(egyházaskozár)
jer bé nálunk jer bé borbérlegén gyurka jer bé nálunk jer bé borbérlegén gyurka nem megyek nem megyek mer anyád otthon van nem megyek nem megyek mer anyád otthon van nincsen itthon nincsen el van a városba el van a városba gyakor szita venni jer bé nálunk jer bé borbérlegén gyurka jer bé nálunk jer bé borbérlegén gyurka nem megyek nem megyek mer apád otthon van nem megyek nem megyek mer apád otthon van
(egyházaskozár)
túl e vizen tótországon szilva termett szép ződ ágon szakasztottam de nem ettem met én búra teremlettem se nem búra se nem jóra barassóba felnőtt nyárfa s annak vagyon harminc ága s az alatt ül három árva merre mentek három árva elindultunk hosszú útra hosszú útra szolgálatra hosszú útra szolgálatra ne menjetek három árva nem találtok jó gazdára netok nektek hármatoknak hármatoknak három vessző hármatoknak három vessző mind e három aranvessző menjetek el temetőbe apátoknak anyátoknak csapjátok meg e mormentját keljen keljen édesanyám keljen keljen édesanyám met elszakadt e gyászruhánk nem kelhetek gyermekeim met elhirvadt a két lábam s a két lábam s a két kezem s a két lábam s a két kezem bár nyújtsa ki a zár kulcsát kulcsoljuk ki koporsóját csókoljuk meg kezit lábát kezit lábát két arcáját nem kelhetek gyermekeim menjetek el hazátokba vagyon nektek mostohátok ki fejért adjon rivátok mikor fejért ad rivátok vérvel virágzik hátatok mikor mossa fejeteket könnyűvel lobog arcátok
anyám éldes anyám gyenge szülő dajkám anyám éldes anyám gyenge szülő dajkám ki kilenc hónapig méhébe hordozott kilenc holnap után ez világra hozott mikor csicset adott adott volna mérget adott volna mérget hogy én ezt ne érjem mikor takargatott gyenge gyócs ruhába takargatott volna forró parázsába mikor ringatgatott jó ringó bölcsőbe rengetgetett volna hét singgel be a fődbe
szegén szabó erzsi mind elveszté magát csütörtökön este a virágos kerbe az ő kicsi fiját aprán elaprítá csihánba takará disznyóknak kihányá isván kirány broncfi két szemivel látá két szemivel látá két fülivel hallá az ő kisfiának keserves sírását az ő kisfiának keserves sírását anyám édes anyám az éjjel álmodtam egy feteke kereszt fejem felett vala apró veres gyüngyök róla fődre hulltak apró veres gyüngyök róla fődre hulltak két feteke holló vállaimra szálltak két feteke holló vállaimra szálltak két sing selyem sinór ujjam között jádzott két sing selyem sinór ujjam között jádzott lányom édes lányom nem eppen jó álom lányom édes lányom nem eppen jó álom a feteke kereszt bánatjaid lesznek a feteke kereszt bánatjaid lesznek apró veres gyüngyök a könnyhullatásid apró veres gyüngyök a könnyhullatásid két feteke holló hóhérjaid lesznek két feteke holló hóhérjaid lesznek két sing selyem sinór akasztófád leszen két sing selyem sinór akasztófád leszen anyám édes anyám rejtsen el éngemet jönnek a katonák rabolnak el éngem lányom édes lányom merre rejtselek el merre rejtselek el ne veszejszenek el menj bé kamarába bújj el egy ládába menj bé kamarába bújj el egy ládába csak oda zúdúla hetvenhét katona hetvenhét katona z egész kompányija hol van a lányotok adjátok kezemre hol van a lányotok adjátok kezemre nincsen nékünk lányunk rég hogy eltemettük nincsen nékünk lányunk rég hogy eltemettük
édesanyám gyengén nevelt engemet mégse tudja az én bús életemet mer ha tudná az én bús életemet éjjel-nappal siratgatna engemet édesanyám ne sirasson engemet menjen haza nevelje az ecsémet mert az ecsém nem katonának való gyönge fickó s hamar megrúgja a ló a ló hamar megrúgja a jobb karját nem lesz mivel megölelje babáját a ló hamar megrúgja a jobb karját nem lesz mivel megölelje babáját
kádár kata édes rózsám bárcsak egyszer jönnél hozzám sus luna jos stele dor şi jale dorul cînd m'ajunge inima me' plînge lacrimele valea curg mereu nem mehetek nem szokásom nincsen nékem ott járásom nem mehetek nem szokásom nincsen nékem ott járásom sus luna... kata kata kádár kata maj csak neked ez a ruha a négy szege kivirágzik s a közepe vérvel habzik inima mea inima mea iar începe mă durea măi akkor tudd meg elvesztettek feneketlen kútba vettek akkor tudd meg elvesztettek feneketlen kútba vettek sus luna... nem jöttél el nezésemre jere bár temetésemre nem jöttél el nezésemre gyere bár temetésemre inima mea... tégy virágot temetőmbe temetőmnek négy szegére tégy virágot temetőmbe temetőmnek négy szegére inima mea... hogy tudják meg hogy ott jártál nékem jó szeretőm vótál hogy tudják meg hogy ott jártál nékem jó szeretőm vótál inima mea...
a kert fenekében egy körtefa alatt ott ül ilonácska györgyikével sírnak györgy teli könnyűvel ilonának mondja tudd meg ilonácska hogy én holnap megyek megyek katanának hogy legyek katana de nem sok ideig három esztendeig három esztendőnek be sok szép ideje esküdjél meg magad a te szivecskédre
úgy fáj az én árva szívem úgy fáj az én árva szívem nem tom néked fáj-e vagy nem inima mea inima mea iar începe mă durea măi ha fáj es há mit tudsz tenni ha fáj es há mit tudsz tenni egyszer ennek így kell lenni inima mea... egyszer ennek így kell lenni egyszer ennek így kell lenni katonának el kell menni inima mea...
erdő erdő mit vétettem erdő erdő mit vétettem mikor rajtad átolmentem én egyebet nem vétettem én egyebet nem vétettem csak rajtad keresztül mentem csak rajtad keresztül mentem árnyékodba lefeküdtem ott egy cseppet szenderedtem mikor szememet felvettem mikor szememet felvettem három zsendár áll mellettem tán értem jöttek az urak érted jöttünk el es viszünk tömlöc fenekibe teszünk arra kérem az urakot arra kérem az urakot engedjenek bár egy napot engedjenek bár egy napot míg egy levelet írhatok míg egy levelet írhatok ha egyet nem bár egy felet ha egyet nem bár egy felet öleljen meg aki szeret
felsütött a nap sugárja minden ember ablakjára vajon mi lehet az oka vajon mi lehet az oka az enyimre nem süt soha talán meg vagyok átkozva talán meg vagyok átkozva az istentől ostorozva
ne legyen szerencsém soha ne legyen szerencsém soha sem éltemben sem holtamban sem éltemben sem holtamban sem éltemben sem holtamban semmi ifijúságomban
kicsi madár hogy tudsz élni kicsi madár hogy tudsz élni hogy te nem tudsz beszélgetni mer én tudok beszélgetni mer én tudok beszélgetni mégis elig tudok élni kicsi madár ej de fenn jársz kicsi madár ej de fenn jársz mi az oka alább nem szállsz alább szállnék de nem merek alább szállnék de nem merek sok az irigy s attól félek attól engedelmet kérek attól engedelmet kérek mégis este hozzád megyek
elment a madárka üres a kalicka mind azt fudogálja hazajő tavaszra ha tavaszra nem bár buzapiruláskor ha akkorra sem jő tudd meg soha sem jő mádárkám mádárkám csináltatok néked gyémántból kalickát ezüstből padlócskát én es adok neked zsemlyecipót enned zsemlyecipót enned moskotárbort innyod nem szoktam nem szoktam kalickába lakni kalickába lakni padlócskán sétálni moskotárbort inni zsemlyecipót enni hanem szoktam hanem ágról ágra menni ágról ágra menni famugurát enni famugurát enni harmatvizet inni mádárkám mádárkám csacsogó rigócskám pendítsd meg nyelvednek gyönyörű szólását hogy huzz a szívemnek vigasztaló nótát ne sirítsd vízemet ne busítsd szüvemet ne busítsd szüvemet hagy igyam egy cseppet má ha kihághatnám csíkiak erdejét csíkiak erdejét debrecen mezejét debrecen mezejét nagy havas tetejét ...
istenem istenem áraszd meg a vizet hadd vigyen el engem apám kapujába apám kapujába anyám ajtójára hogy lássák meg ők es kinek adtak éngem nyóc ökrös gazdának cifra katanának jobb lett vóna adjon disznyó pásztorának met immá megúntam jó regvel felkelni jó regvel felkelni s a patakra menni a patakra menni véres ruhát mosni jajszókval sulykolni könyvemmel áztatni me most es oda van keresztút állani keresztút állani örmén papot ölni egy pénzért kettőért nem szán vért ontani egy pénzért kettőért nem szán vért ontani ezt meghallá hallá a nagy hegyi tolvaj ezt meghallá hallá a nagy hegyi tolvaj megrúgá az ajtót erejsz bé erejsz bé megrúgá az ajtót erejsz bé erejsz bé álljon meg álljon meg csendes jámbor uram álljon meg álljon meg csendes jámbor uram fődig fátyolomat tegyem a fejemre piros patkós csizmám hújzam a lábomba második szavára bérúgá az ajtót második szavára bérúgá az ajtót mit sírsz magad mit sírsz kedves feleségem mit sírsz magad mit sírsz kedves feleségem nem sírok nem sírok csendes jámbor uram nem sírok nem sírok csendes jámbor uram cserefát égetek gyermeket rengetek cserefának füstje huzta ki könyvemet cserefát égetek gyermeket rengetek cserefának füstje huzta ki könyvemet készülj asszony készülj a buzamezőbe a búzamezőbe a fejvevő székre jánoskám jánoskám nagyhajú szógacskám húzd elé kocsimot fogd bé hat lovamot vígy el magad éngem a búzamezőbe a búzamezőbe a fejvevő székre hol fejemet veszik szívemet májamat mosd meg ürmes borba takard gyenge gyócsba takard gyenge gyócsba küdd el barassóba küdd el barassóba tegyék várkapura minden apa s anya vegyen példát róla hogy adja a lányát a hideg havasba nyóc ökrös gazdának cifra katanának inkább adja oda disznyó pásztorának beli buba beli kicsi ráduly péter me mindjá jőn mámá hoz neked cicikét hoz neked cicikét nekem hoz kalácskát hoz neked cicikét nekem hoz kalácskát me nem az az apád ki a csűrbe csépel hanem az az apád ki az utcán sétál ezt meghallá hallá a nagy hegyi tolvaj ezt meghallá hallá a nagy hegyi tolvaj szüve megszakada árvája marada szüve megszakada árvája marada
ahol én elmenek még e fák es sírnak gyenge ágaikról levelek lehullnak hulljatok levelek takarjatok éngem mert az én édesem sírva keres éngem sirass rózsám sirass amíg előtted látsz mert jó isten tudja hol leszen halálom erdőkbe mezőkbe a nagy tengerekbe tengernek feneke az én vetett ágyam a tengernek színye az én takaródzóm csúszó-mászó férgek az én hálótársam az apró halecskák az én siratóim az égi madárkák az én énekleim
ludjaim ludjaim szép fehér ludjaim ludjaim ludjaim szép fehér ludjaim tizenketten vagytok s mind fehérek vagytok tizenketten vagytok s mind fehérek vagytok messze fölreppentek messze is elláttok messze fölreppentek messze is elláttok nem láttátok-e tik az én édesemet nem láttátok-e tik az én édesemet vagy láttuk vagy láttuk egy rózsamezőbe vagy láttuk vagy láttuk egy rózsamezőbe szedi vala rózsát hogy kössön koronát szedi vala rózsát hogy kössön koronát nyugszik vala délre félkönyökre dőlve sárig hasú kígyó bébútt kebelibe azt ott ha kiveszi fél karját megeszi azt ott ha kiveszi fél karját megeszi
ó áldott szűz anya mennyei szép rózsa boldog menyországnak drága gyöngyvirága bűnösöknek kegyes szószólója vigyájz reánk édes anyánk angyaloknak királné asszonya míl boldogok azok kik téged dicsérnek buzgó szűvel vígan énekelnek szent fiadnál ők kegyelmet nyernek vigyájz reánk édes anyánk angyaloknak királné asszonya
ó áldott szűz anya mennyei szép rózsa boldog menyországnak drága gyöngyvirágja vigyázz rivánk édes anyánk angyaloknak királné asszonya
az én rózsám személdöke többet ér mind e hat ökre a hat ökre szántóvető az én rózsám hímkereső hímet keres ki es kezdi a hat ökrit el es veszti hímet keres ki es kezdi a hat ökrit el es veszti
egész falut összejártam méges semmit se találtam ja-ja-jaj pedig addig csaltam kértem míg üresvel visszatértem ja-ja-jaj jaj nincs kenyér nincs káposzta nincsen hátsóm sem szalonna ja-ja-jaj jaj nincs kenyér nincs káposzta nincsen hátsóm sem szalonna ja-ja-jaj lopás a mi mesterségünk ha egyebből nem élhetünk ja-ja-jaj lopás a mi mesterségünk ha egyebből nem élhetünk ja-ja-jaj
kaszálómban van egy nyárfa az alatt ül három árva az alatt ül három árva mind a három talpig gyászba merre mentek három árva merre mentek három árva elindultunk hosszú útra hosszú útra szógálatra vágok nektek aranyvesszőt csapjátok meg a temetőt keljen keljen édesanyám me't elszakadt a gyászruhám nem kelhetek édes fiam me béfogott a főd muha vegye jelő záras kulcsát kócsolja ki koporsóját csókoljuk meg kezit lábát s amellett a két orcáját csókuljuk meg kezit lábát amellett a két orcáját fiam fiam édes fiam menjetek el tük már haza vagyon néktek mostohátok ki gondot viseljen rátok vagyon apánk de ostoba anyánk es van de mostoha mikor fejünket fésüli gyenge hajunk mind kitépi mikor fejért ad rejátok vérvel hobzik az hátatok mikor fejért ad rejátok vérvel hobzik az hátatok panaszkodjunk idegennek a megmondja mindenkinek panaszkodjunk fűnek-fának tudtjával adja világnak panaszkodjunk a seprűnek a nem mondja meg senkinek panaszkodjunk a seprűnek a nem mondja meg senkinek szemet vet ő mindenkinek rossz a mi árva fejünknek szemet vet ő mindenkinek rossz a mi árva fejünknek
kicsi lovam térdig menyen a sárba az én rózsám iszik a korcsomába kicsi lovam nem szereti a zabot tavasz felé ződ árpára kikapott kicsi lovam jobb az árpa mind a zab rózsámnak es jobb a szüve ha mást kap kicsi lovam jobb az árpa mind a zab rózsámnak es jobb a szüve ha mást kap
érik a szőlő hajlik az ága zereg a levele durba nez a gazda nem nez fel a napra csak a szépasszonra durba nez a gazdasszon nem nez a cselédre csak a szép legényre
érik a szőlő hajlik a vessző borul a levele borul a levele három szabólegén vándorolnak szegény egynek sincs kenyere egynek sincs kenyere kére tőlem kőcsön jaj de nekem sincsen nem adott az isten nem adott az isten
én nemzetem zsidó népem te ellened mit vétettem hogy tőled halált szenvedtem felelj meg te már énnékem