(moldva)
vetettem violát várom kinyílását s az én édesemnek visszafordulását kinyílt a viola ki is virágoza de az én édesem nem jött vissza soha madárkám madárkám csácsogó rigócskám pendítsd meg nyelvednek gyönyörű szólását pendítsd meg nyelvednek gyönyörű szólását fújj az én szívemnek vigasztaló nótát meg se búsítottam meg se vigasztalom meg se búsítottam meg se vigasztalom ki megbúsította meg is vigasztalja ki megbúsította meg is vigasztalja vetettem violát várom kinyílását s az én édesemnek visszafordulását kinyílt a viola de nem az a teljes visszajött édesem de nem az a kedves madárkám madárkám csácsogó rigócskám pendítsd meg nyelvednek gyönyörű szólását pendítsd meg nyelvednek gyönyörű szólását fújj az én szívemnek vigasztaló nótát
(mezőség)
ne szeressél kettőt hármat mert az egy is elég bánat olyan bánat a szívemen kétrét hajlott az egeken ha még egyet hajlott volna szívem kettéhasadt volna jaj istenem hogy éljek meg hogy a világ ne szóljon meg szól a világ mit hajtok rá úgy ég a tűz ha tesznek rá egész világ rólam beszél de azt mind elfújja a szél úgy kellett volna szeretni hogy azt meg ne tudja senki megtudta az egész világ s minden rosszat reám kiált
(gyimes)
fúvom az énekem de nem jókedvemből mer a bú fúvatja szomorú szívemből látom életemet nemigen gyönyörű két piros orcámon folydogál a könnyű csak ott folydogáljon csak árkot ne mosson csak az én istenem engem el ne hagyjon
(mezőség)
fehér galamb szállt a házra édesanyám isten áldja köszönöm hogy tartottál és most a halálnak adtál édesanyám rejtsen el jön a halál vigyen el kivitte a kiskertjébe egy szegfűtő elejébe a szegfűtő elhervadott a szegfűtő elhervadott és a halál csak megkapott és a halál csak megkapott jaj de szépen jövünk mi szép menyasszonyt hozunk mi nem hoztuk hogy virágozzék meghoztuk hogy hervadozzék
(kalotaszeg)
kicsi madár mért keseregsz az ágon nem csak te vagy elhagyott a világon nekem sincsen édesapám sem anyám a jóisten mégis gondot visel rám kiskoromban árvaságra jutottam életemben de sokat szomorkodtam megtanultam hogy kell tűrni szenvedni azt is tudom hogy kell szívből szeretni árva vagyok még a nap se süt le rám árva vagyok mert nincsen édesanyám árvaságom még a nap is siratja sötét felleg ki az eget borítja mostoha volt hozzám még hozzám még a világ is száraz földben elhervad a virág is
(mezőség)
én az éjjel nem aludtam egy órát hallgattam a régi babám panaszát éjfél után sejehaj kezdtem elszenderedni jaj de bajos ki egymást nem szereti úgy meguntam ezt a legényt szeretni de még jobban a gyűrűjét viselni csütörtökön sejehaj megmondom az anyjának köszönöm a jóságát a fiának verje meg az isten a te anyádat mért csinálta bolonduljak utánad zúgjál erdő sejehaj csendülj mező falevél szeresd babám kit idáig szerettél
szeress egyet s legyen szép ha szenvedsz is legyen mért nincs édesebb mint a méz ki mit szeret arra néz lám én szőkét szeretek ha ránézek nevetek se nem kicsi se nem nagy éppen hozzám való vagy gyere rózsám gyere már mer a szívem téged vár
elindula három árva elindula három árva mind a három földig gyászba mind a három földig gyászba ne menjetek három árva nem találtok jó gazdára adok nektek három vesszőt verjétek meg a temetőt kelj fel kelj fel édesanyám mer elrongyolótt a ruhám nem kelhetek gyermekeim homály borítja szemeim vagyon nektek mostohátok ki fejért adjon rátok mikor fejért ad reátok vérrel virágzik hátatok mikor fejeteket mossa orcátokat könny borítja én istenem valahára viselj gondot az árvára hogy ne jusson bujdosásra egyik ajtóról a másra
fújnak a fellegek somogy megye felől sokat gondolkoztam a soraim felől sokat gondolkoztam még annak előtte felségednél sorsom el vagyon rendelve sokat gondolkoztam a régi atyákról e világon való sok bujdosásinkról
az ember agyagból gyúrjon istent aki teremtsen néki világot hol hajthat magának papírhajót amin önnön özönvizét körülússza keressen folyton partokat hogy folyvást száradozzon keressen folyton partokat míg el nem mossa egy végső áradat