(szlavónia)
elment az én rózsám itt hagyott engemet elvitte magával minden víg kedvemet csak azt szánom-bánom tőled el kell válnom sok utánad való járásom sajnálom elfekhettünk volna ketten egy párnán is ketten egy párnán is még a jég hátán is elment az én rózsám itt hagyott engemet elvitte magával minden víg kedvemet
télen nagyon hideg van nyáron nagyon meleg van soha sincs jó idő mindig esik az eső esik eső fúj a szél hull a fáról a levél káromkodik a juhász hogy a nyája széjjelmász
papp vendelnek nincsen orra leharapta a sógora hej tedd rá most tedd rá uccu tedd rá mostan tedd rá rézsarkantyúd pengesd meg rá hej tedd rá most tedd rá nesze kutya vendel orra sose kaptál ilyen jóra hej tedd rá most tedd rá uccu tedd rá mostan tedd rá rézsarkantyúd pengesd meg rá hej tedd rá most tedd rá ne forduljál a fal felé fordulj csak a farom felé hej tedd rá most tedd rá tegyed rá a jobb kezedet majd meghozza a kedvedet hej tedd rá most tedd rá
magas hegyről foly le a víz többet rózsám bennem ne bízz ha bízol is csak úgy bízzál szeretőről gondoskodjál mért búsulsz tán megbántad már hogy engemet megbántottál sose búsulj úgyis késő ami elmúlt vissza nem jő
jól gondold meg rózsám elejét utolját hogy kivel kötöd le életednek sorát mert nem kölcsönkenyér hogy visszaadhassad se nem tiszta búza hogy learathassad fúvom az énekem de nem jókedvemből csak a bú fúttatja szomorú szívemből
ne nézz rám ne ne ne mer nem vagyok a fene nem akarlak megenni csak a szemed kivenni szép városi magas torony beleakadt az ostorom gyere babám akaszd ki a nyavalya törjön ki bonchidai menyecskék ugrálnak mint a kecskék hazajönnek vizesen csókot adnak szívesen azt gondoltam amíg élek mindig víg napokat élek dehogy élek víg napokat iha hade ha
ángyom asszony kutyát lopott nekem abból dudát csináltatott süsse meg kend ángyom asszony hisz még morog mikor fúvom
duda duda szőrös duda az is szőrös aki fújja fújd fel dudás a dudádat billegtesd el a nótámat
az bajom van vélled sír a szívem érted sír a szívem érted majd meghalok érted indulj el egy úton én is egy másikon hol egymást találjuk egymásnak se szóljunk aki minket meglát mit fog az mondani azt fogja gondolni idegenek vagyunk idegenek vagyunk szeretet tartunk ahol összegyűlünk ketten szeretkezünk
én is voltam mikor vótam virágok közt virág voltam de rossz kertészre akadtam keze között elhervadtam túl a vizen tótországon szilva terem a zöld ágon szakasztottam de nem ettem a babámé nem lehettem
kettő szárnya van a parti fecskének jobb a lánynak jobb mint a menyecskének menyecskének ha bekötik a fejét búval tölti el az egész életét hidegségen nagy kalapot viselnek a legények házasodni nem mernek mer mind olyan a mostani menyecske: szép az ura de ő szebbet szeretne
táncszók járj előttem lábujjhegyen hogy vigyelek át a hegyen este jövök reggel megyek míg a világ nálad leszek az én kedvem olyan víg mint akinek háza ég az én szemem olyan kerek ahányat lát annyit szeret de a szívem olyan igaz ezer közül egyet választ ez az üveg az enyém csókolom is sűrűcskén csak az a baj üresedik az én fejem részegedik öregasszony nagy bújába belebújt a nagy burjánba az öreg meg utána letaszított gatyába
egyedem begyedem tengertánc hajdú sógor mit kívánsz nem kívánok egyebet csak egy darab kenyeret süss fel nap szent györgy nap kerted alatt a kisbárány majd megfagy esik az eső hajlik a vessző haragszik a katona mert megázik a lova csiga-biga gyere ki ég a házad ideki szántsunk vessünk hogy jobban élhessünk gyurka kell-e kutya hurka julcsa hol a budi kulcsa sándor kenyérhajon táncol galuskáért kesereg szép lányokért pityereg