Bábjáték
SZEREPLŐK:
Csalóka Péter
Csalóka Péterné
Bíró
Bíróné
Kocsmáros
Huszár
Csúfolódó kamasz
I. parasztember
II. parasztember
Ló
(SZÍN: balról Csalóka Péter szegényes parasztudvara, háttérben kunyhója. Jobbról a falusi bíró gazdag kertje, háttérben cifra háza, „Bírólak” felírással.)
BÁBJÁTÉKOS: (hangja a függöny mögül). Egyszer volt, hol nem volt, a Rekettyés-árkon is túl volt, de még a Kopaszdombon is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy ágról szakadt szegény ember, úgy hívták, hogy Csalóka Péter. Ezt a becsületes nevet azért kapta, mert nagyon csalafinta volt őkelme. Ámbár csak azokat csapta be, akik rászolgáltak erre, például… no de minek is mesélem, úgyis meglátjátok.
(Megjelenik a szegény udvarban Péter és Péterné, a másikban pedig a bíró.)
BÍRÓ: Szervusz, Péter fiam, hát hogy vagy, te híres csaló? Mi újság?
PÉTER: Az az újság, hogy versenyezünk a feleségemmel, ki tud furcsábbat énekelni. Bíró uram, hallgassa csak. Kezdj rá, asszony.
PÉTERNÉ: (énekel és táncol).
BÍRÓ: De bolond nóta ez, hallod-e!
PÉTER: Én mégjobbat tudok.
BÍRÓ: (leereszkedően). Hadd hallom.
PÉTER: (énekel és táncol).
PÉTERNÉ: Hát ez furfangos nóta, de mégis az enyém ér többet.
PÉTER, PÉTERNÉ: (egymás szavába vágva hajbakapnak). Nem igaz, mert az enyém! – Az enyém! – Azért is az enyém!
PÉTER: Bíró uram, tegyen igazságot köztünk, úgyis ez a mestersége.
BÍRÓ: Teszek én, Péter fiam, teszek én. Mit értetek ti az igazsághoz. A legszebb nóta az, ha én kezdek énekelni: mert én vagyok a bíró, én vagyok ebben a faluban az első ember, én szabok parancsot mindennek, még a nótának is, hát az is úgy a legjobb, ahogy én csinálom. Punktum.
PÉTERNÉ: Ne mondjon ílyet a Péternek, mert ravasz ember ám ez, ha megmérgesedik, még bíró uramnak is túljár az eszén.
BÍRÓ: (bottal hadonászva). Nekem Csalóka Péter nem jár túl az eszemen: van nekem hét kazalra való, néhány boglya még azon túl is jut belőle. Engem be nem csap soha!
PÉTER: Dehogy nem. Csak hogy amivel becsaphatnám, az nincs itt.
BÍRÓ: Nem nagy hiba, ha nincs nagyon messze.
PÉTER: Fél napi járóföld oda-vissza, lovon. Adja ide a lovát és fél nap alatt elhozom.
BÍRÓ: Rendben van. De ha nem jársz túl az eszemen, akkor becsukatlak, mert nem teljesítetted a szerződést. Ha pedig becsapsz, akkor becsukatlak, mert becsaptál. Most aztán mindenhogy bajban vagy, Péter fiam. Látod, ne akarj énnálam okosabb lenni. (Elővezeti a lovát.) Ülj föl, aztán egy- kettő, fél nap múlva itt legyél!
PÉTERNÉ: No, most már mindenképpen bajba jutsz, Csalóka Péter!
PÉTER: Csak várjuk meg a végét. Estére itt leszek. (A lovat vezetve, el. Felesége utána integet.)
BÍRÓ: (bottal integet utána). Majd megtanítlak én a rendre! Készítem is már a kótert, te jómadár! (Elmegy.)
(SZÍN: háttérben faluvégi kocsma udvara, mögötte a kocsmaépület. Az udvar kerítése és ajtaja előtt út. Előtérben néhány himbálódzó nádszál és kákabuzogány mocsarat jelez. Egy huszár a kocsmaudvaron iszik, táncol, mulat. Az úton jön Csalóka Péter, a bíró lovát vezetve.)
HUSZÁR: (énekel).
PÉTER: Rossz ez, bizony, nagyon rossz. Ne is akard megvenni, pajtás.
HUSZÁR: (nézegeti a lovat). No, hiszen nem is olyan nagyon rossz. Mennyiért adod?
PÉTER: Száz tallér. Csak azért adom ilyen olcsón, mert nekem ingyenbe van. Ílyen paripád még úgysem volt, magad is tudod. Ide a száz tallért és ne mondd el senkinek, hogy ezt a lovat kitől vetted.
HUSZÁR: (hümget, aztán fizet). Itt a pénz, földi.
PÉTER: Fogd, itt a kötőfék. Hohó, várj csak! A ló farkát még nem vetted meg. Az külön száz tallér.
HUSZÁR: (átveszi a lovat). Ne bolondozz, nem kell nekem a ló farka.
PÉTER: Akkor levágom és emlékül megtartom. (Levágja a ló farkát.)
HUSZÁR: Bolond ember vagy, látom. Hanem a paripád igen szép jószág. (El, a lovat vezetve.)
PÉTER: Nem vagyok én olyan bolond, mint gondolod: a pénzt beteszem a tarisznyába, a ló farkát meg ide a pocsolyába, kötök rá egy nagy követ, és már jöhet is a bíró. (A ló farkát a nádasba rakja és mikor a bíró közeleg, jajgatva, sopánkodva, sántítva ténfereg.)
BÍRÓ: (sietve jön). Péter, letelt a fél nap! Hol a lovam? Mi történt veled, Péter? Hiszen siralom rád nézni.
PÉTER: (támolyog). Ne is kérdezze, bíró úr! Ahogy kiügettem a faluból, az a szerencsétlen ló, bár sose láttam volna, beugrott velem a mocsárba. Majd hogy bele nem fulladtam a kátyúba. A paripa meg ottmaradt, odaveszett, elnyelte a posvány.
BÍRÓ: Micsoda? (Üti Pétert.) Hazudsz, gazember! Be akarsz csapni!
PÉTER: Dehogy csapom be, bíró úr. Esküszöm a tulajdon édesapám ükapjának az egészségére, meg az asszonyom feleségének az életére, hogy igaz. Ha nem hiszi, nézze meg: a ló farka most is kilátszik a vízből. Ha nem mondok igazat, akkor zárasson be, bíró úr.
BÍRÓ: Itt csakugyan látok valamit kiállni a vízből. (Nézi a Péter által nádasba rakott lófarkot.) Nem hazudtál, Péter fiam. Itt a ló a mocsárban, csak a farka látszik. Na, húzzuk ki, hátha még életben lesz. (Nekigyürkőznek, nyögnek, erőlködnek: a bíró a lófarkat húzza, Péter a bírót.)
BÍRÓ: és PÉTER (erőlködés közben énekelnek, hol együtt, hol felváltva)
PÉTER: Lám, ennyire jutottunk.
CSÚFOLÓDÓ KAMASZ: (látomásszerűen felbukkan, majd eltűnik). Fütyül a rigó! Sárban a bíró!
BÍRÓ: (vergődve a mocsárban). Szörnyűségesen besüppedt ez a ló. Inkább kiszakadt, kezemben maradt szegény állatnak a farka. Itt van, most mit kezdjek ezzel a lófarokkal?
PÉTER: Kászolódjék csak kifelé, mert még elsüllyed. No, segítek.
BÍRÓ: (Péter segítségével nagynehezen kimászik). Megölted a szép paripámat és tetejébe csupa latyak lettem. Megállj, Csalóka Péter! Rohanok haza, hozom a zsandárokat, bebújsz az áristomba. Megtanítlak én kesztyűbe dudálni, rostába táncolni! (Dühösen el.)
PÉTER: (átballag a kocsmakertbe). Hej kocsmáros, ide hallgasson!
KOCSMÁROS: (jön). Oda hallgatok, Péter komám.
PÉTER: Előre fizetek egy liter bort. (Fizet.) Van ám pénzem, mert eladtam a bíró lovát.
KOCSMÁROS: Ez okos dolog, komám.
PÉTER: De maga azt fogja mondani, hogy nincs kifizetve a bor, megértette?
KOCSMÁROS: Hát érteni ugyan nem értem, de ha úgy kivánja…
PÉTER: De ha földhöz vágom a kalapomat, akkor azt fogja mondani: most már ki van fizetve.
KOCSMÁROS: Ehe! Értem, komám. (El, majd visszatér a borral.) Itt van, igyék.
PÉTER: (iszik). Egészségére!
BÍRÓ: (jön, kifelé szól). Zsandárok, maradjatok ott, és ha majd hívlak benneteket, rohanjatok be. (A kocsmaudvarba lép.) Betyár Csalóka Péter, eljöttem érted, én, a falu bírája és parancsolója! Viszlek a dutyiba!
PÉTER: Megyek, bíró uram, megyek. Csak előbb megiszom a boromat, hogy azzal is könnyebb legyen a bánatom. Hej, kocsmáros! Ki van fizetve?
KOCSMÁROS: Dehogyis van.
PÉTER: (földhöz vágja a kalapját, csakúgy puffan). Most már ki van fizetve?
KOCSMÁROS: Bőségesen.
BÍRÓ: (már nem fenyegetve, hanem kíváncsian, bizalmasan). Te Péter fiam, micsoda kalap ez?
PÉTER: Ez? Lássa, egy ílyen zsiros, avíttas, rossz süveg, magamfajta szegénynek való. Kocsmáros! Hozzon még egy liter bort!
KOCSMÁROS: (el és vissza a borral). Itt hozom, de rögtön fizesse, mielőtt elviszik a kóterba.
PÉTER: (iszik, majd újra földhöz csapja a kalapot, puffanás). Ki van fizetve?
KOCSMÁROS: Hogyne, még a borravaló is benne van.
BÍRÓ: (ölelgeti Pétert). Te Péter fiam! Hallgass ide. Tudod, én mindig jóakaród voltam. Mondd csak: miféle kalap ez?
PÉTER: Hej, bíró úr, ezt még apámtól örököltem. Mikor mulatni megyek, csak ezt teszem a fejembe. Akármennyit eszem-iszom a barátaimmal, valahányszor a földhöz ütöm, mindig ki van fizetve.
BÍRÓ: Édes Péter fiam, nem adnád el nekem ezt a kalapot?
PÉTER: Haha, dehogy adom!
BÍRÓ: Hát már add nekem, Péter fiam, nagyon szépen kérlek. Adok érte száz tallért.
PÉTER: De a száz tallér is csak elfogy, aztán mivel fizessek azontúl?
BÍRÓ: Adok érte százötven tallért.
PÉTER: Na hát, ha olyan erősen kéri a bíró úr, odaadom kétszázért, na!
BÍRÓ: (hálálkodva fizet). Itt van, nesze. Köszönöm, fiam, köszönöm. (Büszkén fejére teszi Péter rossz kalapját. Indul kifelé. Kint nevetés, kiabálás.)
CSÚFOLÓDÓ KAMASZ: (felbukkan, majd eltűnik, énekel). Fütyül a rigó! Rossz kalapban a bíró!
PÉTER: (közben eloldalog). Használja egészséggel.
BÍRÓ: (vissza). Csak nevessetek. Majd megmutatom én, hogy milyen drága kalpag ez. Úgyis megéheztem, megszomjaztam a sok huzavonában. Kocsmáros!
KOCSMÁROS: (hajlong). Parancsára!
BÍRÓ: Hozzon nekem bibictojást, fácánpecsenyét, elefántpaprikást rigófüttyel és mindent, ami csak van. Tíz üveg pálinkát, tíz dézsa bort, de a legfinomabbat! (Kocsmáros el.)
CSÚFOLÓDÓ: ÉNEK (kinn).
KOCSMÁROS: (jön roskadásig tele tálcával). Méltóztassék, nagyuram.
BÍRÓ: (eszik, iszik). Csak csúfolódjatok, majd torkotokra fagyasztom a jókedveteket. Olyan nagy úr lettem, hogy csak no! Gazdagabb a királynál, de még a császárnál is! (Kezében flaskával, dülöngél, énekel.)
KOCSMÁROS: (hajlong). Parancsára bíró uram, száz tallér kereken.
BÍRÓ: Bánom is én. Majd meglátjátok, mílyen kalap ez a bírói fejfedő. Egy- kettő-három! (Földhöz vágja a kalapot.) Kocsmáros, ki van fizetve?
KOCSMÁROS: Dehogyis van, kérem.
BÍRÓ: Hű, a kutyafáját, úgy látszik, nem jól csináltam. Most mégegyszer, több érzéssel. (Lecsapja.) De most már ki van fizetve?!
KOCSMÁROS: Tréfálni tetszik, hiszen egy fillért se méltóztatott adni.
BÍRÓ: Ej, hát hogy megy ez? (Többször odacsapja, nagyokat puffan.) Most eleget fizettem. Szét is ment a kalap. (Még rá is csap a furkósbottal.)
KOCSMÁROS: (szigorúan). Száz tallér kereken a számla, és még egy lyukas garast sem adott.
BÍRÓ: Micsoda? No megállj, lókötő Csalóka Péter! Becsaptál! Zsandárok! Zsandárok! (Üvöltve ki akar rohanni.)
KOCSMÁROS: (utánafut, dulakodnak). A pénzem! A pénzem! (A bíró ráhúz a bottal, elfut – a kocsmáros elterül.)
(SZÍN: mint az első képben: balról Péter, jobbról a bíró otthonának környéke. Péter az udvaron ül, Péterné a házukból jön.)
PÉTER: Készen van-e a gulyásleves, asszony? Szörnyen éhes vagyok.
PÉTERNÉ: Mindjárt kész, még egy kicsit sózok rajta.
BÍRÓ: (hangja messziről). Megállj, Péter! Becsaptál!
PÉTER: (kinéz). Asszony, jön a bíró. Hű, hogy fortyog! De túljárok az eszén. Mert amílyen kapzsi, olyan ostoba is. Hamar, hozd a bográcsot ide, erre a fatuskóra, és itt kavargasd.
PÉTERNÉ: (el és vissza, nagy üsttel. Fatuskóra teszik, kóstolgatják- kavargatják a gulyáslevest.) Mi lesz ebből?
PÉTER: Majd meglátod.
BÍRÓ: (jön). Ti pandúrok, maradjatok az utcán. Hol vagy, gazember? (Észreveszi az üstöt, kíváncsiskodik.) Miféle üst ez, hogy ebben tűz nélkül fő az étel?
PÉTER: Hát, bíró uram, egy üst, hogy is mondjam csak, egy ílyen üst, no. (Péter és felesége kavargatnak, énekelnek, a bíró hol innen, hol onnan ámul bámul, egyre jobban; ténfereg, kóstolgat, fejcsóválva figyel.)
PÉTER, PÉTERNÉ: (énekelnek).
PÉTERNÉ:
PÉTER, PÉTERNÉ:
BÍRÓ: (bizalmaskodva sündörög Péter körül). Mit varázsoltok ti ketten? Mondd, beszélj, Péter fiam. Ha megmondod, elengedem az áristomot.
PÉTERNÉ: No, édes párom, mondja el már a bíró úrnak, ha olyan nagyon kíváncsi rá.
PÉTER: Hej, bíró úr, drága egy üst ez nekem. Ha ez nem volna, már régen meghaltam volna éhen. Ebbe húst se kell aprítani és krumplit se, alágyújtani se kell, csak vizet tölteni bele és már készül is a paprikás.
BÍRÓ: (ölelgeti). Hallod-e, Péter fiam, nem adnád el ezt az üstöt nekem?
PÉTER: Dehogy adom, bíró úr! Mi lenne akkor velem?
BÍRÓ: De adnék én, Péter fiam, adnék érte száz tallért… Kétszázat!
PÉTERNÉ: Ne makacskodjék már, férjem uram. Látja, a bíró úr mennyire áhítozik utána.
PÉTER: Nem bánom, ha nagyon megszerette, odaadom háromszázért. Élek, ahogy lehet. Utolsó gulyáslevesünket még kiöntöm belőle. (Áttölti a lábosba.)
BÍRÓ: (fizet). Itt van, fogd a pénzedet, kerek háromszáz. Én meg viszem az üstömet haza, lesz nagy csodálkozás! (Felpakolja a hátára, indul. Péter és Péterné közben kuncogva elmennek. Kint nevető hangok.)
CSÚFOLÓDÓ KAMASZ: (felbukkan, eltűnik, ének). Fütyül a rigó! Üstöt visz a bíró!
BÍRÓ: (míg Péter udvarából a saját udvarába átcihelődik). Macska vigye ezt a sok kiabálást, csúfolódást, nem tudják, kivel van dolguk… Csakhogy végre hazaérkeztem, nehéz ez a szerszám. (Nagyokat fúj.) Hej, anyjuk!
BÍRÓNÉ: (az öreg bíró fiatal felesége, jön a házból). Mit hozott?
BÍRÓ: Ne bámulj, ne ácsorogj, dologhoz láss. Gyorsan vizet az üstbe. Majd meglátod, mi lesz belőle.
BÍRÓNÉ: Ugyan mi lenne belőle? (Térül fordul a vizeskannákkal.) Nincs húsvét, mégis öntözünk. Biztosan fürödni akar. Megtelt az üst.
BÍRÓ: (titokzatosan). Most figyeld, anyjuk, melegszik-e már? Száll-e belőle a fokhagymaillat? Mert ebből gulyásleves lesz, hús nélkül, tűz nélkül, csak úgy magától.
BÍRÓNÉ: Megbolondult kelmed? A víz csak víz marad.
BÍRÓ: Ezt kell énekelni hozzá, hogy is megy? (Kezdi dalolni, de már nem tudja.)
BÍRÓNÉ: (énekel).
BÍRÓ: (az edénybe néz, fejét csóválja). Lánchordta, ördögadta, már az asszony is nevet rajtam. (Szimatol). Semmi illat! (Bedugja a fejét.) Hideg a víz! Na megállj, Csalóka Péter! (Felrúgja az üstöt és máris odaát van Péter udvarán.) Gazember Csalóka Péter, becsaptál, majd adok én neked vízből készült gulyáslevest az áristomban, megállj, ebadta féreg! (Péter, Péterné jönnek a házukból.)
PÉTER: Hát hogy csaptam volna be, bíró úr? Hogy is tudnék én túljárni a bíró úr két kazalnyi eszén?
PÉTERNÉ: (bőbeszédűen hadar.) Ez az áldott jó ember, az én Péterem, az én hites uram, mint egy falat kenyér, hogy mondhat ílyet a bíró úr?
BÍRÓ: Hát úgy, hogy az üst nem főz.
PÉTER: De hogyan is főzne, mikor a tuskót itthagyta, amelyik alája tartozik. Azt nem vette meg.
BÍRÓ: Hát ez a hiba, Péter fiam?
PÉTER: Ez hát. Csakis ez.
BÍRÓ: Mennyiért adod, Péter fiam?
PÉTER: Ezzel a tuskóval, az üst nélkül, úgyse érek semmit: odaadom olcsón, száz tallérért.
BÍRÓ: (fizet). Nesze, itt van. Rakd csak a hátamra a tuskót, sietek haza. (Elindul görnyedezve, hátán a tuskó. Kint nagy kacagás.)
CSÚFOLÓDÓ KAMASZ: (megjelenik, eltűnik). Fütyül. a rigó! Tuskót cipel a bíró!
BÍRÓ: (saját udvarára érkezett, kiált). Hej menyecském! (Lerakja a tuskót, ráteszi az üstöt.)
BÍRÓNÉ: (előperdül). Miféle kincset hozott megint kelmed?
BÍRÓ: Elhoztam a tuskót is az üst alá, már nincs semmi hiba, most aztán vizet a kondérba és készüljön a gulyásleves! Ebből fogunk ebédelni mindnyájan. Ugorj!
BÍRÓNÉ: Járja csak kend a bolondját, nekem mindegy… (vizet hord, közben énekel.)
BÍRÓ: (vizsgálódik). Bizony ez csak víz. Akárhogy kóstolom, mindenképpen víz. (Rángatja a feleségét.) Rosszul csinálod, te, a nyakadba öntöm! (A bíróné sikongat, elmenekül.) Most már nagyon haragszom, talán agyon is ütöm ezt a Csalóka Pétert. Hol a botom? (Keresgél dühösen, közben énekel.)
PÉTER: (kijön a házból, míg a bíró közeleg). Te, jön a bíró! Most mink veszekedjünk erősen. Mikor én már meg akarlak verni dühömben, szaladj a házba, vedd elő a furulyát, fújj el egy nótát.
PÉTERNÉ: Mire jó az?
PÉTER: Csak csináld… Na, itt is a bíró.
BÍRÓ: Hej, te Csalóka Péter!
PÉTERNÉ: (sikongat Péterre). Maga hétpróbás! Maga cégéres lókötő!
PÉTER: (ordít Péternére). Hallgass, mert aki fűzfán fütyülő csörömböröm! (A következőket egyszerre kiabálják, teljes a hangzavar.)
PÉTERNÉ: Csiribiri, csibe te, csibe te, návili-vili-vili…
PÉTER: Héj csarara bururu mororo héj darara darara…
BÍRÓ: Mi megy itt? Hé, itt csak nekem van okom veszekedni!
PÉTERNÉ: Mert tudja meg a bíró úr: csibe te, csibe te, návili-vilivili…
PÉTER: (belevág). Azt a hétbankós billankós bumbunkós hét darara csororo mururu…
BÍRÓ: (túlüvölti őket). Egy szót se értek! Csak egyik beszéljen!
PÉTER: De már ezt nem viselem tovább! Elő a nadrágszíjjal, majd elhallgatsz, te asszony! (Kergeti a feleségét.)
PÉTERNÉ: Nosza, elő a furulyával! Hamar a furulyát! (Befut a házba.)
BÍRÓ: Micsodát?
PÉTERNÉ: (kezében furulya). Hát a furulyát. (Belefúj: rövid dallam.)
PÉTER: (hirtelen megenyhül, mézédesen). Édes virágszálam, dehogyis tudnék én neked egy rossz szót is szólni!
BÍRÓ: Ni csak, hogy elpárolgott a haragja! Megszelidült, mint a harapós kutya, ha kolbászt vetnek oda neki. (Péterné fújja a furulyát.)
PÉTER: (ugrál). Hej, de j ó kedvem van, szinte táncolhatnék!
PÉTERNÉ: Veszekedtél volna te ítéletnapig, ha ez a furulya nem volna.
BÍRÓ: Péter fiam, micsoda furulyád van neked?
PÉTER: Ej-haj, bíró uram, ha ez a hangszer nem volna, akkor már az asszony se élne. De ennek a hangjára még a legnagyobb harag is rögvest lelohad bennem.
BÍRÓ: Édes-kedves Péter fiam, nem adnád el nekem ezt a furulyát?
PÉTER: Hogy adnám? Mi lesz akkor az asszonnyal?
PÉTERNÉ: Bizony, csak adja el kend. Mert ha mégegyszer veszekszik, én úgyis inkább világgá megyek. Miattam ugyan pörölhet kend örökre, nekem elegem volt kendből.
PÉTER: Mit csináljak? Akkor nekem ez a furulya úgy se ér semmit. Nem bánom, ezer tallérért odaadom.
BÍRÓ: Megveszem. (Fizet.) Köszönörn, Péter fiam, köszönöm. Ej-haj, sose halok meg! (Elveszi a furulyát, dülöngélve hazaindul, énekel.)
BÍRÓNÉ: (jön). Persze kincset szerzett megint.
BÍRÓ: De mekkora kincset! Nézd, ezt a furulyát terád bízom. Ha valaki megharagszik rám és meg akar verni, nosza kapd elő a furulyát és fújd el rajt a nótámat: a haragos megszelidül. (Bekiált a házába). Kisbíró! Dobold ki, hogy a falu minden munkabíró embere, asszonya gyülekezzék a házam előtt. (Feleségéhez.) Ezentúl akármit csinálhatok velük. De meg is teszem.
KISBÍRÓ: (kinn dobol, majd kiáltása hangzik). Közhírré tétetik! A falu egész népe gyülekezzék a bíró úr háza elé!
HANGOK: (kintről). Mi van már megint? Mit talált ki megint a bíró?
BÍRÓ: (kifelé). Emberek, ide figyeljetek: ezentúl vasárnap a bíró napja lesz, akkor nekem fogtok dolgozni.
KÉT PARASZT: (fenyegetően megjelenik). Mi a szösz? Még mit nem!
BÍRÓ: Illő, hogy legyen a héten egy nap, amikor bírátokra is gondoltok, ki nemcsak éjjel, hanem nappal is, tehát éjjel-nappal álmatlanul forgolódik miattatok ágyában.
EGYIK PARASZT: Hogy lenne álmatlan, mikor hortyog és fújtat?
BÍRÓ: Ez mind a sok gondtól van. A tiértetek való gondtól. Illő és méltányos tehát, hogy a hét hetedik napja nekem jusson.
EGYIK PARASZT: Istenugyse, ez megbolondult!
MÁSIK: Mindig is bolond volt.
BÍRÓ: Aki pedig inkább a vasárnapi lustálkodást választja: váltságot fizet. Ez lesz a bíró pénze.
HANGOK: Mi fizet? Ki fizet? Kinek fizet?
EGYIK PARASZT: (fütyköst ragad). Fizetünk neked, de mindjárt! Nem is kell vasárnapig várni! (Fenyegetően közeledik a bíróhoz.)
BÍRÓ: (hátrál, a feleségéhez). Asszony, fújj a furulyába, de rögtön! (Furulyaszó.)
HANGOK: Még zene is lesz a tánchoz?
CSÚFOLÓDÓ KAMASZ: (megjelenik). Fütyül a rigó! Furulyára táncol a bíró!
BÍRÓ: Gyorsabban fújd!
PARASZTOK: (ütik a bírót). Nesze: ez a bíró pénze! Itt a vasárnapi pénz! Ez a sok fáradozásért! Ez is, ez is!
BÍRÓ: (ide-oda lökődik). Jajjajjaj! Fújjad, fújjad!
BÍRÓNÉ: (abbahagyja a furulyálást). De mikor hiába fújom!
EGYIK PARASZT: Nesze neked!
MÁSIK: Ki veled innen! (Ráhúznak.)
BÍRÓ: Várjatok… Mindennek ez a Csalóka Péter az oka. Tőle vettem a furulyát.
EGYIK PARASZT: Hogy a Csalóka? Azt már elhiszem, hogy ő fűtött be neked.
CSÚFOLÓDÓ KAMASZ: Éljen Csalóka Péter! Hol vagy, Péter?
PÉTER: (udvara széléig jön). Itt volnék. Miért hívtatok?
EGYIK PARASZT: Mert te leszel az új bíró. Éljen Csalóka Péter, az új bíró!
MIND: (énekelnek, a furulyamotívum dallamára).
(Nagy lendülettel kihajítják a bírót.)