Bonchida - Válaszút
3. miről apám nagy búsan szólt
miről apám nagy búsan szólt
hogy itt hajdan szebb élet volt
érzi lelkem felsóhajtok
midőn rákos földjén szántok
rákos rákos hova lettél
szép híredből de kiestél
már minálunk a magyar szó
ritka mint a fehér holló
a csatában trombitálnak
mint a sasok vívni szállnak
fáj szívem fáj ha ezt látom
hazám földjét sírva szántom
barna kislány a faluból
ne végy vizet a rákosból
magyar csonton folyó vize
könnyektől sós annak íze
12. jaj de búsan harangoznak
jaj de búsan harangoznak
talán az én galambomnak
most viszik a temetőbe
el se búcsúzhattam tőle
bárcsak addig el ne vigyék
amíg innét odamennék
koporsójára borulnék
jaj de keservesen sírnék
sirass borulj koporsómra
hallgassál utolsó szómra
hánnyál egy-két kapa fődet
talán megérdemlem tőled
15. mikor mentem a faluból kifelé
mikor mentem a faluból kifelé
lányok kísértek az állomás felé
úgy kísértek mint egy szegény vándorlót
kinek szíve fekete gyászba borult
vékony héja van a piros almának
gyenge szíve van az édesanyámnak
édesanyám gyenge szíve megszakad
ha a fia katonának bent marad
édesanyám kiállott a kapuba
úgy siratja hogy a fia katona
édesanyám ne sirasson engemet
sirasson a kisangyalom ha szeret
édesanyám ne sirasson engemet
menjen haza nevelje fel öcsémet
nem megyek én nem nevelek több árvát
hat krajcárér hogy szolgálja a császárt
szaszi@szepi.hu