(lőrincréve)
szerettelek szeretlek holtig el se felejtlek szeretett a fene téged csak meg voltam szokva véled ne nézz rózsám a szemembe meghalok szégyenletemben reám néztél nevettél megtudták hogy szerettél reám néztél kacagtál nálam nélkül maradtál (lőrincréve) az ifjúság olyan madár addig víg míg szabadon jár ha elfogják fogolymadár szabadon már többet nem jár csuhajja dűljön le a botfalvi vár hulljon le róla a rézzár hogy a sok magyar legények szabaduljanak szegények csuhajja
(lőrincréve)
ez a kicsi jaj de jó ez a leánynak való ez a kicsi kicsike kétszer volt kinn az este hát a tegnap délután háromszor egymás után
(lőrincréve)
ez a világ olyan világ mint a mogyorófa virág sokat ígér keveset ád mit ád is mind keserűt ád annyi bánat a szívemen kétrét hajlott az egeken egyedül hagyott a világ egyedül búsulok immár
(lőrincréve)
nem tudtam én elgondolni hogy a világ meg bír csalni kicsi voltam nyughatatlan hamis voltam tudhatatlan
(moldva)
mind azt mondja a retek kettőt hármat szeretek abban hazud e retek mer én egyet szeretek mer én egyet szerettem eleget es szenvedtem aki még sokat szeret hogy ne szenved eleget édes vérem testvérem érted buzog a vérem érted biza nem es csuda szép te vagy mint e rózsa sárig virág a réten hova vótál e héten azt gondótam meghótál hát e pipékvel vótál
(délalföld)
barna kislány ablakába jó estét jó estét szállást kérni jöttem hozzád ha beeresztenél mindenféle csavargónak szállást nem adhatok nincs itthon az édesanyám csak egyedül vagyok barna kislány tornyos ágyát magasra vetette szeretője a kalapját rajta felejtette hozd ki kislány a kalapom hadd tegyem fejemre hogy ne süssön a napsugár ragyogó szemembe
(délalföld)
jános gazda két lánya van eladó kell is annak selyem paplan viganó eredj anyjuk kérjél hatszáz forintot majd megadjuk ha a tanyát eladjuk jános gazda férjhez adta a lányát el is adta érte a nagy tanyáját van hat ökröm egy szép tinóm a réten majd eladjuk azt is a jövő héten
(délalföld)
eltörött a mázas csésze ángyom asszony megver érte ne bántson kend ángyom asszony majd veszünk még a vásáron ángyom asszony kutyát lopott abból dudát csináltatott süsse meg kend ángyom asszony hisz még morog mikor fújom
(nagysajó)
udvaromba magasan nőtt a nyárfa édesanyám barna lányát siratja sírjál anyám sirathatsz is engemet férjhez adtál de nem tudod hogy kinek engem anyám addig nem kezd siratni míg a gyöngykorszorút nem kezdik rakni hulljon le a gyöngykoszorú levele már én többé nem teszem a fejemre de szeretnék a templomba bemenni mikor a pap a rózsámat esketi hogy tudjam meg hogy tagad ki szívéből hogy kérdjem meg hogy nem fél az istentől
(nagysajó)
addig éltem világomat míg szél fútta pántlikámat a pántlika könnyű gúnya mer azt a szél könnyen fújja a főkötő nehéz gúnya mer azt a bú nyomdogálja a főkötő nehéz gúnya mer azt a bú nyomdogálja édesanyám ne sirasson hogy elvesztettem lányságom édesanyám ne sirasson hogy elvesztettem lányságom mer mind leány nem lehetek páros életet kell éljek mer mind leány nem lehetek páros életet kell éljek
(felvidék)
megbetegült szabó kata a diósba a diósba a diósba mogyorósba kérdi tőle idesanyja hogy mije fáj sem szívem fáj sem szívem fáj sem fejem fáj sem szívem fáj sem szívem fáj sem fejem fáj csak vagyok én csak vagyok én szerelembe idesanyám vétesse ki szóló szívem szóló szívem szóló szívem víg örömem vétesse ki tétesse be új ládába úgy vigye jel úgy vigye jel az új bótba hogy ha kérdik mit árul kend szabó kata szívét víg örömét
(felvidék)
a kalászi keskeny árok jaj ott teremnek vékony lányok jaj ott teremnek vékony lányok olyan vékony mint a nádszál jaj hajlik mint a rozmaringszál jaj hajlik mint a rozmaringszál jaj de sokat áztam-fáztam sej míg utánad fáradoztam sej míg utánad fáradoztam
(felvidék)
elment a két lány virágot szedni elindulának kezdének menni egyik másiktól kezdé kérdezni volt-e téged már valaki kérni már engem mátkám tízen kérettek már a tíz közül melyikhez menjek adjál tanácsot árva fejemnek hogy virág helyett kórót ne szedjek
(felvidék)
haj révész révész ifjú magyar révész vigyél át a hajón néked adom néked bizony néked adom szép selyemkendőmet nem kell kedvemnek szép szerelmemnek bánatos szívemnek nem kell kedvemnek szép szerelmemnek bánatos szívemnek haj révész révész ifjú magyar révész vigyél át a hajón néked adom néked bizony néked adom szép arany gyűrűmet nem kell kedvemnek szép szerelmemnek bánatos szívemnek nem kell kedvemnek szép szerelmemnek bánatos szívemnek haj révész révész ifjú magyar révész vigyél át a hajón néked adom néked bizony néked adom szép hajadon lányom az kell kedvemnek szép szerelmemnek nincs bánat szívemnek az kell kedvemnek szép szerelmemnek nincs bánat szívemnek
(felvidék)
bort nem iszom fogadásom tartja vizet iszom mert szívem óhajtja az is csak úgy ha galambom adja mint a madár ha párját itatja párta párta búravaló párta hogy a török régen le nem vágta ha megkapom annyira hajintom a tengerbe kővel lenyomatom
(felvidék)
a kend édesanyja megátkozott engem hogy a fekete föld borítson be engem ne átkozzon engem nem vagyok én oka mert én az ő lányát nem szerettem soha akit én szerettem meg van az szeretve ha rátekintek is elfakad nevetve a pünkösdi rózsa kihajlott az útra eredj arra rózsám köss bokrétát róla tedd az öved mellé két szemem láttára viselje gondomat lányok bosszújára csak azért szerettem falu végén lakni hogy az én galambom arra jár itatni arra jár itatni magát fitogatni magát fitogatni a lovát ugratni míg a lova iszik lehet vele szólni piros két orcáját meg lehet csókolni
(szatmár)
ablakimba besütött a holdvilág az én babám abba fésüli magát göndör haját százfelé fújja a szél köszönöm babám hogy eddig szerettél de szeretnék a templomba ott lenni mikor az én galambomat esketik meghallgatnám mit tagadsz a miénkből hát te csalfa nem félsz a jó istentől de szeretnék az erdőben fa lenni ott is csak a tölgyfa nevet viselni mer a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül az én szívem soha nincs bánat nélkül