(Szászcsávás)
hajnalodj meg és virradj meg
(Szászcsávás)
hajnalodj meg és virradj meg kelj fel istván neved napja hány csillag ragyog az égen annyi jót adjon az isten kívánjuk hány csepp víz van a tengerben annyi jót adjon az isten bú ne szálljon a szívedre bú ne szálljon a szívedre kívánjuk
új a csizmám a szögre van felakasztva
(Dél-Alföld)
új a csizmám a szögre van felakasztva sarkantyúját belepte a rozsda összeverem olyan betyár módra mind egy szálig lepereg a rozsda róla új a csizmám a szolnoki varga varta azért varrta hogy táncoljak rajta összeverem olyan betyár módra mind egy szálig lepereg a rozsda róla
A juhász elvesztette a juhait.
(Magyarlóna)
Elaludt, s szanaszét mászott a nyáj. Ahogy fölébredt, dörzsöli ám a szemit betyárosan, csakhogy ettől még nem lettek meg a juhok. Hát most mi lészen? Nagy-nagy bánatában kiment az erdő fűbe. Csak itt lehetnek ezek a juhok, gondolta magában. Ment, ment, kiért. Na, ott vannak már, látom, hogy fehérlenek, ezek a juhaim! Á, nem azok voltak, nem biza! A sok kökínybokor virágzott, s azokat mozgatta a szél, csak éppen úgy, hogy nem bégettek. Ej, nagy szomorúságában lement a völgybe. Nagy nehezen, botladozva leért. Már messziről látja, hogy milyen sokan vannak. Na, ezek az én juhaim lesznek! - rikkantotta örömibe. Á, bizony ezek sem a juhok voltak, hanem a Cluj-Napocai 12-es számú óvoda kiscsoportosai kergették a lepkéket és szedték a virágokat. Megint csak nem voltak juhok! Nagyon szomorúan ment tovább. Megállt az erdőszélen. A tisztáson mintha látna fehérleni valamit. Csak nem az én juhaim ezek? - kérdezte. De bizony nem azok voltak! És a szegény juhászlegény soha az életben nem találta meg a juhait...
fenn a csillag fenn az ég
(Erdőszombattelke)
ne nézz rózsám ne ne ne mert nem vagyok a fene mert nem vagyok a fene de a fene mert ha fene lehetnék még egy leányt se hagynék még egy leányt se hagynék de nem hagynék s fenn a csillag fenn az ég majd eszedbe jutok még majd eszedbe jutok még de jutok még a kalapom teteje tollu vagyon mellette tollu vagyon mellette de mellette egyik ága lehajlott a szeretőm elhagyott a szeretőm elhagyott de elhagyott s fenn a csillag fenn az ég majd eszedbe jutok még majd eszedbe jutok még de jutok még
miről apám nagy búsan szólt
(Válaszút)
miről apám nagy búsan szólt hogy itt hajdan szebb élet volt érző lelkem felsóhajtott midőn rákos földjén szántott rákos rákos hová lettél szép híredből de kiestél már minálunk a magyar szó ritka mint a fehér holló ha csatába trombitálnak mint a sasok vívni szállnak fáj szüvem fáj ha ezt látom hazám földjét sírva szántom barna kislány a faluból ne végy vizet a rákosból magyar csonton folyó vize könnyektől sós annak íze
a rimóci bíró udvarába
(Rimóc)
a rimóci sej bíró udvarába három legény táncol ott bújába kalapját emeli sarkantyúját veri a babáját sej ide-oda teszi új a csizsmám sej de ragyog a sarka azért vették hogy táncoljak rajta húzzátok cigányok estétől reggelig sej még a szeretőm édesanyja alszikmegy a vonat lefelé
(Rimóc)
megy a vonat lefelé bodor füstje felfelé viszi a sok magyar katonát sok kislyánynak a babáját tegnap vettem kabátot hozzá ? nadrágot fényes fegyver az oldalamra hat krajcár jár egy napra megállj császár megbánod ha krajcárod sajnálod leteszem a fegyveremet hazamegyek ölelem a kedvesemet
szaszi@szepi.hu