(vajdaszentivány)
rúgd ki lábam rúgd ki most édes borom segélj most édes vót az anyám teje keserű a prófont bele aló lábam kanyarodj hargasinam le ne rogyj csukros szegfű havadi szeret ingem valaki de ne kérdje akárki titkos az a valaki mennyi leán mind szeretöm olyan az én természetöm sárga murok ződ ugorka szökjünk mint a kecskebéka a szeretőm aranyalma se nem szőke se nem barna nincs hat ökröm csak kettő ingöm úgyis szeret ő ezt a leánt elkíséröm mához egy hét meg is kéröm ó te kicsi kontytalan mé vagy olyan csintalan ez a kicsi szögelet megér sok más ezöret a leánka szótalan tejes kása sótalan éfjak vagyunk s nem tehetjük hogy a leánt ne szeressük nem tűrök több buszuságot tovébb rúgom a világot a kalapom férevágom kikapok én a világon hozd el isten szombat estét a vasárnapot es esmét e két napon gyöngy életem a rózsámmal vígon élem ucu lábam ne hibázz ha nem deckás es a ház fére tőlem búbánat búzát vágok nem nádat tizenhárom récetojás enyém vagy te küs rokolyás háromszéken gelencén nekem es van egy récém adj egy kicsi tágasságot hogy csináljak bolondságot fényes csizma pantaló beleugrék egy nagy ló kákatermő sáros patak hidd meg rózsám hogy elhagylak ördög vigye a vendéget másnak vettem feleséget ha elmenyek az erdőre más fekszik a lepedőre kapud előtt mély árok többet hezzád nem járok húzd ki cigán ne csak félig ne csípd-harapd el a végit édes kicsi kerekem fordulj egyet előttem ne haragudj ne ne ne me pogácsa me me me rezes villa rezes kés jöszte kéncsem táncolj tés ne nézz rózsám a szemembe meghalok szégylletembe ez az enyém ezt nem hagyom aki kéri megalkuszom nosza rajta legények én is nektek segittek teremtette küs barnája be sok csókot hinték rája kit káromra kit hasznomra kit más ember buszujára iccu kicsi lóg a csicsi nekünk es kell egy-egy kicsi nem aludtam csak egy szikrát eljádzottam az éccakát fogdsza meg forgasd meg téringesd meg lógasd meg
(vajdaszentivány)
túr a disznó túr a mocsárszélen tartottam szeretőt de már régen ha tartottam megszenvedtem érte cudar világ ne hányd a szememre még azt mondják ne tartsak szeretőt jön a muszka ássa a temetőt ássa meg a jó édesanyjának nem annak a besorozott regrutának vadkörtefa fehéret virágzik kispej lovam alatta cicázik cicázz lovam cicázz utoljára rajtad [véled] megyek dél-erdélyországba
(lassú csárdás -- vajdaszentivány)
kiskalapomat felakasztom a szegre gyáva legény kinek nincs szeretője gyáva legény kinek kettő hej de három nincs nem is szép legény kinek göndör haja nincs édes jó anyám nem írok több levelet szilaj csikó rúgta meg a jobb kezem fájdalmasan kilátszik a csikó rúgása sír a jó anyám hallszik a zokogása
(csárdás -- vajdaszentivány)
nyílnak nyílnak a mezei virágok férjhez mentek előlem a szép lányok nem is marad a számomra még egy se kit a szívem az árva szívem szeressen szépen szólnak a mezei pacsirták szomorúan sírnak az édesanyák szomorú édesanyák ne sírjatok megvígasztal a leszerlő fiatok
(vajdaszentivány)
októberbe mikor megy a legény katonának azt kéri a lánytól [azt mondja a lánynak] kísérj ki az állomásra nem kísérlek babám lehullott a gyöngyharmat a földre sáros lesz a cipőm megver édesanyám érte októberbe mikor megy a legény katonának azt kéri a lánytól [azt mondja a lánynak] szíved oda ne add másnak mer az én szívem a tiéddel van összekötve-zárva míg katona leszek a szíved oda ne add másnak [három évig amíg oda leszek katonának]
(vajdaszentivány)
felmásztam a kemencére leégett a szoknyám széle a széle a széle a szoknyám széle megver édesanyám érte meg akartam házasodni galambot akartam fogni galamb helyett varjút [csókát] fogtam bánom hogy megházasodtam ki az urát nem szereti sárgarépát főzzön neki jól megsózza paprikázza hogy a hideg jól kirázza megyek az úton lefelé senki se mondja gyere bé csak egy kislány mondja nékem gyere bé te szerencsétlen
(vajdaszentivány)
nyitva van a százados úr ablaka barna kislány sírva sétál alatta állj meg kislány barna kislány egy szóra én leszek a szíved vigasztalója nem állok meg a százados úr szavára nem leszek én a százados úr babája van már nékem a századjában egy közlegény kit nem adnék a százados úr magáért a közlegény elesik a csatában ki borul a barna kislány vállára ha elesik szálljon áldás a porára úgy sem leszek a százados úr babája barna kislány mit viszel a kosárba orvosságot viszek én a csatába ellőtték a babámnak a jobb karját bal karjával öleli a babáját
(vajdaszentivány)
érik a ropogós cseresznye kérik a lovamat cserébe én a lovamat cserébe senkinek sem adom avval megyek a harctérre csárdás kisanyalom így akar úgy akar nem akar szeretni a galambom érik a ropogós cseresznye kérik a szívemet cserébe én a szívemet cserébe senkinek sem adom hazamegyek ölelem a csárdás kisanyalom így akar úgy akar így akar szeretni a galambom érik a ropogós cseresznye kérik a fegyverem cserébe én a fegyverem cserébe senkinek sem adom avval vesszük vissza erdélyt csárdás kisangyalom így akar úgy akar nem akar szeretni a galambom
(vajdaszentivány)
kedves édesanyám hogy esik ez magának legkisebbik fiát viszik el katonának reggel nyolc órakor rövid szárú kis bakancsát pucolja de vikszolja este a vaságyon a babáját siratja fütyül a masina viszi a regrutákat sír a kisangyalom majd megöli a bánat ne sírj kisangyalom csak te légy az igaz szívű szeretőm de szeretőm majd megsegít minket a jóságos teremtő
(vajdaszentivány)
befogom a lovam befogom a lovam festett kis kocsimba elviszem a búzám elviszem a búzám a szentiványi gőzmalomba megkérem a lisztes molnárt őrölje meg a búzámat így is más öleli úgyis más öleli odahaza a babámat fekete zsindelyes fekete zsindelyes a szentiványi bíró háza sírva sétál abban sírva sétál abban a szentiványi bíró lánya minden lánynak van babája kivel mulat a csárdába sej csak az enyém az a barna legény benn marad a kaszárnyába
(vajdaszentivány)
szentiványi sudár torony jaj de messzire ellátszik közepébe a négy sarkába négy szál rozmaring virágzik egyik hajlik a vállamra másik a babáméra lehajtom a bús fejemet rózsám ölelő két karjába este van már késő este kilencet ütött az óra az én csárdás kisangyalom mégsem jött el a fonóba vagy haragszik vagy beteg vagy talán nem is szeret így hát kedves kisangyalom tiltva vagyok én tetőled
(vajdaszentivány)
tele van a tele van a tele van a kiskalapom virággal tele van a szívem szomorúsággal hazafelé leteszem a bánatot a szívemről most már nem is tagadom szentiványon lakik az én galambom nem akar a nem akar a nem akar az ökör[tehén]csorda[gulya] legelni nem akar a régi babám szeretni nyújtsd ki babám két ölelő fehér hattyú kezedet a szíved alá leírom a homlokodra csókolom a nevemet
(vajdaszentivány)
sztalingrádból [szerbiából] jön egy vonat veres kereszt rajta ablakából kihajol egy sebesült katona karján kötött fehér kendőt [fátyol] visszafújja a hideg szél látod csárdás kisangyalom hiába szerettél de szeretnék egy vasárnap a templomba menni az én kedves [csárdás] galambomért szépen imádkozni imádkoznék hogy segélje [segítse] őtet haza a jóisten ne temessék oroszország átkozott földjébe