kinek lába kinek egye-mása hej regö rejtem azt is megadhatja az a nagy úristen amott kerekedik egy fekete felhő abba legelészik csodatévő szarvas száz misegyertya gyújtatlan gyulladjék adjon az úristen ennek a gazdának ... száz kereszt árpát száz kereszt búzát ...
édös fiam iljon fiam sej regélök regélök napot láttam én fölkelni hódikát láttam én lemenni az kettő közt szarvast láttam egyik lába az napba volt másik meg a hódikába egyik lába az erdőben az másik meg az tengerben jobb oldalán nagy szén égett bal oldalán köd setétlett szeme előtt hajnal virradt utána meg éjjel szakadt az erdőbe ha bévetődnék napfelköltig ébrön lennék az szarvast is megnyilaznám útadon új legelőket lelnél
itt es ereszkedik egy kerek dombecska s azon nevekedik egy édes almafa édes az almája csukros a virágja s az alatt ül vala szűz lány mártír asszony s kötögeti vala maga koszorúját s énekeli vala maga énekjeit s nehul ereszkedik egy gyalog ösvenyke s azon ereszkedik egy fehér bárányka jobb oldalán viszi áldott napnak fényét bal oldalán viszi áldott holdnak fényét szőre szálán viszi hatvan mise gyertyát szarva között viszi mennyei harangot s meg ne ijedj meg ne ijedj márton szép ilona hogy mi ide jöttünk isten parancsolta s a mennyei ajtó nyitatlan es nyílik s a mennyei harang húzatlan kondulik
szivárvány havasán felnőtt liliomszál nem szereti helyét el akar bújdosni ki kell onnat venni s új helybe kell tenni ki kell onnat venni s új helybe kell tenni s apámért s anyámért mit sem cselekednék tengernek a habját kanállal lemerném tenger fenekéből gyöngyszemeket szednék mégis a rózsámnak gyöngykoszorút kötnék
porka havak esedeznek dehó reme róma nyulak rókák játszadoznak bényomoztunk a faluba sándor mózes udvarára ott találtunk rakva házat benne láttunk vetve ágyat kelj fel apám kelj fel anyám mer eljöttek a regösök
porondos víz martján felnőtt liliomszál ki akar száradni ki kell onnat venni új helybe kell tenni de ha megfogannék de új helybe kell tenni hátha megfogannék mit sírsz mit keseregsz szegény árva leány de én hogy ne sírjak hogy ne keseregjek mikor nékem nincsen sem apám sem anyám sem apám sem anyám sem egy édes egyem ne sírj ne keseregj szegény árva leány édesapád helyett édesapád leszek édesanyád helyett édesanyád leszek jó testvéred helyett jó testvéred leszek
menyecske menyecske megmondám ez este ne menj ki cserjésbe ne menj ki cserjésbe mer megmar a kígyó szerelem képébe mer megmar a kígyó szerelem képébe szerelem szerelem átkozott szerelem szerelem szerelem átkozott szerelem mér nem termettél volt minden fa tetején mér nem termettél volt minden fa tetején minden fa tetején diófa levelén minden fa tetején diófa levelén hogy szakasztott lenne minden szegény leány minden szegény leány minden szegény legény mer én szakasztottam el is hervasztottam mer én szakasztottam el is hervasztottam kit immár szakasztom magamnak marasztom kit immár szakasztom magamnak marasztom
hej páva hej páva császárné pávája hej páva hej páva császárné pávája ha én páva volnék ha én páva volnék kőkertre szállanék kőkertre szállanék tollamat hullatnám tollamat hullatnám szép lányok fölgyűjtnék szép lányok fölgyűjtnék szép lányok fölgyűjtnék úrfiknak küldenék szép lányok fölgyűjtnék úrfiknak küldenék mikor lejány voltam mikor lejány voltam szabad madár voltam szabad madár voltam de hogy eladódtam fogott madár voltam de hogy eladódtam fogott madár voltam
a pünkösdi rózsa kihajlott az útra nékem es kihajlott szekeremnek rúdja nem tudom édesem jóra-e vaj rosszra jóra-e vaj rosszra vaj holtig bánatra kinezék ez úton látám édesemet látám édesemet ő is láta éngem s akarám szólítni szánám búsítani s ily szép ifijan megszomorítani s az én piros vérem a te piros véred egy árokba folyjon s egy malmot meghajtson pedig az a malom három kövű legyen s a legelső köve szeretetet járjon s a második köve aprópénzt hullasson s a harmadik köve igazgyöngyöt járjon
udvarom közepén van egy szép almafa s ahhoz hozzákötve egy szép pej paripa fel is van nyergelve fel is kantározva gyere régi babám búcsúzzunk el rajta két út van előttem melyiken induljak két szép szeretőm van melyiktől búcsúzzam s egyiktől búcsúzom a másik megharagszik s azér az én szívem soha-soha meg nem nyugszik volt két szép szeretőm megholt mind a kettő s egyiket temettem diófa tövibe a másikat pedig szívem közepébe a másikat pedig szívem közepébe s egyiket öntözöm a tatros vizével a másikat pedig sűrű könnyeimmel
jaj de szépen virjadozik s az én szívem hervadozik jaj de szépen megvirjada s az én szívem elhervada kicsi madár jaj de fenn jársz mi az oka alább nem szállsz alább szállnék de nem merek sok az irigy s attól félek s akármerről fújjon a szél csak éngemet egyedül ér fú mást is de gyengébben ér s éngem igen élesen ér hazám hazám csendes hazám bárcsak határid láthatnám füstjét látom de csak alig az ég alatt lengedezik mind azt mondják nem a füstje csak az erdő borult ködbe mind azt mondják nem a füstje csak az erdő borult ködbe
szállj le kicsi madár zöld erdőn keresztül szólj be az anyámhoz csak ő van egyedül s ha kérdi hogy vagyok mondd meg beteg vagyok olyan nagyon fáj a szívem talán meg is halok na-na-na... ne sírj édesanyám ennek így kell lenni s minden jó családból egynek rossz kell lenni mer ha édesanya édesanya voltál vékony nádszáladdal mér nem hajlítottál mer ha hajtott volna elhajlottam volna ilyen szerencsétlen nem is lettem volna de ritka az a búza kibe konkoly nincsen s ritka az a kislány kibe hiba nincsen s mer az én búzámba egy szál konkoly sincsen szerettem egy legényt áldja meg az isten
jól gondold meg rózsám elejét utolját hogy kivel kötöd be életed pályáját nem kölcsön kenyér az hogy visszaadhatnád sem nem árpatarló hogy legázolhatnád nem az a jó gazda kinek hat ökre van csak az a jó gazda kinek szép lánya van szépen felneveli szárnyára ereszti keservesen nézi hogy más üti-veri
ahol én elmegyek még a fák es sírnak gyenge ágairól levelek lehullnak hulljatok levelek takarjatok éngem mer az én édesem sírva keres éngem sirass rózsám sirass amíg előtted látsz mer jó isten tudja hol leszen halálom erdőkbe mezőkbe s a nagy tengerekbe tengernek feneke az én vetett ágyam s a tengernek színye az én takaradzóm csúszó-mászó férgek az én hálótársam s az apró halacskák az én siratóim s az égi madárkák az én éneklőim te túl rózsám te túl a világ erdején te túl rózsám te túl a világ erdején de én jóval innen a bánat mezején de én jóval innen a bánat mezején
(alföld)
térdig vagyok vasba könyékig bilincsbe szemeim apadnak a nagy sötétségbe kígyók békák szeme az én világítóm bilincsem zörgése esthajnal harangszóm börtönnek falai beszélgetőtársam börtönnek feneke az én vetett ágyam
vetekedik vélem háromféle virág virágom véled elmegyek virágom tőled el se maradok ne vetekedj vélem te búza szép virág mert bizony tevéled színes ez világ is virágom véled elmegyek virágom tőled el se maradok ne vetekedj vélem te szőlő szép virág mert bizony tevéled szentmisét szolgálnám virágom véled elmegyek virágom tőled el se maradok ne vetekedj vélem te rózsa szép virág mert bizony tevéled lányok dicsekednek virágom véled elmegyek virágom tőled el se maradok
kuruc kassa felől hidegen fúj a szél hidegen fúj a szél de rossz hírt hallok a magam sorsa felől énekes kis madár mindig azt énekli mindig azt énekli jól vigyázz te betyár mer megfog valaki
hej révész révész ifjú magyar révész vígy át a nagy hajón vígy át a nagy hajón uramról maradt egy láda kincsem azt is neked adom azt is neked adom hej révész révész ifjú magyar révész vígy át a nagy hajón vígy át a nagy hajón uramról maradt egy szép fekete pej ló azt is neked adom azt is neked adom hej révész révész ifjú magyar révész vígy át a nagy hajón vígy át a nagy hajón uramról maradt egy szép hajadon lányom azt is neked adom azt is neked adom az kell kedvemnek szép szerelmemnek öröm a szívemnek öröm a szívemnek hej révész révész ifjú magyar révész vígy át a nagy hajón vígy át a nagy hajón
esteledik alkonyodik gulya ménes takarodik a számadó káromkodik három bojtár jó bort iszik andrás nap után az idő sűrűn ködöl már a felhő siránkoznak a bárányok elfogyott a takarmányok amott egy kis patak mellett három juhom hatot ellett van már juhom van bárányom van szeretőm tizenhárom
elvégeztük elvégeztük az aratást az aratást majd megesszük majd megisszuk az áldomást az áldomást egész falu egész falu mind aluszik mind aluszik a mi gazdánk a mi gazdánk nem aluszik nem aluszik csak mirólunk csak mirólunk gondolkodik gondolkodik
víg légy gazda víg légy víg munkásid vannak szomorún kimennek vígan hazajönnek terítsd asztalodat tedd rá pint borodat fehér kalácsodat fehér kalácsodat megarattunk má mink mit arassunk má mink van még galambomnak megaratjuk azt is arass rózsám arass megadom a garast ha én meg nem adom megadja galambom arattam arattam kévét is kötöttem galambom tarlóján meg is betegedtem
kiöntött a tisza vize barna kislány fürdik benne én is megfürödtem benne rám is ragadt a szerelme ki a tisza vizét issza vágyik annak szíve vissza én is mögfürödtem benne rám is ragadt a szerelme
jaj de bajos egy vánkoson feküdni ki az urát nem igazán szereti a párnának a két széle elszakad a közepe tiszta újon megmarad nehéz a hangyát kősziklán nyomozni kölletlen párnak egy párnán nyugodni ha ölelni köll karjait fájlalja ha csókolni köll könnyeit hullajtja
(dunántúl)
elment az én rózsám itt hagyott engemet elvitte magával minden víg kedvemet csak azt mondd meg rózsám melyik úton mégy el felszánttatom én azt aranyos ekével be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel be is boronálom sűrű könnyeimmel elment az én rózsám itt hagyott engemet elvitte magával minden víg kedvemet
elmentem én a szőlőbe kata
elmentem én a szőlőbe kata ráhágtam a venyegére kata venyegéről venyegére fáj a szívem egy szőkére kata mikor én még kicsiny voltam kata a cukorér majd megholtam kata de miolta nagyobb vagyok a legényér maj' meghalok kata a bolhási kertek alatt kata de sok gyalogutak vannak kata minden legény egyet csinál aki a rózsájához jár kata minden legény egyet csinál akin a rózsájához jár kata árok partján rakjál tüzet kata forralj nála édes tejet kata szeljél bele zsömlebelet azzal kínálj meg engemet kata nem ettem én ma egyebet kata babám adott egy szem meggyet kata azt is csak úgy levelestül megélek szerető nélkül kata jaj istenem minek élek kata ha ja semmitől is félek kata száraz levél megzörrenik bennem a vér meghidegszik kataérik érik a cseresznye
érik érik a cseresznye bodorodik a levele mennél jobban bodorodik árva szívem szomorodik üssön meg babám a ménkű akkora mint egy malomkű halálodat nem kívánom de ha megüt azt se bánom
zörög a cidrus a kertben hej lulululu-lululárom hogyan megyek ki belűlle hej lulululu-lululárom édesanyám mondta nékem minek a szerető nékem de én arra azt felelem gyötör anyám a szerelem
imhol kerekedik egy fekete felhő abba tollászkodik sárga lábú holló állj meg holló állj meg hadd üzenjek tőled apámnak s anyámnak jegybéli mátkámnak látod-e angyalkám ezt a száraz nyárfát majd ha az kizöldül akkor megyek hozzád rab vagyok rab vagyok szabadulást várok a jó isten tudja mikor szabadulok
csak azt szánom-bánom tőled el kell válnom sok utánad való járásom sajnálom széles az a duna keskeny a híd rajta ne menj rá galambom mert leesel róla elkiáltom magam a régi határban meghallja galambom a túlsó határban ha hallja ha nem is nem tehetek róla gyenge szavaimmal nem mehetek oda ha odamehetnék odarepülhetnék ablakára szállnék neki muzsikálnék szeretőm kedviért mit nem cselekednék tenger közepiből vizet merítgetnék tenger közepiből vizet merítgetnék tűzön-vízen kéne mégis általmennék
a fényes nap immár lenyugodott a föld színe sötétbe maradott nappali fény éjjelre változott fáradtaknak nyugodalmat hozott vessünk számot hát édes istenem hogy lelkemet ne kelljen féllenem ha megtartasz holnapi napodra nem fordítom azt megbántásodra