fekete a holló
fekete a holló gyászt visel magáért én is gyászt viselek jegybéli mátkámért szállj le holló szállj le vidd el levelemet apámnak anyámnak jegybéli mátkámnak s ha kérdi hogy vagyok mondjad hogy rab vagyok idegen országban csak bujdosó vagyok idegen országban idegen emberek járok az utcákon senkit sem ismerek eridj édes fiam eridj ha menned kell a jó isten legyen minden lépéseddelszerelem szerelem
szerelem szerelem átkozott szerelem mért nem termettél meg minden falevelen de szépen szól a cimbalom mi lesz belőlünk galambom belőlem egy fülemüle ki a párját elvesztette belőled egy szép szomorú egy szép elhervadt koszorú belőled egy szép szomorú egy szép elhervadt koszorú ha meguntad jó galambom vélem életedet csináltass koporsót temess el engemet írd fel a fejfámra itt nyugszik egy árva kinek szerelemből történt a halálajár a kislány virágos zöld mezőben
jár a kislány virágos zöld mezőben fehér kendőt lobogtat két kezében fehér kendő a szerelem zászlója nem a világ állj meg babám egy szóra hűs a berek patak megyen az alján gyere oda búslakodó kisleány barna kislány ne indulj el utána bánatvirág virágozik nyomában
nem messze van ide kismargita
nem messze van ide kismargita hol a tisza körös-körül folyja közepébe egy kis rongyos csárda benne iszik egy betyár magába amott jönnek nyolcan a zsandárok jaj de szépen fénylik a csákójuk elöl megy a csendőrkapitánya egyenesen be kismargitára jó estét te csalfa csaplárosné hát az a szép szilaj csikó kié jó bort iszik annak a gazdája nem régen jött nincs egy fél órája küldje ki hát annak a gazdáját nem bántjuk mi csak adja meg magát ki se megyek meg se adom magam ha úgy tetszik hajtsák el a lovam a lovamat nem annyira bánom csak a nyeregszerszámom sajnálom szügyellője a bugyellárisom benne háromszázezer forintom egyet adtam a szilaj csikóért a másikat a nyeregszerszámért a harmadikat egy szép barna lányért kit nem adnék széles e világértén is mint eleinte
én is mint eleinte éltem a világom mindennapi nótámat zengtem a zöld ágon rabja lettem holtomig egy csalárd vadásznak kénytelenül fütyölni kell a kismadárnak csalfa leány létemre mire vetemedtem ennek a szép legénynek szerelmébe estem tőrbe estek lábaim oda szabadságim megkötözve szárnyaim oda vigasságim kendermaggal etetnek de nem a mezőben forrásvízzel itatnak de nem a fenyvesben a mezőnek magvai édesebbek voltak a forrásnak vizei hidegebbek voltak
befogtam a hat ökröm a járomba
befogtam a hat ökröm a járomba elviszem a búzámat a malomba édes kicsi molnárom őröld meg a búzámat három éve nem láttam a babámat akkor szép a sűrű erdő mikor zöld mikor minden dalos madár benne költ dalos madár ehaja ne szállj ablakaimra kisangyalom borulj a vállaimra ráborulnék kisangyalom nem lehet mer a lányok selyemkendőt viselnek selyemkendő kék szeme szemöldöke fekete a jóisten számomra teremtettenem úgy van most mint volt régen
nem úgy van most mint volt régen nem az a nap süt az égen nem az a nap nem az a hold nem az a szeretőm ki volt nem az a szeretőm ki volt úgy búsulok majd' meghalok úgy búsulok majd' meghalok úgy búsulok majd' meghalok mégis jókedvet mutatok mégis jókedvet mutatok
azt gondoltam míg a világ mindig ég a gyertyavilág de már látom hogy elalszik s az én rózsám rám haragszik édesanyám sok szép szava kit fogadtam kit nem soha megfogadnám de már késő hull a könnyem mint az eső
tavaszi szél vizet áraszt minden madár társat választ hát én immár kit válasszak szívet szívért kinek adjak addig éli lány világát míg szél fújja pántlikáját a pántlika könnyű gúnya mer azt a szél könnyen fújja jaj istenem de víg voltam míg az anyám lánya voltam de mióta nem az vagyok a búnak is helyet adok
(magyarszovát)
magosan repül a daru magosan repül a daru szépen száll haragszik az én rózsám haragszik az én rózsám mert nem szól ne haragudj kedves rózsám sokáig mer tiéd voltam tiéd leszek halálig csillagtalan setét éjjel csillagtalan setét éjjel jártam a virágos réten ott láttam egy árva lelket és kihallgatta hogy mit beszélek és kihallgatta hogy mit beszélek nem beszélek én egyebet csak a régi szeretőmet s nem beszélek én egyébről csak a régi szerelemről erdők mezők vad ligetek erdők mezők vad ligetek hadd bujdossak tibennetek hadd bujdossak a vadakkal sírjak a kis madarakkal sírjak a kis madarakkal laj-la-la...
ablakomba besütött a holdvilág az én babám abban fésüli magát göndör haját százfelé fújja ja szél köszönöm babám hogy eddig szerettél de szeretnék a templomba ott lenni mikor az én galambomat esketik meghallgatnám mit tagadsz a miénkből hát te csalfa nem félsz a jó istentől de szeretnék az égen csillag lenni ott is csak a hajnalcsillaggal járni éjfél után megkerülném az eget hogy tudjam meg hogy a babám kit szeret