Kolompos / Furulyás Palkó
1. Télbúcsúztató
Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta
Rajta, rajta, leszakadt a pajta
Leszakadt a pajta, benn maradt a macska
Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske
Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat
Had kerüljem váradat, váradat
Szita, szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda
Haj ki kisze, haj
Haj ki kisze, haj
Gyüjj be sódar, gömböce
Haj ki kisze, haj
Gyüjj be sódar, gömböce
Kivisszük a betegséget
Ha ki kisze, haj
Gyüjj be sódar, gömböce
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
Csipkefa bimbója kihajlott az útra
Csipkefa bimbója kihajlott az útra
Rida-rida bom-bom-bom
Kihajlott az útra
Arrament Jánoska
Szakajt egyet róla
Rida-rida bom-bom-bom
Szakajt egyet róla
2. Naphívogató, esőcsalogató
Süss ki napocska
Itt apád, itt anyád
Sót törünk, borsot törünk
Tökkel harangozunk
Szép nagy napocskát rajzolunk a kezünkkel: süss ki naposka.
Összetett két mutatóujjunkkal az egyik irányba mutatunk: itt apád, másik irányba: itt anyád.
Felváltva ütjük öklünket a másikkal: sót törünk, borsot törünk.
Két kezünket magunk előtt összefogva lóbáljuk: tökkel harangozunk.
Ess eső, ess
Ess eső, ess
Holnap délig ess
Zab szaporodjék
Búza bokrosodjék
Az én hajam olyan legyen
Mint a csikó farka
Még annál is hosszabb
Mint a Duna hossza
Ujjainkat mozgatva esőcseppeket játszunk, föntről esnek egészen le a földig, közben leguggolunk: ess eső ess, holnap délig ess.
Guggolva maradunk, összetesszük a két kezünket, úgy csinálunk, mint amikor egy kicsi növényke bújik elő a földből: zab szaporodjék, búza bokrosodjék.
Ezalatt felegyenesedünk, egyik kezünkkel tartjuk, másikkal fésüljük a hajunkat: az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb.
Széttárjuk a két karunkat amilyen nagyra csak tudjuk: mint a Duna hossza.
3. Tavaszi szél vizet áraszt
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom
Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom
4. Furulyás Palkó
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyeken innét, volt egyszer egy öreg király. Ez az öreg király, olyan gazdag volt, hogy semmire sem volt gondja. Erdeiben megannyi vad tanyázott: őzek, vaddisznók, nyulak, rókák, szarvasok. Földjei dúsan termették a búzát, kukoricát, árpát és egyéb terményeket, olyannyira, hogy magtárai a nyár végétől a következő nyár elejéig telve voltak. De nem csak a magtárak, hanem a kincses kamrák is arannyal, ezüsttel, gyémánttal. S ennek az öreg királynak mégsem az arany, az ezüst, a gyémánt volt a legnagyobb kincse,...hanem a lánya, a szépséges királykisasszony.
Aki olyan szép volt, haja, mint a bársony, mosolya, mint a napsütés, alakja, mint a nádszál.
Virágzik a cseresznyefa
Szebben virít a rózsám arca, ajlalala...
Rózsám arca télbe'-nyárba'
Legvirítóbb a határba', ajlalala...
Édesanyám rózsafája
Én voltam a legszebb ága, ajlalala...
Legszebb ága, legszebb lánya
A legények bokrétája, ajlalala...
A királykisasszony még kislány volt, nagyon szeretett játszani, mint minden gyerek. Volt néki három ugra-bugri kisbáránya. A legkedvesebb játéka az volt, amikor lemehetett a báránykákkal a palotakertbe, és ott hancúroztak, bolondoztak reggeltől estig.
Huncutak voltak a bárányok, mert hol erre ugráltak, hol arra ugráltak, hol ki tudja merre ugráltak. Amikor meg bújócskát játszottak, és a királykisasszony volt a hunyó, úgy elbújtak, de úgy, hogy a királykisasszony kereshette őket erre, arra, de nem találta. Csak nagy sokára akadt rájuk a palotakert bokrai között, de akkor nagy volt az öröm, a kacagás, nagy volt a boldogság.
Ilyen boldogságban teltek-múltak a napok, teltek-múltak az évek, s egyszerre a kicsi királykisasszonyból eladósorba került nagylány lett. Elhatározta magában, hogy annak adja a kezét, aki tud vigyázni a ő báránykáira, meg tudja őrizni azokat legeltetés közben.
Messze földről jöttek a kérők! Királyok, királyfiak, hercegek, grófok próbáltak szerencsét, de egy se tudta megőrizni a bárányokat reggeltől napestig -- mind rajtaveszett.
Hanem, élt ebben az országban egy fiatal juhászlegény, akit úgy hívtak, hogy Furulyás Palkó. Ez a legény, mikor meghallotta, hogy a királykisasszony párt keres magának, és egy feladatot kell teljesíteni, vigyázni a bárányokra a legeltetés közben, azt mondta magában:
-Bárányokat megőrizni, már én volnék a legilletékesebb, majd megőrzöm én őket, csak adják ide nekem.
...Azzal felkerekedett és elindult királyi palota felé.
Ment, mendegélt, nagy büszkén, nagy vidáman, ,,Enyém lesz a királykisasszony, akárki meglássa!'' harmadnapra oda is ért a palotához. Ment egyenesen az öreg király elé. Illendően köszöntötte, majd mikor az megkérdezte tőle, hogy:
-Mi járatban vagy itt, édes fiam?
Azt felelte neki: - Uram, királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom. Én a lányodat jöttem feleségül kérni, és fogadom, hogy kiállom a próbát, megőrzöm a bárányokat reggeltől napestig.
Az öreg király éktelen haragra gerjedt.
-Eszement fickó! Hát hogy képzeled? Királyok, királyfiak, hercegek, grófok próbáltak szerencsét, és egy se tudta megőrizni a bárányokat. Majd pont neked fog sikerülni? Micsoda? Na, eredj innen, amíg nem késő! Már kilencvenkilencen rajtavesztettek, te leszel a századik!
Na, erre a szóra megijedt Furulyás Palkó, már hogyne ijedt volna meg,...mikor megijedt. Már-már el is somfordált volna, ekkor azonban megpillantotta a királykisasszonyt a palotaablakban, és az olyan szép volt, hogy Furulyás Palkónak rögtön ott ragadt a tekintete. Nézte, nézte a királykisasszonyt. Igazából a királykisasszonynak is megtetszett a fiatal juhászlegény, és azt gondolta magában, bárcsak neki sikerülne megőrizni a bárányokat!
S, ahogy nézték, nézték egymást szerelmesen, Furulyás Palkó gondolt egyet, visszaszaladt az öreg király elé. Azt mondta:
-Uram, királyom! Egy életem, egy halálom, én mégis szerencsét próbálnék. Adják ide a bárányokat, megőrzöm én azokat napestig!
Megszánta az öreg király, s azt mondta:
-Na, jól van, nem bánom!
Úgy is lett, odaadták a bárányokat Furulyás Palkónak, s elindult velük ki a mezőre legeltetni.
A juhásznak jól van dolga
Egyik dombról, a másikra
Terelgeti nyáját, fújja furulyáját
Bú nélkül éli világát
Ha megunja furulyáját
Előveszi a dudáját
Belefújja búját a birka bőrébe
Szélnek ereszti belőle
Terelte Furulyás Palkó a bárányokat, terelte, de olyan ügyesen, mint még eddig senki sem. Mert -- ha a bárányok jobbra szaladtak volna -- akkor jobbról terelte őket, ha meg balra szaladtak volna, akkor balról terelte őket.
Így mentek mendegéltek ki egészen az erdő széléig, mert tudta Furulyás Palkó, hogy ott terem a legdúsabb fű, ott kell legeltetni a kicsi bárányokat. Mikor megérkeztek, Furulyás Palkó letette a botját, elővette a szépen szóló furulyáját és rázendített egy vidám muzsikára. Fújta Furulyás Palkó, fújta, de olyan vidáman, hogy még az erdők is visszhangozták, a bárányok meg táncra perdültek. Majd gondolt egyet, visszatette övébe a szépen szóló furulyáját, s botja fölött eljárta a juhásztáncot. Járta a táncot, járta, zengtek az erdők, zengtek a mezők, de egyszer csak mintha egy kicsit meglassúdtak volna a mozdulatai, mintha egy kicsit fáradt volna.
Úgy is volt, elfáradt, hát abbahagyta a táncot, letámasztotta a botját, botjára hajtotta a fejét, és egy kicsit elszenderedett. Nem is kicsit, nagyon! Ahogy ott szenderedett, szenderedett, a bárányok meg legelésztek, legelésztek,...legelésztek, legelésztek, egyre messzebb és messzebb kerültek Furulyás Palkótól, s egyszerre csak eltűntek az erdő sűrűjében...
-No, Furulyás Palkó, mi lesz veled? Te is elvesztetted a bárányokat? Úgy lett, ahogy az öreg király megmondta. Te lettél a századik!
Talán még most is aludna, ha a madárcsicsergés föl nem ébreszti.
De hamarosan megszólaltak az erdő madárkái. Furulyás Palkó felébredt, nyújtózkodott, nagyot ásított, először azt se tudta, hol van. Hanem aztán eszébe jutottak a bárányok. -Hú, a nemjóját! Eltűntek a bárányok!
Szaladt ide, szaladt oda, de akkorra azok már bent jártak az erdő sűrűjében.
-Jaj Istenem, mi lesz velem! - gondolta, és felnézett az égre. De ott csak a Napot látta. Megkérdezte tőle:
-Napocska! Nem láttad az én három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányomat?
De a napocska azt felelte neki:
-Nem.
Hej, Furulyás Palkó erre elszöntyömpörödött. Ment ide, ment oda, kereste a bárányokat, de bizony nem találta. Ahogy így járt-kelt nagy szomorúan, egyszer csak felnézett az egyik hegy tetejére.
-Ott vannak a bárányaim! Látom őket, ott ugrándoznak. - Nagyon megörült Furulyás Palkó,azzal szaladt oda.
Ahogy közelebb ért, látta ám, hogy azok nem az ő báránykái, csak játszadozó kis nyuszik voltak. Megkérdezte őket:
-Nyuszikák! Nem láttátok az én három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányomat?
De a kis nyuszik azt felelték: -Nem.
Hej, Furulyás Palkó megint elszöntyömpörödött. Ment jobbra, ment balra, előre és hátra. Kereste a bárányokat, de bizony sehol nem találta. Ahogy így, szomorúan járkált, egyszer csak felnézett a másik hegy tetejére.
-Ott vannak a bárányaim! Látom őket!
Nagyon megörült Furulyás Palkó, azzal szaladt oda. De ahogy odaért, látta ám, hogy azok sem az ő bárányai, csak szélben lengedező kicsi felhők voltak. Megkérdezte őket:
-Felhőcskék! Nem láttátok az én három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányomat?
De a felhőcskék azt felelték: -Nem.
Furulyás Palkó megint elszöntyömpörödött. Szomorúan járkált ide-oda, egyik erdőbe be, a másikból ki, dombra fel, dombról le, de bizony a báránykákat sehol nem találta. Mígnem egyszer csak felnézett a harmadik hegy tetejére.
-Harmadszor már nem csalatkozhatom meg! Ott vannak a bárányaim! Látom őket!
Nagyon megörült Furulyás Palkó, azzal szaladt oda.
De bizony harmadszor is megcsalatkozott. Mert azok sem a bárányok voltak, csak szélben lengedező nagy fehér virágok. És amikor kérdezte őket, azt felelték: -Nem.
Na, most szöntyömpörödött el igazán Furulyás Palkó. Lekucorodott a földre, sírva is fakadt. Lassan beesteledett, lement a Nap, feljött a Hold. Ahogy feljött, letekintett a földre. Látta ám, hogy Furulyás Palkó sírdogál odalent. Lekiáltott neki:
-Mért sírsz, Furulyás Palkó?
Felnézett Furulyás Palkó a Holdra, legyintett egyet, majd azt mondta:
-Hadd el, Hold! Hogyne sírnék, mikor elvesztettem a királykisasszony három szépségesen szép, ugra-bugri kisbárányát. Nem lesz a feleségem a királykisasszony, de még lehet, hogy a fejemet is veszik! Ki tudna most rajtam segíteni?
Azt mondta erre a Hold:
-Sose búsulj, Furulyás Palkó! Ahogy feljöttem az égre, ott láttam a báránykáidat az erdő közepében. Válassz ki valakit a gyerekek közül, majd ő elvezet téged oda, s megtalálod őket!
Úgy is lett. Furulyás Palkó kiválasztott egyet a mesét hallgató gyerekek közül, és boldogan indultak be az erdő közepébe. És valóban -- ahogy a Hold megmondta --, a tiszta vizű forrásnál rá is találtak a bárányokra. Megörült Furulyás Palkó, azt se tudta, örömében hová legyen, elővette szépen szóló furulyáját, és terelte a bárányokat a királyi palota felé.
Késő este lett mire a palotához értek. Az öreg király -- mikor megpillantotta, hogy a fiatal juhászlegénynek sikerült megőrizni a bárányokat -- elcsodálkozott és azt mondta:
-Jól van fiam, teljesítetted a próbát! Amit ígértem, megtartom!
Azzal előhívták a szépséges királykisasszonyt a hálószobájából. Megdobbant a szíve a királykisasszonynak, mikor meglátta a bárányokat. Még jobban, amikor Furulyás Palkót. Megdobbant a szíve, kipirult az arca elmosolyodott és boldogan adta kezét a juhászlegénynek.
Hét országra szóló lakodalmat csaptak! Ettek, ittak, mulatoztak, ropták a táncot három nap és három éjjel. Velük táncoltak a bárányok, az erdő, a virágok, felhők, kis nyuszik, velük táncolt a Nap és a Hold. Sőt, még a gyerekek is rúgták a port.
Azt tartja a mondás, hogy Furulyás Palkóból nagyon jó uralkodó lett, mert megőrizte az öreg király gazdagságát és szerette a szegényeket.
Itt a vége, fuss el véle!
6. Moldvai mulatság: Hoina
Elindultam szőrkötni, szederinda-rinda
Elindultam szőrkötni, szederinda-rinda
Hát a szőrrel mit csinálsz, szederinda-rinda?
Hát a szőrrel mit csinálsz, szederinda-rinda?
Szitát kötök belőle, szederinda-rinda
Szitát kötök belőle, szederinda-rinda
A szitával mit csinálsz, szederinda-rinda?
A szitával mit csinálsz, szederinda-rinda?
Lisztet szitálgatok véle, szederinda-rinda
Lisztet szitálgatok véle, szederinda-rinda
Hát a liszttel mit csinálsz, szederinda-rinda?
Hát a liszttel mit csinálsz, szederinda-rinda?
Málét sütök belőle, szederinda-rinda
Málét sütök belőle, szederinda-rinda
A máléval mit csinálsz, szederinda-rinda?
A máléval mit csinálsz, szederinda-rinda?
Szeretőt fogadok véle, szederinda-rinda
Szeretőt fogadok véle, szederinda-rinda
Szeretővel mit csinálsz, szederinda-rinda?
Szeretővel mit csinálsz, szederinda-rinda?
Nappal véle kapálgatok, szederinda-rinda
Nappal véle kapálgatok, szederinda-rinda
Éjjel véle hálogatok, szederinda-rinda
Éjjel véle hálogatok, szederinda-rinda
7. Moldvai mulatság: Kecskés
Túl a vízen kicsi ház
Benne leány mit csinálsz
Csinosítom magamat
Várom a galambomat
Ki ez este béjött volt
Kilenc almát hozott volt
Mind a kilenc piros vót
S a legény es serény vót
Zurgó dió, mogyoró
S az a leányoknak jó
Kert tetején döglött ló
S az a legényeknek jó
S aki reánk haragszik
Egyen szilvát tavaszig
Tavasz után egeret
Míg a szeme kimered
8. Virágének
Happ tűz villog, nap ragyog
Hunyori személye
Rózsa nyílik előtte
Liliom utána
Mikor az eszembe jutsz
Szép gyönyörűségem
Akkor ugyan lángallik
Bennem a szerelem
Sára asszony édesem
Te vagy minden kincsem
Nálad nélkül pediglen
Reménytelen élnem
Happ tűz villog, nap ragyog
Hunyori személye
Rózsa nyílik előtte
Liliom utána
9. Elment a madárka
Elment a madárka, üres a kalicka
Azt üzente vissza, visszajő tavaszra
Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra
Ha még akkor sem jő, tudd meg sohasem jő
Madárkám, madárkám, csináltatok néked
Gyémántból kalickát, ezüstből padlócskát
Én es adok néked zsemlyecipót enned
Zsemlyecipót enned, muskotálybort innod
Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni
Kalickában lakni, padlócskán sétálni
Zsemlyecipót enni, muskotálybort inni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni
szaszi@szepi.hu