Hallgasd meg, Isten, hangom, mikor panaszkodom,
ellenség félelmétől légy életemnek oltalom!
Ments meg gonoszak tanakodásától,
gonosztevők zajongásától.
Kik nyelvüket, mint kardot élesítik,
mérgezett szavak nyilait feszítik.
Szívébe lőni lesből az igaznak,
és nem félnek, hirtelen rányilaznak.
Bátran készülnek gonosz vállalatra,
titkos tőrök vetését fonogatják,
,,Ki lát bennünket?'' -- mondogatják.
Gazságokat koholnak, s eltitkolják, amit koholtak
s eszük és szívük kifürkészhetetlen mindannyioknak.[168]
Ám Isten rájuk sujtja nyilait,
váratlan ütnek rájuk a sebek,
Romlásukat nyelvük okozza
és mind akik csak látják, csóválják fejüket.[169]
S mindenki retteg és hirdeti Isten műveit,
és tetteit megszívlelik.
Örül az Úrban az igaz és hozzá menekűl,
és dicsekszik minden igazszivű.
168. Eléggé nehezen érthető vers; a maszorétikus szövegnek fordítását adjuk; ez azt a mérhetetlen ravaszságot írja le, amellyel fondorkodásaikat végrehajtják.
169. Minél ravaszabbak azonban az ő fondorkodásaik, annál közelebb a bukásuk. -- csóválják fejüket: csodálkozásuk és megvetésük jeléül (vö. Zs. 21, 8; 43, 15; 108, 25).