(ördöngösfüzes)
édesanyám úgy szeretett hogy bölcsőbe tett s úgy rengetett csicset adott s elaltatott mégis katonának adott s édesanyám sok szép szava de sokat intett a jóra kit fogadtam kit nem soha megvert érte a jehova s édesanyám ne járj sírva mert katonának vagyok írva katona 'z én életem sirathat már a kedvesem
(ördöngösfüzes - katonakísérő)
ezerkilencszáztizennégy évben leüzent a jóisten a földre leüzent a sej-haj füzes közepébe szegény magyarokat viszik a harctérre ej anyám anyám kedves édesanyám te voltál a felnevelő dajkám születésem napján de nagyon örvendtél engemet anyám katonának felneveltél ej anyám anyám kedves édesanyám egy szomorú vasárnap délután házunk előtt sej-haj szépen muzsikálnak engemet anyám visznek katonának ej anyám anyám kedves édesanyám szedje össze minden civil ruhám szedje össze sej-haj tapossa a sárba soha még a világ nem leszek gazdája ej ne vigyenek engem katonának meghasad a szíve a babámnak meghasad a sej-haj babám gyönge szíve ej ha engemet elvisznek mellőle
száraz bokor a hegytetőn (mezőség) száraz bokor a hegytetőn száradj el kedves szeretőm száraz bokor a hegytetőn száradj el kedves szeretőm s úgy száradj el mint a nádszál mint a lekaszált szénaszál idesanyám ides teje keserű a más kenyere idesanyám ides teje keserű a más kenyere keserű is savanyú is jaj de néha panaszos is
verje meg az isten azt az édesanyát
(galga-mente)
verje meg az isten azt az édesanyát aki katonának neveli a fiát húsz évig neveli világ pompájára húsz év után pedig öltözteti gyászba fölkötöm a kardom fölveszem fegyverem az édesanyámtól végbúcsúmat veszem ne sírj édesanyám tekint az isten ránk ellenség kezébe nem adja a hazát
(szék)
muzsikaszó hallatszik a cserjésbe most viszik a rózsám az esketőre be szeretnék én is akkor ott lenni mikor a pap a rózsámat esketi hallanám meg hogy tagad ki szívéből hallanám meg hogy tagad ki szívéből nem félsz rózsám a fennvaló istentől nem félsz rózsám a fennvaló istentől
(fedémes)
beszegődtem tarnócára bojtárnak jó legelője van ott a birkának fizetésem tíz forint meg húsz krajcár megél abból szegényesen egy bojtár a gazdámmal leszek majd egy kenyéren szentgyörgy napján jönnek értem szekéren felteszik a tulipános ládámat mellé meg a furulyámat subámat leégett a szentpéteri hodály beleégett három juhászbojtár három juhász három pár csizmája számadónak sallangos bundája számadónak nincsen semmi kárja megveszi a miskolci vásárba de a három szegény juhászlegény mind a három beleégett szegény barna kislány a hodályt kerüli számadótól a bojtárját kéri mutassa meg annak a sírhalmát hadd ültessek rája tearózsát rózsát teremjen az ne tövisket mer ő engem igazán szeretett
szabad a madárnak (csongrád m.) szabad a madárnak ágról ágra szállni szabad a legénynek lányokhoz eljárni el is szabad oda járni mégse szabad véle hálni este nyolc órára el kell tőle válni az eke a földet nem magának szántja az anya a lányát nem magának tartja ha magának tartja zárja kalickába ne engedje menni legénnyel a bálba az eke a földet nem magának szántja az apa a fiát nem magának tartja szépen fölneveli szárnyára ereszti három esztendeig a császár elviszi
(csongrád m.)
zöld erdőben zöld mezőben sétálgat egy páva kék a lába zöld a szárnya aranyos a tolla híva engem útitársnak el is megyek véle csongorádon nincsen olyan legény sej aki nekem kéne zöld a páva zöld a szárnya ezüstös a tolla fölkeresem azt a pávát s megkérdezem tőle nem látta-e a galambom abban az erdőben kiért fáj a fáj a gyönge szívem sej meg is hasad érte
(moldva)
fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát hosszú útnak porát kicsi gyermek búját hajdaj hajdaj hajdaj hajdaj hajdajala fúdd bé idesimnek fúdd bé kebelibe hogy haljon meg tőle mérges mirigyekvel cserefát égetek gyermeket rengetek cserefának füstje kihozta könyvemet s úgy elaludjál mamámnak bubája mint madár az ágon s a fecske a házon s úgy elkukuljál mamámnak bubája mint a nyúl a fűbe kicsi hal a vízbe
ama híres báthory házban (szentegyházasfalu) ama híres báthory házban születtem nagy és fényes ágban ifjúságom mások példája volt főméltóságok csodája gyermekségem volt kellemetes szüleimnél valék tetszetes bibor-bársony selyem fedezte széltől napfénytől is őrizte hogy lelkemet ártatlanságban megtarthatnám én tisztaságban a krisztus-hit szolgálatában felkenettem a szent papságra hamar engem írtak rómába kardinálok sárkos rangjába fejedelme erdélynek lettem lépésemet ily gyorsan tettem mihály vajda csalfa szívével kínálkozik ígéretével mi megfogva fejemet veszi az törökre boldoggá teszi kívánsága veszendő kincsnek nagy rozsda az emberi szívnek ez vesztette az én fejemet ez végezte itten életemet
andrás kardinál (szentegyházasfalu) andrás kardinál erdély fejedelme éltit itt végezte végső veszedelme tulajdoníttatik nagy kristály andrásnak mikor egy híja volt az ezerhatszáznak tette e keresztet puskás tamás papunk mikor ezerhatszáz tizennyolcat írtunk