Ismeretes az Isten Judeában,
nagy az ő neve Izrael honában.
Sátora Sálémben vagyon,[239]
lakóhelye a Sionon.
Az íjj villámait ott törte meg,[240]
pajzsot és kardot és fegyvereket.[241]
Fényben ragyogva jöttél, ó Hatalmas,
az örökkévaló hegyek felől.[242]
Prédára jutottak a bátorszívűek,
alusszák immár álmukat,
s elfogyatkoztak mind a hős kezek.
Feddésedtől, Jákobnak Istene,
szekérre s lóra zsibbadás jöve.[243]
Rettentő vagy, ki állhat ellened,
mikor haragod ereje fellángol?
Mennyből hallattad ítéletedet:
a föld megrémült s elcsendesedett,
Midőn fölkelt ítélkezni az Isten,
hogy minden nyomorultat a földön megsegítsen.
Mert Édom dühe is csak dícsér tégedet.
Emáthnak maradéka neked ül ünnepet.[244]
Uratoknak, Isteneteknek fogadást tegyetek, fogadást álljatok,
körülötte lakók, a Félelmesnek mind ajándékot hordjatok,
Ô vágja el fejedelmek haragját,
föld királyai rettentőnek vallják.
239. Sálem: Jeruzsálem (vö. Móz. I. 14, 18; Zsid. 1, 2).
240. az íjj villámait: költői kifejezés nyílvesszők helyett.
241. fegyvereket, szószerint: háborút, amely költői nyelven ,,hadiszereket'' is jelenthet (vö. Iz. 3, 25; 21, 15; Oz. 1, 7).
242. az örökkévaló hegyek felől: így érti a Hetvenes görög fordítás; a héber szöveg azonban ,,zsákmány''-t említ mert az eredetiben az ,,ad'' szó állhatott, ami örökkévalóságot és zsákmányt egyaránt jelenthet (vö. Móz. I. 49, 27; Iz. 33, 23). Az örökkévaló hegyek bizonyára Jeruzsálem hegyei (vö. 23 zsolt. 7: ,,örök kapuk''): Isten a templomból kilépve jelenik meg (vö. 3. v.).
243. Istennek már a feddése is elég: félelem száll meg katonát, lovat és hadiszekereket egyaránt.
244. Édom dühe... Emáthnak maradéka: a mai héber szövegben ,,az ember dühe... a harangok maradéka'', de ezt a szöveget nehéz megmagyarázni. Fordítása az eredeti mássalhangzó-anyagon alapszik. Édomot én Emáthot, amelyek a Szentföld déli és északi szomszédai, felhívja, hogy ismerjék el az igaz Istent (vö. 12. v.).