| Résztvevők: | Gémés Tamás Gonda Bence Király Gellért Szűcs Gábor |
| Programvezető: | Tóth Zoltán CTP (Budapest) |
| Támogatók: | Dr. Forgách Péter (Buffalo) Les Mesaros (Buffalo) |
2002
2002-ben a Calasanctius Alapítvány jóvoltából piarista üzleti program indult a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban. A program célja volt, hogy katolikus középiskolás diákoknak üzleti képzést nyújtson. Mi (Gémés Tamás, Gonda Bence, Király Gellért, Szűcs Gábor) e program folytatásaként jutottunk ki az Egyesült Államokba, ahol folytatjuk az üzleti tanulmányokat. Elsősorban vállalkozásépítést tanulunk.
Kinek írjuk a naplót? Mindenki számára, akinek valamilyen köze van, volt és lesz az alapítványhoz és a következő programokhoz. Leírjuk élményeinket, tapasztalatainkat azoknak, akik lehetővé tették utunkat, hogy lássák mit értek el, és leírjuk azoknak, akik érdeklődnek a program iránt, hogy lássák mit ad nekünk.
Ezúton szeretnénk köszönetünket nyilvánítani elsősorban Istennek, aki mindnyájunknak erőt adott, a szervezőknek és a résztvevőknek is. Másodszor hálásak vagyunk az alapítvány tagjainak, diákjainak, akik magukra vállalták a magyar diákok nevelését. Külön köszönet jár Dr. Forgách Péternek, és Tóth Zoltánnak, akik szabadidejüket áldozták föl értünk. Harmadszor pedig iskolánknak szeretnénk köszönetünket kifejezni, azoknak, akik lehetővé tették iskolánkban a programot és mindenben támogattak minket.
Sokak maradtak ki felsorolásunkból, akik más és más dologban segítettek nekünk, nekik is köszönetet mondunk.
Még fél óra van a repülő indulásáig. Tóth Zolival meg mindig nem találkoztunk. Amint később kiderült a repülőjegyeink különböző terminálokra szóltak. Szerencsére Zoli átjött hozzánk és gyorsan átrohantunk a másik terminálba. Nem sok idő maradt már a búcsúzkodásra, mert föl kellett szállnunk a gépre. Négyünk közül még csak egyikünk repült, mégsem féltünk, mert mindannyian nagyon vártuk az utat.
Amsterdamban szálltunk le, majd innen Detroitba repültünk tovább. A határnál semmi probléma nem volt, na jó, majdnem semmi. Gábort terroristának nézhették, aki kisollójával meg akarja ostromolni a pilótákat. Így aztán elvették a csomagját.
Buffaloba késő este értünk talán már vasárnap lehetett, itt találkoztunk Forgách Péterrel, és Mészáros Laci bácsival. A többi már a következő naphoz tartozik.
Későn keltünk fel, az utazás fáradalmai még mindannyiunkon érződtek. A Sistersben reggeliztünk, aztán Zolival és Péterrel elmentünk a helyi magyar Szt. Erzsébet templomba misére. Nem voltak sokan de közülük sok emberrel személyesen is beszéltünk. A mise alatt pedig rövid bemutatkozást tartottunk. A mise után Pétereknél ebédeltünk. Itt megismertük Péter családját, és bepillantást nyertünk egy amerikai magyar család életébe.
Boné Lászlóval töltöttük a délutánt. Ő elvitt minket a Canisius Főiskolára, ahol megnéztük a templomot, a könyvtárat, és a minden igényt kielégítő számítógépes termet. Itt tudtunk először hazaüzenni. A nap hátralévő részét egészen estig Péteréknél töltöttük. Ekkor ismertük meg a cserkésztáborból hazajött családtagokat. Mikor hazaértünk írtuk meg a mai nap összefoglalóját, amely sok élményt és rengeteg újdonságot nyújtott számunkra.
Azzal a tudattal aludtunk el, hogy másnap lesz az első óránk, és ezzel elkezdődik a kemény, 3 hetes munka.
IX. hó 30-án este fél órával 9 óra 30 előtt írjuk a naplót. Az előbb jöttünk föl a kollégium közösségi terméből, ahol egy kis pihenésként biliárdoztunk. Sajnos a pingpong asztalnak csak a fele volt meg. 7-kor mentünk vacsorázni, szerencsére még nem zárt be a konyha így bőséges vacsorával láttak el. Vacsora előtt volt sok szabadidőnk. Megpróbáltuk a lehető legjobban kihasználni. Mégis egy kis pihenésre volt szükségünk, ketten itthon maradtak, mi pedig a Delaware parkban kapcsolódtunk ki. A hatalmas parkot 4 óra alatt sem tudtuk teljesen bejárni, ezért úgy döntöttünk, hogy holnap reggeli előtt a kimaradt részt körbefutjuk. Reméljük, hogy föl tudunk majd kelni. Ebéd előtt a Canisius College géptermében töltöttünk egy órát. De a nap fénypontja Boné Laci előadása volt fél kilenckor azaz 1 órával 9:30 előtt IX. hó 30-án. Az előadás után Zolival a csapatmunkát gyakoroltuk. Reggel 7-kor keltünk fel a futás elmaradt. Most gyorsan abbahagyom az időrendben visszafelé való irást, mert a végén még én is belegabalyodok.
A mai nap volt az eddigi legkeményebb. Reggelinél majdnem összevesztünk, hogy mennyi a még elfogadható túlköltekezés mértéke. Ezután a szokásos előadásra mentünk a CC-be. Ott Papp Tibor tartott előadást a business plan-ról (üzleti terv). Aztán szörföztünk a neten. Ebéd után összeállítottuk az 56-os műsorunk tartalmát. Háromkor a UB-ra (University at Buffalo) mentünk, ahol megfigyeltük a mozgalmas egyetemi diákéletet. Zoli fényt derített az egyetemistáknak mozgalmas életének titkaira. De a legfontosabb mégis a találkozás volt Prof. J. Salamonnal, akinek személyében egy rendkívül kedves és jó kedélyű embert ismertünk meg. A beszélgetés után kocsival bejártuk a belváros egy részét, ahol érdemes egy nagyobb sétát is tenni. Este Péternél voltunk akitől sikerült egy focilabdát kérni, amit rögtön ki is próbáltunk a parkolóban.
A nap a szokásos reggeli előadással kezdődött, amit ma Kóder György tartott a vállalkozó jogairól és a szabadalmakról. Majd a Mr. Jerome Neunerrel való találkozásra siettünk, hiszen ma jelentkeztünk be a Canisius College sporttelepére a Kossler Centerbe. Az ottani viszonyok mindannyiunk számára hihetetlenek voltak. A kezdeti nehézségek után (lakatkezelés, pályakeresés) megkezdtük az elmúlt bőséges napok során felvett kilók a ledolgozását. Mind a négyen a Rocket Ball nevű játékot próbáltuk ki, ami nem más, mint az otthoni squash. A szabályokat nem ismertük, mégis jócskán leizzadtunk. Szerencsére az uszodában kellőképpen le tudtuk magunkat hűteni.
A fárasztó délelőtt után Tibor bácsi mutatta meg nekünk a Niagara vízesést és a környéket. Ekkora élményben még nem sokszor volt részünk. Hárman befizettünk egy hajóra amivel egészen közel lehetett menni mindkét vízeséshez. Mindez világosban történt. Az elkövetkezendő órákban a Niagara folyó örvényét, beletorkollását az Ontarioba, és partjainak nevezetességeit mutatta meg Baranszki Tibor bácsi. A folyótorkolatnál van az Old Fort Niagara, ami egy 18. századi erőd. Sajnos ide nem jutottunk be. Már be is esteledett, így meg tudtuk nézni a sokszínű fényben ragyogó Niagara vízesést, ami este sötétben is különösen szép volt. Hazaérve Tibor bácsiéknál vacsoráztunk, és csak fél 12 körül értünk haza. Nem csoda, hisz aki ismeri Tibi bácsit az tudja, hogy csak nehezen lehet otthagyni érdekes régi, és mostani történeteit, tapasztalatait. Mégis ez a kis alvás már nagyon ránk fér a mai nap után, most már csak annyi maradt hátra, hogy jó éjszakát kívánjak. Jó éjt!
Egyre fáradtabbak vagyunk. Tegnap és tegnap előtt is éjfél után feküdtünk le.
Most még csak fél 10 van, de már majdnem mindenki aludna. Sajnos még nem lehet, mert munka gyűlt össze. Holnap megyünk másodszor az egyetemre és készülnünk kell még. Ráadásul a mai nap is fárasztó volt. Reggel nyolcra mentünk előadásra amit Korbuly Krisztián tartott a vállalkozások alapításából. Aztán a gépterembe mentünk e-mailezni, és az 56-os előadáshoz anyagot keresni. Délután Zoli elvitt minket Virág Richárdhoz, aki a forradalom után szökött ki, és most az A. G. Edwards befektető cégnél dolgozik. Vele ebédeltünk egy olasz étteremben ahol jót beszélgettünk. Majd visszavitt minket irodájába, ahol filmet vetített nekünk a Wall Streetről. Ezután elemezte nekünk a jelenlegi tőzsdei, gazdasági helyzetet, ahol igazán láttuk, hogy mennyire szereti szakmáját.
A nap további részében semmi említésre méltó dolog nem történt.
A hét utolsó óráját Ili, azaz Szabó Ilona tartotta. Kicsit többet aludtunk a szokásosnál, de igazán eleget csak ma fogunk. (Remélem, hacsak a Trinidadi hip-hop korán kelő banda nem ostromolja meg ablakunk alatti részt).
Rendkívül izgalmas napunk volt, hisz ma is egy lépcsővel előrébb léptünk feladatunk elvégzésében. Igaz még kezdeti stádiumban vagyunk. Prof. Joe Salomonnak egyre érdekesebbek, és információdúsabbak az órái. Miután végeztünk a UB-n, Bárdos Tamáshoz, Bárdos Artúr színházigazgató fiához látogattunk el, egy itteni öregek otthonába. Itt egy újabb ember élettapasztalatával lettünk gazdagabbak. Miután hazaértünk Zoli szobavizitre látogatott el szobáinkba, és felemás érzésekkel tért vissza sajátjába. Este egy óriásit fociztunk a parkolóban, ami mindnyájunknak nagyon jól esett.
Végre kipihenhettük magunkat. Reggel kilenc előtt öt perccel keltünk fel. Megreggeliztünk, aztán Zolival elmentünk a Letchworth nemzeti parkba. Az út odáig másfél óra volt. Kicsit nehezen találtuk meg a park bejáratát, de az a csodálatos hely, ami ott fogadott minket, minden fáradságot megért. A park 16 mérföld hosszú, és egy országút szeli keresztül. Mi a déli bejárattól indultunk. Láttunk három gyönyörű vízesést, egy régi vasúti hidat. Megint láttunk egy csomó mókust, meg egy görényt, ez utóbbit nemcsak láttuk hanem éreztük is egy párszor. Sajnos sietnünk kellett, ezért hosszabb sétára nem vállalkoztunk.
Miután visszaértünk Buffaloba, meglátogattuk Zoli egyik régi barátját, Steven Mechtler M.D.-t. Steven két fiával kimentünk focizni, ami mindannyiunknak nagyon jól esett. Közben meghívást kaptunk tőlük vacsorára, amit örömmel elfogadtunk. Vacsora után pedig megnéztük a "We were soldiers" (Katonák voltunk) című filmet. Megint későn értünk haza viszont megint sokat tudtunk aludni.
Egy hete vagyunk itt. A tapasztalataink frissek, az érzelmek kavarognak bennünk, de egyre jobban kezdjük fölfogni, hogy valójában mennyit köszönhetünk az alapítványnak, és iskolánknak. A 13 aradi vértanú ünnepén (Knézich Karoly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen- Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos) különösen nagy élményben volt részünk. A Szt. Erzsébet templomba mentünk misére, ahol a mise végén a himnuszt énekeltük. Amerika kellős közepén egy kicsiny magyar közösség énekli a himnuszt, hogy a vértanúhalált halt hőseiről megemlékezzen. megrendítő érzés volt velük együtt énekelni.
A nap második felében Mészáros Laci bácsi hívott meg minket. Kitűnően éreztük magunkat nála. A sok hamburger után jól esett a pörkölt, amit Laci bácsi saját kezűleg készített.
Sajnos a Buffalo Bill`s kikapott, amit egyesek rosszul viseltek. De mégis mindenki jól érezte magát a mai napon is.
Az aradi vértanúk ünnepén Isten áldmeg a magyart!
Új hét, új lehetőségek és ez bizony ránk is vonatkozik. A beilleszkedés hete után most már együtt kell dolgoznunk a közös sikerekért. Reméljük az együttműködés nem fog majd gondot jelenteni.
Ma, megint Boné Laci tartott előadást a pénzszerzés módjairól. Nagyon érdekes volt. Ezután egész délután megírtuk a múlt heti előadások összefoglalóit, és a naplót begépeltük. Négykor mentünk az HSBC bank egyik fiókjába. Itt a magyar származású Sophie Stark és munkatársa fogadott minket és oktatott a bankok és a befektetések világáról. Előtte és utána meg süteményt is kaptunk...
Nagyon jól éreztük magunkat, de sajnos vissza kellett jönnünk szállásunkra, hisz ma kell kitalálnunk milyen vállalkozásba kezdünk. Végül is a brainstorming után 20-25 ötlet közül 9-et választottunk ki. Ezek között nem tudtunk dönteni.
Bonyolódik helyzetünk. A tegnap esti brainstorming után számos ötletet soroltunk fel Joe Salomonnak. Mégsem sikerült vele egyezségre jutnunk. Ez volt a nap legfontosabb történése. Reggel Papp Tibi adott elő az elosztó csatornákról. Vele is beszélgettünk ötleteinkről. Ekkor még bizakodóak voltunk velük kapcsolatban. Ma kaptuk meg badge-einket is. Persze az enyém nem működik, úgyhogy sehova se tudok bemenni, szóval majd újat kell csináltatni. Kezdjük megunni a hamburgert is, ma már ketten ettünk salátát és sajtos pirítós kenyeret. Az egyetemen Bence üdvözölte Prof. Thomast, Joe Salomon főnökét. Az irodában találkoztak Mészáros Laci bácsival is, aki, amint kiderült Prof. Thomas barátja. Nem történt egyéb említésre méltó dolog, esetleg még az egyre egészségesebb életmódunkról írhatnék, reggel futottunk a Delaware parkban Tamással, este pedig fociztunk egy nagyot.
A tegnap esti foci az egész társaságot megviselte. Kivéve persze Zolit. Így Kóder Gyuri előadása alatt szinte el is aludtunk (a szünetben tényleg). Innen rohantunk haza, mert korán indultunk a Roberts Gordon céghez. Ez egy futóberendezéseket gyártó internacionális cég. Itt is volt magyar kötődés, hiszen Ili a marketing osztályon dolgozik. A cég vezetője, Mark vezetett körbe minket a gyárban. Minden gyártási fázist megnézhettünk és tanulmányozhattuk a méregdrága berendezést. Itt ebedre kaptuk a híres buffaloi csirkeszárnyakat. Miután visszaértünk a Sistersbe lefeküdtünk aludni fél ötig. Zoli már a parkolóban várt minket, amikor felébredtünk. Az egyik kórház érintésével Laslo Mechtler M.D-hez mentünk, akiknél nagyon kedves fogadtatásban részesültünk. Ott várt ránk András Vári M.D, aki egy helyi kórház orvosa és az amerikai egészségügy aktuális helyzetéről beszélgetett velünk. Közben megérkezett a családfő is, és kiderült hogy legidősebb lánya autóvezetési vizsgára készül. Mikor elmentünk megígértük, hogy feltétlenül visszajövünk megnézni a kert végében lévő tavat.
Reggel Krisztián tartott órát Power Pointtal. Állítólag azt is megígérte, hogy majd segít a mi Power Pointos projektünkben is. Apropó projekt. Ma eldöntöttük, hogy milyen céget fogunk alapítani. Nem tudjuk, hogy fog-e tetszeni a prof.-nak, de bizakodóak vagyunk ismét. Most írjuk éppen a feasibility study-t. Azt sem tudjuk, hogy végül meg tudjuk-e valósítani de reméljük a legjobbakat. Az első konfliktusok már kialakultak, feszül a helyzet. Ráadásul még a gépteremből is kitiltottak minket. Az idő elteltével egyre többet tudunk meg Zoliról is. Ma moszkvai, oxfordi, torontoi, floridai, és párizsi élményeiről mesélt nekünk vacsoránál. Ma voltunk a National Fuel & Gas Company-nal céglátogatáson a downtownban. Ott Kathy Martonara, egy human resources manager vezetett minket körbe, és munkatársával Jimmel tartottak nekünk előadást. Ezután a human resources osztály vezetőivel, és Jimmel ebédeltünk. Ebéd után találkoztunk Zolival, és Kathyekkel együtt kimentünk Mineral Springsbe a cég egyik telephelyére. Itt is körbevezettek minket. Ennyi történt a nap folyamán.