Isten, örökre mért hogy elvetettél[229]
legelőd nyája ellen haragra mért gerjedtél?
Jusson eszedbe gyülekezeted, mely hajdan idők óta a tied,
a törzs, melyet megváltottál tulajdonodnak,
Sion hegye, amelyet székedül választottál magadnak.
Az örök omladék felé irányítsd léptedet:
a szentélyben az ellenség itt mindent tönkretett.
Gyülekezeted hajlékában az ellenség üvöltözött,
s győzelmi jelként zászlókat tüzött.
Olyanok voltak, mint aki sűrű erdőn fejszét emel,
és kapuit a pőröly és a balta egyszerre zúzza el.[230]
Tűznek adtad szentélyed házát,
neved hajlékát a porig alázták.
Szívükben így beszéltek: ,,Végezzünk mindahánnyal!
Istennek minden szentélyét a földön elemésszétek lánggal!''
Nem látjuk immár jeleinket, próféta nincs,[231]
s nincsen közöttünk, aki tudná: még meddig megyen így.
Még meddig fog gyalázni, Isten, az ellen téged?
örökké káromolja nevedet ellenséged?
Kezedet vissza mért veszed,
mért tartod vissza kebleden a jobbkezed?[232]
Hiszen hajdantól Isten a királyom,
övé a szabadítás mindenütt a világon.
Kettéhasítád hatalmaddal a tengernek vizét,
összezúztad a vízben a sárkányok fejét.
Szétmorzsoltad a Leviáthán-főket,
s tenger szörnyeinek fölfalni adtad őket.
Patakot, forrást fakasztottál,
bővízű folyókat kiszárasztottál.[233]
Tiéd a nap s az éj tiéd,
holdat, napot te készítéd.
Tőled való minden határ,
telet, nyarat te alkotál.
Emlékezzél: az ellenség, Uram, gyalázott tégedet,
szidalmazta a balga nap neved.
Galambod életét keselyűknek ne add oda,[234]
szegényeidnek életéről el ne felejtkezzél soha.
A szövetségre vond szemed,
mert az erőszak tölt be országszerte minden zugot, teret.
Szégyenvallással vissza a letiport ne térjen,
a szegény és a nyomorult tégedet hadd dícsérjen.
Kelj fel, Isten, harcold meg harcodat;
s amit naponta hoz reád a balga, gondold meg gyalázatodat.
El ne felejtsd ellenséged szavát,
s mely egyre nő, a lázadók zaját!
229. örökre: (vö. a 3. 9. 10. 19. és 23. verssel): e szó mutatja, hogy már hosszabb idő telt el a templom lerombolása óta; ugyanez okból mondhatja, hogy a Szentföldön ,,próféta nincs'', hiszen Jeremiást és Ezékielt elhurcolták s már (valószínűleg) meg is haltak. De alaptalan volna a makkabeusi kort jelölnünk meg e zsoltár keletkezési idejének.
230. A héber eléggé homályos. Mindenesetre a templom erőszakos lerontásáról van szó. -- kapuit: a Hetvenes és a Symmachus- féle görög fordítás szerint; a héber szó ,,vésett munkát'', domborművet jelent (vö. Kir. III. 6, 29.).
231. jeleinket, azaz a csodákat, amelyeket Isten egykor a nép előtt művelt.
232. miért tartod... kebleden jobbkezed: :tétlenül pihentetve.
233. Az egyiptomi kivonulásról szól; a sárkányok és a Leviáthán az egyiptomiak, akik a Vörös-tengerbe vesztek; patakot forrást: vö. Móz II. 17, 1-7; III. 20, 1-13; bővízű folyókat,: azaz a Jordánt (vö. Józs. 3 sk.).
234. keselyűknek: a vad ellenségnek; galambod: Izrael népe (vö. 67. zsolt. 14.).