Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok,
Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson engemet;
szorongatásom napján az Urat keresem.
Nem fáradok feléje tárni éjnek évadján kezemet,
vígasztalódni nem akar szivem.
Sóhajtanom kell, ha Istenre gondolok;
a lelkem eleped, ha rá emlékezem.
Éberen tartod szempilláimat;[245]
nem szólhatok az izgalom miatt.
Gondolkodom elmult napok felől,
régmult időknek esztendőiről.
Töprengek éjente szivemben,
gondolkodom és fürkészi a lelkem:
,,Vajjon az Isten mindörökre elvet?
többé soha nem küld nekünk kegyelmet?
Jósága örökre oda?
és mindörökre megszünt az ígéret szava?
Könyörülni az Isten elfeledt?
haragjában irgalma elveszett?''
És mondom: ,,Rám siralmat ez hozott:
a Fölségesnek jobbkeze megváltozott.''
Emlékezem az Úr tetteiről,
a hajdani csodákról igen emlékezem,
Minden tetteid végiggondolom,
és műveiden elelmélkedem.
Az Isten útja szent:[246]
hol oly nagy Isten, minő a mienk?
Te vagy az Isten, csodát tesz hatalmad,
a népek közt erődet megmutattad:
Karoddal néped megszabadítottad,
fiait Józsefnek, Jákobnak.[247]
Láttak a vizek, Isten, téged,
láttak a vizek és remegtek,
felkavarodtak a mélységek.
A felhőkből vizek ömöltek,
megdördültek a fellegek,
és nyilaid szerteröpültek.
Dörgésedtől zúgott a förgeteg,
villámoktól fénylett a földkerekség,
zengett a föld és reszketett.[248]
Tengernek vetted útadat,
ösvényedet a sok vizekbe,
s nem látta senki nyomodat![249]
Néped vezetted, mint a nyájat,
Mózes és Áron keze által.
245. éberen tartod: szó szerint ,,megfogtad szempilláimat'', ti. nehogy lehúnyhassam szememet és elaludjam.
246. útja szent: Isten magatartása, gondviselése mindenkor szent volt, és most is az, vagyis összhangban van végtelen szentségével.
247. fiait... Jákobnak, akik Egyiptomba bevándoroltak, és Józsefnek (fiait), akik már ott születtek (vö. Móz. I. 46, 26 sk.).
248. Nagyszerű Isten-megmutatkozásként írja le Isten közbelépését a Vörös-tengeren való áthaladáskor (vö. 17. zsolt. 11-16; Móz. II. 15; Hab. 3, 8. 10. 15). Isten megjelenését roppant természeti megrázkódtatások kísérik.
249. nem látta senki nyomodat: a hatalmas Isten megjelenése emberi szemmel nem volt látható, de mégis bizonyos. Most is láthatatlanul vezeti népét.