Az Úr kegyelmeit éneklem szüntelen;
szájammal minden nemzedéken át hűséged hirdetem.
Mert mondottam: ,,Szilárdan áll a kegyelem örökre'';
hűséged építetted az egekre.
,,Választottammal én szövetséget kötöttem,
Dávid szolgámnak esküt tettem:[310]
Maradandóvá tészem örökre magvadat,
minden nemzedékekre építem trónodat.''
Csodáid, Uram, egek magasztalják,
szentjeid gyülekezetében hűséged vallják.[311]
A felhőkben ki fogható az Úrhoz?
istenfiak között ki hasonló az Úrhoz?
A szentek tanácsában Isten félelmetes,
mindennek körülötte nagy és rettenetes.
Uram, seregek Istene, ki egyenlő tevéled?
hatalmas vagy Uram, s körülövez hűséged.
Tengerek gőgjén te uralkodol,
te csendesíted hullámát, ha háborog.
Ráhábot eltiportad, általszúrtad,[312]
ellenségeid hatalmas karoddal szerteszórtad.
Tiéd az ég s a föld tiéd,
a földkerekét, s ami azt betölti, te építéd.
Éjszaknak, Délnek alkotója vagy,
Tábor és Hermon nevedben vigad.
Karod hatalmas,
kezed erős és jobbod diadalmas.
Igazság és a Jog trónod alapjai,
kegyelem s hűség fullajtárjaid.[313]
Boldog a nép, amely tud ünnepelni,
Uram, arcod fényében járni-kelni.
Nevedben ők ujjongnak szüntelen
és igazságod nagyságuk leszen.
Mert te vagy erejüknek fényessége,
s felemeli szarvukat kegyességed.[314]
Mert a mi pajzsunk az Úré
és királyunk Izrael szentjeé.[315]
Egykor látásban szóltál szentjeidhez és mondád:[316]
,,Egy hősnek én koronát adtam;
a nép közül egy választottat felmagasztaltam.
Dávid szolgámra leltem én,
s szent olajommal fölkeném.
Vele lesz immár mindig jobbkezem,
s karomtól ő erős leszen.
Ellenség őt rá nem szedi,
sem a gonosz meg nem töri.
Szétzúzom ellenségeit színe előtt,
lesujtom azt, aki gyűlöli őt.
Hűségem és kegyelmem rajta
s fölemelkedik nevemben a szarva.
Kezét kinyujtom a tenger fölé
jobbját a folyamok fölé.[317]
Így szólít majd: ,,Atyám vagy nékem,[318]
én Istenem, kősziklám, menedékem!''
Elsőszülötté teszem őt,
fölségessé a föld királyai között.
Örökké bírja én kegyelmemet,
bizonnyal én állom kötésemet!
És ivadéka mindig élni fog,
és trónja, mint a mennyei napok.[319]
De ha fiai elhagyják törvényem,
ha nem járnak többé az én igémen,
Ha megtörik meghagyásaimat,
és meg nem tartják parancsaimat:
Vesszővel büntetem meg bűnüket,
ostorokkal vétségüket.
Ám kegyelmemet vissza nem vonom,
és hűségemet meg nem tagadom.[320]
Szövetségem meg nem hazudtolom,
ajkam igéjét meg nem másolom.
Én szentségemre esküdtem meg egyszer:
bizony hazudni én Dávidnak nem fogok,
Ivadéka örökké megmarad,
és előttem lesz trónja, mint a nap,
És mint a hold, amely -- az égen hűséges tanú --[321]
örökké megmarad.''
S mégis ellökted, elvetetted,[322]
nehéz haragod fölkentedre gerjedt.
Megvetetted szövetségét szolgádnak,
s koronáját földig gyaláztad.
Minden falait lerontottad,
erősségeit pusztulásnak adtad.
Fosztogatta mind, aki arra járt,[323]
szomszédok előtt gyalázatra vált.
Elleneinek jóbbját fölemelted,
ellenségei örömmel beteltek,
Megtompítottad kardja élét,
a harcban győzni nem segéléd.
Elvetted tőle fényességét,
földre sujtád királyi székét,
Fiatalkora napjait megkurtítottad,[324]
gyalázattal elborítottad.
Meddig, Uram? Végképp elrejtezel?
haragod lángként még meddig tüzel?
Emlékezzél én kurta életemre,
s mily mulandónak alkottad az embert.[325]
Hol olyan élő, ki nem lát halált,
s az alvilág kezétől megóvhatná magát?
Régi irgalmad, Uram, hol vagyon,
melyet Dávidnak esküvel ígértél hűségedben egykoron?
Nézd meg, Uram, szolgáidnak gyalázatát:
keblemben hordozom a nemzetek minden erőszakát,[326]
Mellyel gyalázzák, Uram, ellenségeid,
mellyel gyalázzák fölkentednek lépteit.[327]
* * *
Áldott legyen az Úr mindörökké:
úgy legyen! úgy legyen!
310. Arról az ígéretről van szó, melyet Náthán próféta által tett Isten Dávidnak (Sám. II. 7, 8-16).
311. szentjeid gyülekezetében -- azaz az angyalok között, akiket a 7. vers istenfiaknak is nevez (vagyis olyan lények, akik a mennyei közösséghez tartoznak = égi teremtmények).
312. Ráháb = szörnyeteg, a kevélység és lázadás megszemélyesítője (Ráháb alapjelentése ,,háborog''). A zsoltáros költői megszemélyesítésben mintegy Isten ellenségeiként mutatja be azokat a vizeket, amelyek kezdetben borították a földet (Móz. I. 1, 2, 6-9) és Isten küzd ellenük (vö. 10. vers; Zsolt. 73, 18; Jób 9, 13; 26. 12; Iz. 51, 9). mások szerint Ráháb Egyiptomot jelenti (vö. Zsolt. 86, 4).
313. Kegyelem és hűség olyanok, mint az apródok, akik Isten előtt járnak (vö. Zsolt. 84. 14).
314. szarv: a hatalom szimboluma.
315. A mi védelmezőnk (,,pajzsunk'') és királyunk ,,az Úré'', vagyis az Úr kezében van, ő gondoskodik róla. Ezek a szavak alkotják az átmenetet a következő részhez.
316. szentjeidhez -- ti. Náthán prófétához és általa Dávid királyhoz és a néphez (Sám. II. 7, 8-16).
317. a tenger -- a Földközi-tenger, folyamok -- az Eufrátesz és mellékfolyói; Dávid fiának, a Messiásnak egyetemes országára vonatkozó jövendölés.
318. atyám -- vö. Sám II. 7, 14.
319. mennyei napok (vö. 37-38. v.; 71, 5. 17): amíg ez a világ fennáll.
320. Az itt kimondott feltétel Jeruzsálem lerombolásának idején bekövetkezett, ezért büntette Isten ,,vesszővel'' és ,,ostorokkal'' őket (33.). De a ,,kegyelmet'' nem vonta meg tőlük, mert Dávid házának uralmát egy magasabb formában, a Dávid házából származó Krisztus királyban helyre fogja állítani és biztosítani fogja örök időkre. Így teljesedik be a jövendölés, ha Dávid házának földi országa meg is semmisül. A zsoltáros Dávid országának bukását panaszolja és orvoslást kér, nem téve különbséget az ígéret abszolut és feltételes teljesedése között. A zsoltáros könyörgését Isten meghallgatta, de nem úgy, ahogy ő szó szerint kérte, hanem a Dávidtól származó Krisztus Urunk országának megalapításával.
321. a hold... hűséges tanú -- a kiszabott pályáján rendületlenül járó hold tanusítja, hogy amit Isten elhatározott, azt végre is hajtja.
322. E két következő szakaszban a zsoltáros nemcsak azokról a bajokról beszél, melyek a királyt és Dávid házát érték, hanem azokról is, amelyektől a nép szenved. A nép szerencsétlensége a király szerencsétlensége is.
323. Vö. Zsolt. 78, 13, a szőlőtőről.
324. megkurtítottad -- nem Dávidnak, vagy valamelyik másik királynak (pl. Joachimnak) az életét, hanem Dávid királyi házának az életét, mely a zsoltáros panasza szerint hamar megöregedett és végét járja.
325. A zsoltáros még halála előtt látni szeretné ennek a rengeteg bajnak megszűnését.
326. keblemben -- vö. Zsolt. 78, 12.
327. gyalázzák fölkentednek lépteit -- bármerre jár a Dávid házából való király (és az ő népe), gyalázzák.