Bosszúálló Isten, Uram,
bosszúálló Isten, jelenj meg!
Föld ítélője kelj fel,
s fizess meg érdemük szerint a gőgöseknek.
A gonoszok még meddig, ó Uram,
a gonoszok még meddig dicsekednek?
Tajtékoznak, orcátlanul beszélnek,
kevélykednek, akik gonoszat cselekednek!
Népedet tiporják, Uram,
örökségedre törnek,
Gyilkolják az özvegyet, idegent,
árvákat öldökölnek.
S mondják: Nem látja ezt az Úr szeme,[350]
nem veszi észre Jákob Istene!

Népem balgái, jól legyetek résen!
esztelenek ti, mikor kaptok észhez?
Ki a fület plántálta, az ne halljon?
ki szemet alkotott, ne látna vajjon?
Nem büntet-é, ki népeket nevel meg,
aki értelmet ád az embereknek?
Tárva az Úr előtt emberek gondolatja:
csupa hiúság azok foglalatja.

Boldog, Uram, akit te megnevelsz,
s törvényedben kioktatsz,
Hogy békét adj neki a rossz napon,
amig megássák vermét a gonosznak.
Mert népét az Úr nem taszítja el,
örökségét nem hagyja el:
Az ítélet az igazsághoz tér meg,[351]
s az igaz szívek mind nyomába térnek.

Rossz ellen síkra érettem ki száll?
gonoszok ellenében én ügyemhez ki áll?
Ha az Úrnál nem volna menedékem,
lenn lakna lelkem, kicsi híjja már, a csendesség helyében.[352]
Ha ,,Ingadoz a lábam'' -- gondolom,
kegyelmed, Uram, az én támaszom.
Ha sokasodnak a gondok szívemben,
a te vígasztalásod megvidámítja lelkem.

Vajjon hozzád szegődhet-é a hamisság bírói széke,
amely gyötrelmeket teremt, mintha a törvényt töltené be?[353]
A jók lelkére rája lesnek,
ártatlan véren ítélkeznek.
Bizony az Úr lesz az én váram,
és Istenem menedék-sziklaszálam.
S rájuk téríti vissza vétküket,
öngonoszságuk veszti őket el,
Urunk, Istenünk veszti őket el.


350. nem látja ezt az Úr: 1. zsolt. 9. B (4, 11, 13).
351. az ítélet az igazsághoz tér meg: azaz az igazság rendje annyira helyreáll, hogy az ítéletek igazságosak lesznek.
352. a csendesség helyében -- az alvilágban (vö. 113. zs. 17).
353. A szöveg nem egészen világos. Mintha a zsoltáros mások szavait idézné, akik arról panaszkodnak, hogy talán már Isten is pártolja azokat a hamis bírákat, akik a törvény látszatával gyötrik az embereket. A törvény látszatával, vagyis úgy, hogy a törvényt használják fel álnok ürügyül mások elnyomására.


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu