ezerkilencszáztizennégy évbe gyászba borult az egész világ népe ferenc jóska ej-haj háborút indított sok jó édesanyát de megszomorított ezerkilencszáztizennégy évbe s a jóisten lenézett a földre lenézett a szép erdélyország közepébe hej a legénység megyen a harctérre
édesanyám sok szép szava édesanyám sok szép szava kit fogadtam kit nem soha kit fogadtam kit nem soha megfogadnám de már késő hull a könnyem mint az eső megyek az utcán lefelé senki se mondja gyere bé csak egy kislány mondta nékem gyere bé te szerencsétlen
ne nézd rózsám szennyes vagyok ne nézd rózsám szennyes vagyok mer én szolgaleány vagyok mer én szolgaleány vagyok a szolgának sok a dolga nem érkezik a fonóba vagy érkezik vagy nem lehet vagy szeretője más lehet
nem akar az ökörcsorda legelni nem akar a régi babám szeretni szépen kértem hogy szeressen engemet azt felelte késő van már nem lehet szépen kértem adjon egy szál virágot azt felelte elhagytál szép virágom kék ibolya búra hajtja a fejét nincsen aki megöntözze a tövét
vágjad vágjad a búzát csak a kezed el ne vágd ha elvágod a kezedet mivel ölelsz meg engemet nincsen búza konkoly nélkül nincs szerelem harag nélkül a szerelem olyan édes mint a méz a kenyéren könnyű a szépet szeretni de nehéz elfelejteni én is szerettem egy szépet felejteni nem lehet kicsi tulok nagy a járom jaj de szép lány ez a három elszeretem az egyiket három közül a szebbiket
késő este zöld erdőben megyek el zöld erdőbe fülemüle énekel fülemüle mind azt fújja énekli csak az boldog aki nem tud szeretni igaz igaz a madár is azt zengi minek élek ha már nem szeret senki ha már másnak küldi a szép virágot ne is legyen több legény a világon
falu végén van egy malom galambom bánatot őrölnek azon galambom nékem is van csuhaj egy bánatom odaviszem lejáratom galambom magyarózdi nagy híd alatt galambom folyik a szerelem patak galambom aki abból csuhaj vizet iszik babájától elbúcsúzik galambom én is abból csugaj vizet ittam a babámtól elbúcsúztam galambom
vajon ki járt kiskertemben fekete galamb képében szedi virágomnak ágát rozmaringom .
lapi lapi cserelapi gyere rózsám hozzám lakni mert ha nem jösz hozzám lakni száradj el mint az a lapi van egy szoknyám rózsaszín tegnap vette egy legény ha még egyet vett volna két rózsaszín lett volna kézzel etted kását attól nőttél ekkorát
egyik lábam szilágyi másik magyarországi járd ki lábam járd ki te nem parancsol senki se túrót ettek üresen attól járják ügyesen ez a zoli ügyes gyerek aki sohase kesereg benedeki legények mint valami lepények ide nézz a figurára ne az anyád szoknyájára
pipa pipa pipaszár pipa pipa pipaszár szeretőmnek szája fáj de csuhajja hadd el rózsám ne fájjon hadd el rózsám ne fájjon mer én meg nem csókolom de csuhajja te azt hiszed te csipás te azt hiszed te csipás hogy engem nem szeret más de szeret más szeret engem még más is szeret engem még más is náladnál szebb virág is gyere pajtás katonának gyere pajtás katonának jobb dolgod lesz mint apádnak csuhajja nem kell kapálj nem kell kaszálj nem kell kapálj nem kell kaszálj csak a kaszárnyában sétálj görögdinnye falú vagyok adok akinek akarok mégis egészben maradok csuhajja
engem szeress ne anyádnak engem visznek katonának én csókolom meg a szádat ez a leány bújába belébújt a burjánba kérünk egy kis távolságot hogy csináljunk bolondságot
a jó lovas katonának a jó lovas katonának de jól vagyon a dolga de a dolga eszik iszik a sátorba eszik iszik a sátorba semmire sincsen gondja de csuhajja csak az jöjjön katonának csak az jöjjön katonának aki az ilyet szereti csuhajja
vágják az erdei utat vágják az erdei utat viszik a magyar fiúkat viszik a magyar fiúkat el kell menni ha esik is hogy ha nehezen esik is nehezen esik a járás tőled rózsám az elválás állj meg állj meg kérdjelek meg hogy ha elmész hol kaplak meg zöld erdőnek közepébe két kaszárnya van építve abban vannak a legények abban búsulnak szegények kihajolnak az ablakon rózsa nyílik csákójukon rózsa nyílik szegfű hajlik szeretőmnek szava hallik . hallik . siránkozik
a faluból kihajtották a nyájat elvitték a rózsámat katonának megjött a nyáj odamaradt a babám jaj istenem bár csak egyszer láthatnám megkérem a tekintetes vármegyét halgassa meg egy szegény lány kérését szegény vagyok azon kezdem panaszom nincsen apám sem rokonom gyámolom e jó legény volt szeretőm mindenem gyámolomul őt rendelte istenem azt feleli törvény tiltja nem szabad az én rózsám katonának bent marad az én rózsám katonának nem való gyönge legény leveti a szilaj ló szilaj lónak fájdalmas a rúgása ide hallik a rózsám zokogása
este van este van megy a nap lefelé ballag már a huszár is ballag már a huszár is a kaszárnya felé istenem istenem mi lesz majd énvelem fegyver van a vállamon bajnét az oldalom sirathatsz kökényszemű galambom
anyám öreg édesanyám te voltál a felnevelő dajkám engemet nem időre szültél mégis katonának küldtél ott ahol az ágyúk szólnak apró fegyverek ropognak fejem felett akna robban piros vérem földre loccsan főorvos úr arra kérem kösse be a sebeimet kösse be a sebeimet mentse meg az életemet be is kötném sebeidet de elfolyt a piros véred
most van esztendeje másodikra fordul hogy az én édesem háborúba indult a hosszú utakot elejibe vette a bút s a bánatot magához ölelte kísérj el ingemet bárcsak a kapudig ha kapudig nem is bárcsak az ajtódig onnan elmegyek én szívem egyedül is engem isten őröz őrözzön téged is az eső is esik köpönyegem ázik a szél patkójától a kő is szikrázik győzünk-e vagy vesztünk tán immár elválik e sok szenvedés tán megjutalmazódik
(gyimes)
szomorítson meg a halál mikor jókedvedben talál
(gyimesi lassú)
édesanyám hol van az az édes tej mivel engem katonának nevelt fel azt a tejet mért nem adta lányának mer a lányát nem viszik katonának édesanyám karján nevelt engemet mégse tudja az én bús életemet mert ha tudná az én bús életemet éjjel-nappal sirathatna engemet
azt üzente ferenc jóska legény kell a háborúba kedves barátom eléizent az ellenség kössön kardot a legénység kedves barátom kardot kötött a legénység sok anyának keserűség kedves barátom ne sírjatok ti szép lányok visszajön még galambotok kedves barátom visszajönnek akik élnek ott maradnak kik meghaltak kedves barátom véreteket ontottátok testetek földbe zártátok kedves barátom