Kegyelmes voltál földedhez, Uram!
Jákobnak sorsát jóra fordítottad.
Megbocsátottad néped vétkét,
minden bűneit betakartad.
Minden haragod megcsendesítéd,
indulatodnak lohasztád tüzét.
Építs meg újra minket, mi szabadító Istenünk,
és bosszúságod szüntesd ellenünk!
Vagy haragod ránk mindörökre gerjedt?
bosszúd egy ízről másik ízre terjed?
Nemde, hogy megélesztesz újra minket,
és a te néped vígad majd tebenned?
Engedd, Uram, irgalmad látnunk,
és hozd el már szabadulásunk.
Hadd halljam, az Úristen mit beszél:[296]
bizony, hogy ő békességet beszél
az ő népének én szentjeinek,
s kik szívükben őhozzá tértenek.
Bizony félőihez közel a váltság napja,
hogy országukat a dicsőség lakja.[297]
És találkozni fog hűség és irgalmasság,
és csókolózik béke és igazság.[298]
A földből hűség zsendül,
igazság néz le mennybül.
Az Úr is ád majd javakat,
földünk pedig gyümölcsöt ad.
Igazságosság jár nyomán
jólét jár léptei után.[299]
296. A próféta isteni indítást érez magában és várja Isten szavát (vö. Hab. 2, 1).
297. a dicsőség: Isten dicsősége, amely Ezek. 11, 23. szerint eltávozott Jeruzsálemből; ismét az országban fog lakni.
298. Isten irgalmassága és a nép hűsége, Isten Igazsága és az emberek békessége, az emberi hűség és a mennyei igazság találkoznak: ég és föld csodálatos összhangban és szeretetben kapcsolódik egybe (vö. Luk. 2, 14). Még földi javakban sem lesz hiány (13 v.; vö. Iz. 30, 23-25; Jer. 31, 12; Oz. 2, 21 sk.; Ám. 9, 13 sk.).
299. az igazságosság és a jólét csatlósok módjára követik a szabadító Istent.