Tessék, Isten, neked, engem megmentened;
siess, Uram, hozd el segélyemet!
Piruljanak és szégyenkezzenek,
kik hajszolják életemet.
Térjenek hátra, szégyenüljenek meg,
kik bajaimban gyönyörködnek.
Gyalázattal tetézve hátratérjenek,
kik azt mondják: ,,Ugy kell, ugy kell neked!''
Örvendezzenek és vigadjanak mind,
akik keresnek tégedet,
Mondják mindenkor: ,,Áldassék az Isten'',
akik szeretik segítségedet.
Nyomorult vagyok és ágrólszakadt,
Isten, te viseld gondomat!
Szabadítóm, istápom vagy nekem:
ne késsél, Istenem!
202. Ez a zsoltár -- kevés eltéréssel -- megegyezik a 39. zsolt. 14-18. verseivel; valószínűleg azért különült el, mert alkalmas imádság isteni segítségért.