(somogy)
kerek lakom keress meg angyalom szélrül van a házom begyühetsz virágom szerelem szerelem átkozott gyötrelem mér nem virágoztál mindön fa tetejön minden fa tetején vagy a fa levelén hadd szakított volna mindön szögény legény
mikor gulásbojtár vótam az állásban elaludtam fölébredtem éjféltájban egy barmom sincs az állásban körülkerültem a járást egész . . mégsem találtam barmomra csak a kedves galambomra ha itt érnek maj mögfognak oszt mindjár rám verik az vasat elvisznek innet messzire kaposi nagy várbörtönbe
ha elküldtem barna babám szántani kezére adtam a címeres hat ökröm meg is mondtam én a barna babámnak hadd szántsa föl karád alatt a gyöpöt szépen szól a virág ökröm csengője gyüjj el hozzám kisangyalom estére hozzál nékem fehér bort és vacsorát kedves rózsám ritkán láthatjuk egymást
szigetközi nádas berek ott terem a betyár gyerek én is ottan nevelkedtem jó borivó gyerek lettem igyunk egyet jót és hosszút nincsen a jó lónak rossz út de a rossznak télbe-nyárba keresznyűbe? van a lába
alig várom tavasz legyen hogy a réten sok ló legyen békó láncom harminchárom telelopom még a nyáron loptam lovat harminchármot mégsem zörgettem a láncot most loptam egy vak szamarat azért zörgetem a vasat a tiszttartó ül a székbe kacsintgat a jobb szemembe kacsintgat a jobb szemembe hány pár csikó jut eszembe kettőt adtam bíró úrnak ne örüljön bajaimnak mert ha bajaimnak örül ég a háza köröskörül serény házi szolgabíró akasztani fára való az állta el az utamat elvette a csikaimat de azért mégis duhaj lettem malacokkal kereskedtem
sánta csikós vak tehenes süket ökörpásztor a kanász is világtalan nem félnek egymástól elbúcsúzott a disznó kilenc malacától utána ment a kondás üres tarisznyával megismerni a kanászt büszke járásáról tűzött-fűzött bocskoráról tarisznyaszíjáról
a csobányosi hegyek kőből vannak rakva de sok édesanya sírva jár alatta ne sírj édesanyám mer ennek így kell lenni minden jó családból egynek rossz kell lenni madárka madárka csácsogó madárka szálljál édesanyám pici ablakába mondd meg jó anyámnak hogy nagyon beteg vagyok a komunyesti kórház vaságyán hervadok
bánat bánat csukros bánat mér raktál szüvemre várat várat raktál s megnyugodtál tetejébe kondorodtál beteg a szeretőm szegény én vagyok az orvoslegény szedek százféle virágot abból főzök orvosságot szedek százféle fajta virágot abból főzök orvosságot haragszik a nap a holdra a hold meg a csillagokra a csillagok a fekete fődre én a régi szeretőmre kibékült a nap a holddal a hold meg a csillagokkal a csillagok a fekete főddel én a régi szeretőmmel a csillagok a fekete főddel én a régi szeretőmmel
komámasszony pendelye henrere-rere kertre ki van terítve henrere-rere komámuram őrizte hogy a szél el ne vigye de a szél el nem viszi mer a folt nem engedi de a szél el nem viszi mer a folt nem engedi úgy szeretem jánoskát mint a káposztacikát jánoska is ingemet letépi az ingemet
látom az életem
(hertelendyfalva, vajdaság)
látom az életem nemigen gyönyörű két piros orcámon csorog le ja könnyű sírjatok szemeim hulljatok könnyeim gyakran áztassátok elhervadt orcáim fúvom az énekem de nem jókedvemből csak a bú mondassa szomorú szüvemből fúdd bé édesemnek meleg kebelibe hogy haljon meg tőle ne éljen kedviremenyek az úton lefelé
(hertelendyfalva, vajdaság)
menyek az úton lefelé senki se mondja gyere bé gyere bé rózsám gyere bé egyedül vagyok idebé széket adok leültetlek ágyat adok lefektetlek piros hajnalba felkőtlek egy pár csókkal eleresztlek elmentedet nem kívánom visszajöttöd hótig várom elmennél-e nem szánnál-e szüved értem nem fájna-e elmész rózsám járj békével rólam ne felejtkezzél el akkor jussak az eszedbe mikor kenyér a kezedbe akkor se jussak egyébről csak az igaz szeretetrőlédesanyám rózsafája
(hertelendyfalva, vajdaság)
édesanyám rózsafája engem nyílott utoljára bárcsak ne is nyílott vóna szebb a bimbó mint a rózsa nem is kocsi nem is láncos nem is kislány ki nem táncos táncos vagyok nem tagadom szeret engem a galambom le van a szüvem láncolva nincsen aki feloldozza oldozd fel te gyöngyvirág szál hogy legyek én szabad madár
(magyarbece)
vót szeretőm mikor vót mikor a fán szilva vót de ja szilvát leszedték s a szeretőm elvették én a szilvát visszateszem s a szeretőm visszaveszem kertembe terem a dinnye gyere hozzám este imre
(moldva)
szerelem szerelem átkozott szerelem s mért nem virágoztál minden fa tetejen mért nem virágoztál minden fa tetejen hogy szakasztott lenne minden lejány s legény s mer én szakísztottam s el es szalasztottam ej de még szakísztanék ha jóra találnék ha jóra ha szépre régi szeretőmre ha jóra ha szépre régi szeretőmre s régi szeretőmér mit nem cselekednék tengerből a vizet kalánval lemerném tenger fenekéről apró gyöngyöt szednék s méges e rózsámnak gyöngykoszorút kötnék
(kalotaszeg)
nem messze van ide babám tanyája ide látszik annak virágos háza bús gerlice szokott azon tanyázni bajos lenne tőled rózsám megválni kedves babám nyújtsd ide a jobb kezed bocsássál meg hogy ha megsértettelek jártam hozzád sok esőben sok sárban jártam hozzád három évig hiába
édesanyám ki a legény ha én nem ki nyergeli fel a lovat ha én nem felnyergeli az én gyenge két karom amelyikkel ölelem a galambom édesanyám fehérre meszelt háza három évig lesz az fekete gyászban három évig lesz az fekete gyászban míg a fia hervad benn a regátban