Türei / Élő kalotaszegi népzene

2. béres vagyok részes

béres vagyok részes
annak is születtem
mindjárt itt az új esztendő
jön a szekér értem

ökreim a réten
birkám a vetésen
taligám a barázdába
magam a kocsmába

ökreim nem bánom
a taligám sajnálom
a tulipántos isztikémet
barna szeretőmet

3. búsulni sohase tudtam

búsulni sohase tudtam
míg szeretőt nem tartottam
de mióta azt fogadtam
búsulni is megtanultam

bú az élet mindig búval
nem vagyok szabad magammal
nem vagyok szabad magammal
az én kedves galambommal

élet élet betyár élet
mivel vagyok adós néked
lerovom az adósságom
ha meghalok azt sem bánom

künn a réten lekaszálták a szénát

künn a réten lekaszálták a szénát
elvágták a bús gerlice jobb szárnyát
bús gerlice kesereg szárnyáért
én is kesergek a régi babámért

szilaj lovam patkószege de fényes
a türei bíró lánya de kényes
göndör haját ráhajtja ja vállára
száz forintos gyöngyöt köt a nyakába

édesanyám ki a legény ha én nem
ki nyergeli fel a lovam ha én nem
felnyergeli az én gyenge két karom
amelyikkel ölelem a galambom

édesanyám férjhez adott

édesanyám férjhez adott
csak egy rongyos pendelyt adott
a vőlegény is olyan volt
csak egy rongyos gatyája volt

én a dolgot nem restelltem
??? kendert vetettem
szőttem neki egy szösz gatyát
avval ??? ki magát

szőttem biza de csak egyet
abba se nem volt köszönet
szőttél gatyát ülep nélkül
itt vagyok most gatya nélkül

a türei hegy alatt hegy alatt

a türei hegy alatt hegy alatt
három kislány piros rózsát arat
én leszek a három kislány kévekötője
gyáva legény kinek nincs szeretője

piros alma ne gurulj ne gurulj
értem babám ne búsulj ne búsulj
lám én regruta vagyok még sem búsulok
jó az isten tán csak megszabadulok

felszállott a kakas a meggyfára

felszállott a kakas a meggyfára
kukorékol hajnal hasadtára
hajnal hasad sűrű csillag ragyog
látod babám most is nálad vagyok

amért én most be vagyok sorozva
ne hidd babám nem leszek katona
lesz a bíró lesz az olyan szíves
beírja hogy nem vagyok húsz éves

amért én most ilyen sárga vagyok
ne hidd babám hogy én beteg vagyok
megsárgított engem a szerelem
nálad nélkül gyászos az életem

amért én most ilyen piros vagyok
ne hidd babám hogy én festve vagyok
így szült engem anyám a világra
pirosító nem kell az orcámra

amért én most ilyen barna vagyok
s kilenc kislány szeretője vagyok
a tizedik el van tőlem zárva
édesanyja cifra szobájába

szánt az ökör recseg-ropog a járom

szánt az ökör recseg-ropog a járom
erős a föld a türei határon
olyan erős hármas eke sem vágja
szép a babám e világon nincs párja

kiskertemben kivirított a retek
de semmirevaló kislányt szeretek
mit bánom én ha semmirevaló is
semmirevaló vagyok magam is

keserű víz nem hittem hogy édes légy
régi babám nem hittem hogy csalfa légy
csalfasággal csaltad meg a szívemet
a jó isten úgy áldjon meg tégedet

szárad a bokor a tetőn

szárad a bokor a tetőn
száradj el régi szeretőm
sej úgy száradj el mint a szegfű
mint a réten lekaszált fű hadeha

ez a kislány boglyát tetéz
aki rakja annak nehéz
sej haj galambjára hull a széna murva
énutánam ne járj sírva

volt szeretőm kati nevű
volt szeretőm kati nevű
sej haj mint sem olyan nevű lenne
inkább szeretőm se lenne hadeha

ha tudtad hogy nem szerettél
házadhoz mért kerítettél
ej haj hagytál volna békét nékem
más is elvett volna engem hadeha

4. darutollam lehajlott lehajlott

darutollam lehajlott lehajlott
azt beszélik szeretőm elhagyott
nem hagyott el csak az irigy mondja
azt fogadta nem is hagy el soha

mind azt mondja a szeretőm anyja
hogy a lánya rozmaring bokréta
ha rozmaring ültesse cserépbe
hogy ne fájjon a gyenge szívem érte

lányok lányok falumbeli lányok
közületek csak egyet sajnálok
ha az az egy nem lehet a párom
senki se kell ezen a világon

5. amerre én járok még a fák is sírnak

amerre én járok még a fák is sírnak
gyenge ágaikról levelek lehullnak
hulljatok levelek rejtsetek el engem
mert az én kedvesem árván hagyott engem

búval teríték meg az én asztalomat
bánattal tölték meg az én poharamat
ha tudtad határát rövid szerelmünknek
mért nem hagytál békét én árva fejemnek

felmenék a hegyre lenézék a völgybe
ott láttam a rózsám fődig feketében
fődig feketében egy asztal előtte
egy pohár van rajta erdei bor benne

egy pohár van rajta erdei bor benne
köszöntsd reám babám hadd igyak belőle
mint sem rád köszöntném inkább elönteném
régi szeretetért mit nem cselekednék

faluvégen van egy malom

faluvégen van egy malom
faluvégen van egy malom
bánatot őrölnek azon
bánatot őrölnek azon

nekem is van egy bánatom
oda viszem lejáratom

úgy el vagyok búval rakva
mint a sóvári almafa

kettő-három terem rajta
mégis terítve alatta

ha ??? a barázdában
nincs kenyér a tarisnyába

gyere babám hozz hogy egyek
megszolgálom én azt neked

lement a nap a hegy megé

lement a nap a hegy megé
más ül a szeretőm mellé
más öleli nagy édesen
én csak nézem keservesen

én istenem édesatyám
még a fát sem teremtsd árván
a fát ága lombja nélkül
éngemet szerető nélkül

árva vagyok senkim sincsen
csak egyedül a jó isten
árva vagyok mint a gólya
kinek nincsen pártfogója

édesanyám hogy ha élne
engem még a szél se érne
a kutya se nem ugatna
a szívemben gyász se volna

6. hajnalik

hej de a türei nagy híd mellett
három juhom sej-haj hatot ellett
van már juhom sej de van bárányom
szerethetsz már gyöngyvirágom

hej de a türei nagy hegy alatt
három kislány sej-haj zabot arat
zabot arat fekete ruhában
szeretőt keres magának

nem mind arany nem mind ezüst ami fénylik

nem mind arany nem mind ezüst ami fénylik
nem mind igaz amit a lány esküszik
hallottam én leány-esküt eleget
láttam én már béborulva az eget

hej a mindenit ennek a bús világnak
nem hiszek én menyecskének sem lánynak
mert a leány olyan mint a jeges fa
rásüt a nap leolvad a jég róla

ha kimegyek a türei erdőbe

ha kimegyek a türei erdőbe
s találok ott szeretőre kettőre
nem kell nékem sem a kettő sem az egy
kisangyalom mert igazán szeretlek

kiskertembe van egy kis fa nem látszik
minden éjjel tizenkétszer virágzik
apró rózsa terem rajta jó szagú
kisangyalom mért vagy ilyen szomorú

ha kimegyek a türei nagy hegyre
s ráülök a nagy kőnek tetejére
körülöttem lányok szedik a violát
kalapomra abból kötnek bokrétát