd üzenjek tőled apámnak s anyámnak jegybéli mátkámnak ha kérdi hogy vagyok mondjad hogy rab vagyok a török császárnál térdig vasban vagyok megunta két lábam márvány taposását megunta két kezem délharang húzását megunta két fülem zöld erdő zúgását megunta két szemem a messzi látását megunta két fülem zöld erdő zúgását megunta két szemem a messzi látását
2:30 a sárrétjén nevelkedtem hej de derék legény lettem pedig de sokat szenvedtem kenyeret is alig ettem zsíros tejből lesz a jó vaj egy sem juhász ki nem tolvaj más birkáját csak úgy nézi hozzáférne el nem viszi laponyagon a szállásom gulyám meg bőg az álláson de én mégis azt sajnálom hogy a rózsám ritkán látom bihar békés hajdú szatmár mindenfelől szorítnak már négy vármegye minden zsandár marad magadsz rózsám immár
az éjjel álmomban olyan álmot láttam egy megvetett ágyban szeretőmmel háltam az ő fehér keblét összetapogattam gyönge piros száját mindig csókolgattam vesd fel a villára vesd fel a boglyára hogy ne maradjon kárba szerelem munkája lovam ágaskodik szája vérrel habzik acél patkójától a kő megszikrázik
csi-csi-csi-csi-csi-csij bi-bi-bi-bi-báj-ba aludj baba aludjál te csak mindig aludjál csicsijába bubujjába gombos nyoszolyába csijja bujja aludjál el bubujjál el kis iluskám bubujjál el kis leánykám