(barka, reggeli imádság)
krisztusom kívüled nincs kihez járulnom ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom nincs ki fekélyemből ki által tisztulnom veszélyes vermemből és megszabadulnom gyújtsd meg szövétnekit áldott szent igédnek és bennem virraszd fel napját kegyelmednek hozd fel rám napodat nékem is jó reggel hogy szolgálhassalak serényebben téged dicsértessél atyám isten magasságban a te szent fiaddal ott fenn méltóságban és a szentlélekkel mi vigasztalónkkal háromság egy isten áldj meg dolgainkban
(béd, párosító)
szól a kukuk szól ki kapuján szól barna leány őteződik kinn a bárány forgatózik szól a kukuk szól szól a kukuk szól ki kapuján szól kit adsz nékem király bíró kivel bécsbe menjek s e ződ fának árnyékjában kivel beszélgessek jános öcsével jános öcsével szép ő maga, szép gunyája, gyingyes dolomántja szól a kukuk szól ki kapuján szól jános öcsém ződ erdőbe fémlik a kard az övébe szól a kukuk szól
(menyhe, hajnalkiáltó - ének)
ne aludj el két szememnek világa mert majd fölgyön potus anni csillaga egyik csillag kostyál jános csillaga másik csillag potus anni csillaga akit adtam a jegygyűrűt add vissza homály fogta gyémánt kövét nem tiszta
(zsére, ágyvivésnél)
hej dunna dunna de puha párosan fekszünk alája ej haj a lánynak baja lesz sej esztendőre fia lesz sej ha fia lesz de jó lesz sej katonának való lesz
erre gyere amerre én úgy tudod meg hol lakok én gyertyavilágot gyújtok én barna legényt szeretek én szeretőmnek szeme-szája többet ér mint a pajtája mert pajtája fekete gyász de galambom aranykalász szeretőmnek szemöldöke többet ér mint a hatökre mert hatökre szántóvető de galambom csókra termő
dunna dunna csipkés dunna de sok legény alábújna még olyan is alábújna szent györgy napig elaludna adjon isten belé áldást esztendőre egy kis lyánykát híjú
(menyhe, hajnalkiáltó - ének)
hajnal hasad csillag ragyog mégis a lyányoknál vagyok jaj istenem de szégyellem hogy a hajnal itt ér engem őszi harmat hideg eső ősszel érik meg a szőlő ha megérik borrá szűrik potus annit férjhez kérik s kostyál jános aranyvirág nem kell annak gyertyavilág megírja az a levelet két ragyogó csillag mellett kostyál jános aranybárány aranybetű van a vállán aki aztat elolvassa potus anni neve rajta potus anni pogácsája végig gürült az utcába hova-hova jó pogácsa kostyál jános udvarába s potus anni szőrszoknyaja beakadt a kapufába nem a kapufa fogta meg kostyál jános ragadta meg híjú
(zobor vidék, szerelmi bájolás)
hej madár madár kismadár mi van a lábadon selyemszál kötöm a kostyál jános lábára vetem a gyuris viktor ágyára hej viktor viktor mit gondolsz beteg jános miért nem szólsz főzzek neki kávét meggyógyul leugrik az ágyról megcsókul
(kolon, révészek nótája)
hej révész révész ifjú magyar révész vígy át a nagy hajón neked adom neked bizony néked adom szép selyemkendőmöt nem kell kedvemnek szép szerelmemnek bánatos szívemnek hej révész révész ifjú magyar révész vígy át a nagy hajón neked adom neked bizony néked adom szép aranygyűrűmöt nem kell kedvemnek szép szerelmemnek bánatos szívemnek hej révész révész ifjú magyar révész vígy át a nagy hajón neked adom neked bizony néked adom szép hajadon lyányom az köll kedvemnek szép szerelmemnek nincs bánat szívemben
(zoborvidéki lakodalmas)
adjátok adjátok minek is tartsátok máma a tejetek holnap meg a mienk nem adjuk nem adjuk nem korpán tartottuk mézvel etetgettük borval itatgattuk nincs a fűzfának hegye nincs a legénynek szeme szeme vóna elmenne itt nem szemtelenkedne három liter pájinka egy asszonnak micsoda két liter bor melléje mégse szédül meg tőle jaj de kutya kedvem van három liter bennem van ha még három bennem lesz annál kutyább kedvem lesz devca oresanské pod's nami na panské pod zeleny hájek sadit' majeránek karton dunna de puha kimaradtunk rózsám alóla adná az isten valaha ketten nyugodnánk alatta híjú
(kolon, lakodalmas)
a patakot folyóvíznek hívják tőlem a szeretőm igen tiltják verje meg az isten aki tiltja mert én őtet nem hagyom el soha lehullott a cidrusfa levele bánatos a balkó veron szíve ne szomorkodj megvan a te kedved kit a világ úgy ítél tetőled párta párta búre való párta hogy a török régen le nem vágta ha megfogom annyire hajítom a tengerbe búval lenyomatom mikor megyek a templomba esküdni egyik könnyem a másikot éri jaj istenem hogy fogok esküdni ha nem fogok igazán szeretni
(menyhe, koszorúkötés)
segélj el uram isten ahová mink elindultunk hegyeknek völgyébe virágoknak mezejébe téli ződ téli ződ szép apró téli ződ levelébe szép ződ virágjában igen ékes a vőlegény háza fölött egy nagy felhő kerekedett esik abból sűrű eső mossa össze mind a kettőt potus anni háza előtt egy szép kis kert kerítetött nyílik abba piros rózsa kostyál jános leszakítja
(gömör)
az árgyélus kismadár nem száll minden ágra én sem fekszem minden nap a paplanos ágyba szánj meg bánj meg szelíd galambocska ángyomasszonyt lefektették a paplanos ágyba engemet is lefektettek a szurgyik szájába hej kontyom nagy gondom csak az az én panaszom nem mehetek utcára legények számára megkötik a lábamat a bölcső gombjára hej kontyom nagy gondom csak az az én panaszom egyik gyerek karomon a másik az ágyon a harmadik bölcsőbe negyediket várom hej kontyom nagy gondom csak az az én panaszom
(berzéte)
elmegyek elmegyek el is van vágyásom berzétének falujában nincsen maradásom akkor lesz mikor lesz visszajövetelem majd ha egy szem búza száz keresztet terem az pedig sosem lesz hogy annyit teremjen így hát kedves kisangyalom ne várj vissza engem
táncrikoltások (gömör) az én gatyám három szél járjuk mint a forgószél három napig úgy járom térgyig kopjék a lábom vess figurát olyan cifrát hogy a patkód hányjék szikrát fényes a hold mégse nap ne bocsásd meg forgasd meg a tempóját ugy add meg aki minket meggyaláz pokolban legyen kanász
(berzéte)
el kell menni vagy már el kellett volna ha a bánat a bús szívemen nem volna de a bánat a bús szívemre rászállott engem igaz útamra nem bocsájtott el kell menni katonának messzire itt kell hagyni a babámat nincs kire terád hagyom legkedvesebb pajtásom éljed vele világodat nem bánom hazajöttem letöltöttem időmet add vissza a régi volt szeretőmet élted vele világodat idáig én meg élem a koporsóm bezártáig
édesanyám fehérre meszelt háza két kis évig lesz az fekete gyászba az a két év majd lejár babám nem hiába vár itt hagyom a berzéti nagy kaszárnyát mikor kezdtem a kufferom pakolni édesanyám akkor kezdett siratni édesanyám ne sirass köszönöm a nevelést két kis évig nem eszem a kenyerét engem anyám ne sirass inkább pálinkát hozass hadd mulasson a te katona fiad
nem magamtól álltam be katonának édesanyám íratott be huszárnak édesanyám íratott be sej-haj íratott mikor még a gyenge karján ringatott édesanyám kiállott a kapuba sírva nézi hogy a fia katona eridj haza édesanyám sej-haj nevelj mást az is jó lesz katonának majd meglásd házunk előtt mennek el a huszárok édesanyám én is közéjük állok én leszek az első század szakaszvezető nem a világ ez a három esztendő édesanyám ki a huszár ha én nem ki nyergeli fel a lovat ha én nem felnyergelem kesely lábú kis pej lovamat őrnagy előtt megugratom magamat
sej haj elvitték a fiamat a nagykalapú jóskát katonának fényes szuronyt választott magának fényes szurony rózsafa a nyele sej haj rá van írva nagy betűvel ferenc jóska neve
(pozsony-csákány, altató)
aludj el magzatom szemem fénye szegény életemnek egy reménye örömest ringatlak szívemből óhajtlak ó aludj aludj
(péterfalva, rabének)
amott van egy nagy ház törvényszék a neve törvényszék a neve hej de amit abban főznek keserű a leve abba van egy asztal búval leterítve búval leterítve hej de azon van egy pohár méreggel van tőtve akárkié legyen az a teli pohár az a teli pohár csak már értem jönne a hirtelen halál szállj el fecskemadár gömörön keresztül szombaton keresztül vidd el a babámnak ezt a szomorú hírt ha kérdi hol vagyok mondjad hogy rab vagyok mondjad hogy rab vagyok a szombati fegyház vaságyán hervadok térgyig bevasalva könyökig a vérbe könyökig a vérbe szemem be van esve a nagy sötétségbe sötétség takaróm vánkosom a tégla vánkosom a tégla kígyók békák szeme a világító gyertya
se kilenc se nyolc se hét se hat se öt se négy se három se kettő se egy atyának fiúnak szentlélek istennek nevében ámen mikor a piros hajnal felhasad fejibű feje elejibű szemibű szeme púpaibú orrábú orrcimpájábú szájábú mejjibű torkábú gégeibű tüdejibű májábú lépibű veséjibű minden ízű porcikájábú úgy oszolna el a fájdalma mint az égen szétoszlatja az úristen a felhőköt úgy oszolna el a fájdalma stty stty stty
(zoborvidék, sirató)
jaj párocskám jaj társacskám édes kedves galambocskám nekem édes nekem kegyes miért hagytál itt engemet jaj nyúgodjál te meg ebben az örökös házban akin sem ajtó sem ablak nincsen csak a nagy sötétség kegyeském jaj honnan lesselek kertről-e utcáról-e keletről-e vagy nyúgotról-e jaj annyit gondoltam rád s mit vártalak még a mai napig is várlak de sehonnat se jössz haza
(béd, halottas ének)
megszabadultam már én a testi haláltól és megmenekedtem minden nyavalyáimtól bűntől és ördögtől ez csalárd világtól s az örök kárhozattól az örök kárhozattól lelkemet ajánlom az hatalmas istennek és testemet hagyom ő anyjának a földnek s e világot pedig az én félijimnek még ő benne élőknek még ő benne élőknek
(béd, esti imádság)
krisztus ki vagy nap és világ minket sötétségben ne hágyj igaz világosság te vagy kárhozatra mennünk ne hagyj téged kérünk ó úristen oltalmazz minket ez éjjel nyugodalmunk benned légyen a mi lelkünk el ne vesszen emlékezzél meg mirólunk jól tudod mink gyarlók vagyunk kiket megváltál véreddel úristen kérünk ne hagyj el nehéz álom el ne nyomjon gonosz lélek meg ne csaljon testünk hozzá ne hajoljon és haragodba ne hozzon