Ujjongjatok Istennek, minden földek,[173]
énekeljétek fölséges nevét,
adjátok meg nagyságos énekét.
Mondjátok Istennek: ,,Csodásak műveid!
erőd nagyvolta miatt hizelegnek ellenségeid.[174]
Az egész föld imádjon és daloljon neked,
dalolja nevedet.''
Jertek, lássátok Isten tetteit,
döbbentők, amiket az emberek közt végbevitt!
A tengert szárazfölddé tette,
az áron őket lábon átkelette:
azért őbenne vígadunk!
Az Úr erejében uralkodik örökre,
szeme fürkészve néz a nemzetekre,
a lázadók, hogy fel ne keljenek.
Áldjátok Istenünket, népek,
dicsőségének hírét hirdessétek,
Aki lelkünknek az életet adta,
és ingadozni lábunkat nem hagyta.
Mert minket, Isten, próbára vetettél,
mint az ezüstöt, tűzben kiégettél.
Hálóba fogtál,
ágyékainkra súlyos terhet raktál.
Fejünkön embereket tiportattál,
tűzön és vízen kellett általmennünk:
de mégis aztán könnyebbséget adtál.
Házadba megyek égő áldozattal,
és teljesítem, amit megfogadtam,
Mind, amiket kimondott ajkam,
amiket szájam fogadott a bajban,
Kövér juhok égő áldozatát és kosok háját ajánlom fel néked:
bikákat áldozok és gödölyéket.
Jertek, ti istenfélők, halljátok, elbeszélem,
mily nagy dolgokat tett ő vélem.
Ajkam hozzá kiáltozott,
nyelvem neki dícséretet hozott.
Ha rossz lett volna szívem szándoka,
meg nem hallgat az Úr soha.
Ámde Isten meghallgatott:
imám szavára fordítá figyelmét.
Áldott az Isten, mert imádságom nem vetette meg,
és el nem vonta éntőlem kegyelmét.
173. minden földek: vegyük észre itt, miként a 4.8 v-ben is az univerzálizmust, az egyetemesség gondolatát.
174. hízelegnek előtted: akaratuk ellenére is dícsérnek téged (vö. Zs. 17, 45; 80, 16).