Uram, Istenem, benned bízom,
légy minden üldözőmtől gyámolítóm,
légy szabadítóm!
Nehogy valaki oroszlánként lelkem elragadhassa,
segítő híjján széjjel ne szaggassa.
Uram, Istenem, ha úgy cselekedtem,[10]
ha igazságtalanság van kezemben,
Ha barátomnak gonosszal fizettem,
én, ki igazságtalan bántóim megmentettem,[11]
ám üldözze az ellenség és érje el a lelkem,
és életemet földig hadd tiporja,
becsületemet gázolja a porba!
Kelj fel haragodban, Uram,
emelkedj fel szorongatóim dühének ellenében,
ítéletre, ígéreted szerint, serkenj fel értem.
Gyűljön köréd a nemzetek tanácsa
és trónolj fölöttük a magasságban.
Itél az Úr a nemzetek felett:
adj igazat nekem én igazvoltomért,
bennem lakó ártatlanságomért.
A gonoszoknak gonoszsága szűnjék, erősítsd meg az igazat,
ó igazságos Isten, ki szívek, vesék vizsgálója vagy.
Pajzsom az Isten énnekem,
megszabadítja az igazszívűeket,
Igaz bíró az Isten,
s haragja napról-napra fenyeget.
Ha meg nem térnek, köszörüli kardját,
megvonja íjját és célba feszíti,
Halálos fegyvert készít ellenük,
nyilait égetőre tüzesíti.[12]
Ime, gonoszságot fogant, vétekkel viselős,
szül a világra álnokságot.
Gödröt ásott és mélyre vájta le,
de vermébe hull, melyet maga ásott.
Gonoszsága visszahull ön fejére
és erőszaka visszaver ön feje-tetejére.
Én pedig áldani fogom igazvoltáért az Urat,
és a Fölséges Úr nevének zengem zsoltáromat.
10. ha úgy cselekedtem: mint amivel a rágalom vádol.
11. bántóim megmentettem: vö., Sám. I. 24, 11; 26, 9.
12. a régi fordítások a megátalkodott ellenséget büntető Istenre értelmezik e két verset, mások magára az ellenségre értik, aki a gyilkosságra készülődik. -- ha meg nem térnek: szószerint: ,,ha meg nem tér'' ti. bármely bűnös, v. gonosz, tehát: bűnösök, gonoszok.