(balassagyarmat)
kossuth lova megérdemli a zabot kétszer kerülte meg magyarországot ha még egyszer körülkerülte volna magyarország ilyen gyászba nem volna kossuth lajos ha felvettél huszárnak lovat is adj hogy én gyalog ne járjak adj jó lovat lóra való szerszámot hogy kerüljem körül magyarországot
este későn megperdítik a dobot kiadják a nehéz parancsolatot magyar fiúk kezdődik a háború de ti azért ne legyetek szomorúk ha görgey igaz vezér lett volna magyarország ilyen gyászban nem volna de görgey nem volt igaz vezérünk világosnál lerakatta fegyverünk
éljen a magyar szabadság éljen a haza kossuth lajos íródeák nem kell neki gyertyavilág megírja ő a levelet a ragyogó csillag mellett éljen a magyar szabadság éljen a haza kossuth lajos debrecenbe sok pénzt rakott a zsebébe húzd rá cigány pengőt adok mert én kossuth lajos vagyok mert kossuth lajos vagyok kossuth lajos ablakába kinyílt a rózsa magába akkorára nőtt a szára hogy jó bort ivott az árnyékába jó bort ivott nála esik eső karikára kossuth lajos kalapjára valahány csepp esik rája annyi áldás szálljon rája éljen a magyar szabadság éljen a haza kossuth lajos azt izente hibádzik a regimentje ha hibádzik kettő-három lesz helyette harminchárom éljen a magyar szabadság éljen a haza ha még egyszer azt izeni mindnyájunknak el kell menni éljen a magyar szabadság éljen a haza
vágják az erdei utat viszik a magyar fiúkat viszik viszik szegényeket szegény magyar legényeket gyere pajtás katonának jobb dolgod lesz mint apádnak katonának jól van dolga sóról fáról nincsen gondja
kaszárnya kaszárnya sűrű rácsos ablak rajta közepében egy kerek márványasztal hej gyászlevelem rajta gyászlevelem rajta nincsen aki elolvassa van szeretőm egy tizennyolc éves lány hej aki elolvassa olvassa olvassa sűrű könnyeit hullassa ne hullasd a sűrű könnyeidet hej nem leszek a tied
huszárgyerek huszárgyerek szereti a táncot az oldalán az oldalán csörgeti a kardot ha csörgeti hadd csörgesse pengjen sarkantyúja kossuth lajos verbunkja a muzsikáltatója falu végén falu végén szépen muzsikálnak oda hívnak engemet is magyar katonának be is állok a verbunkba ha már verbuválnak elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának szép a huszár szép a huszár felül a lovára arany mente a hátára kard az oldalára virágcsokor a csákóján úgy megy a csatába ne sírj rózsám megtérek még a szabad hazába
huszárosra vágatom a hajamat míg bogácson nyergelik a lovamat széna szalma porcióba van bele pakolva adj egy csókot kisangyalom az útra csillagos ég merre van az én hazám merre sirat engem az édesanyám nem sirat már mert el van az sej-haja temetve a sírjára vadrózsa van ültetve kis pej lovam csak a földet kapálja hosszú szabadságra ment a gazdája kapálj lovam úgy sem kapálsz sej-haja sokáig csak október öt vagy hatodikáig
rab vagyok rab vagyok szabadulást várok tudja a jó isten mikor szabadulok láttam az urakat tizenhárman voltak mind a tizenhárman rólam törvényt szabtak térdig vasban vagyok könyékig bilincsben kiapadt a szemem a nagy sötétségben