Hajtsd meg füledet, hallgass rám, Uram,
mert szegény vagyok és gyámoltalan.
Óvd meg lelkemet, mert jámbor vagyok,
szabadítsd meg szolgádat, mert rád hagyatkozott.
Te vagy én Istenem, könyörülj rajtam, én Uram,
mivel hozzád kiáltok untalan.
Vidámítsd meg szolgád szivét,
mert szívem hozzád emelem, Uram.
Mert jó vagy, Uram, és kegyes,
és irgalommal teljes, ki téged hív, mindenkihez.
Imádságomat hallgasd meg, Uram,
vedd figyelembe könyörgésemet.
Hozzád kiáltok szorongatásom napján,
mert te meghallgatsz engemet.
Nincs istenek közt másod, én Uram,[300]
mint a te műveid, nincs semmi más olyan.
Eljönnek mind, amiket teremtettél, a nemzetek,
Uram, téged imádnak,
s hirdetik nevedet.
Mert nagy vagy s művelsz csodadolgokat:
te vagy az Isten egymagad.
Utadra taníts meg, Uram, hogy járhassam igaz ösvényedet,
szívemet úgy irányítsd, hogy féljem nevedet.
Magasztallak egész szívemmel, én Uram, Istenem,
s nevedet mindörökké hirdetem:
Mivel nagyságos volt rajtam kegyelmed,
s az alvilágnak mélységeiből lelkemet kimentetted.
Isten, kevélyek kelnek ellenem,
a gőgösök hordái én életemre lesnek,
téged számba se vesznek.
De te, én Uram, Istenem, jóságos vagy s kegyelmes,
haragra késedelmes, hűséges, nagytürelmes.
Fordulj felém és könyörülj meg rajtam;
szolgádnak add erődet,
szolgálód fiát segítsd meg a bajban.
Add nekem kegyelmed jelét,[301]
hogy lássák gyűlölőim és szégyenkezzenek,
hogy te, Uram, segítesz s vígasztalsz engemet.
300. istenek között: az Isten környezetét alkotó szellemi lények között (angyalok, vö. 88. 7. 8.); vagy pedig -- és itt ez az értelmezés látszik inkább helyénvalónak (vö. 8. és 10. v.) -- azok között, akiket a népek isteneknek mondanak (vö. Móz. II. 15, 11).
301. Azt kéri, hogy Isten valamilyen jellel mutassa ki jóindulatát irányában, ellenségeivel szemben.