Csak Istenben hogy lelkem elpihen,
őtőle jő segítség énnekem.
Egyedül ő sziklám, és menedékem,
én váram: meg nem ingok semmiképpen.
Meddig rohantok egyre még, szétverni mért kivántok,
mint dőlt falat, mint roskadó palánkot?
Mindenképp le akarnak taszítni magasomból,
hazugságot szeretnek;
Szájukkal áldanak,
ám szívükben átokkal emlegetnek.
Csak az Istenben, lelkem, elpihenj,
őtőle jő reménység énnekem.
Egyedül ő sziklám és menedékem,
én, váram, meg nem ingok semmiképpen.[161]
Istentől van szabadulásom, büszkeségem,
erősségem sziklája ő: az Istenben van menedékem.
Bízzál benne, népem, mindenkoron:
öntsétek ki előtte szívetek:
Az Isten nekünk oltalom!
Egy sóhaj az emberfia,
csalárdak a hatalmas emberek:[162]
Föllibbennek a mérlegen,
mind együtt sincs egy lehelet.
Erőszakban ne bízzatok, ne legyen rablásban hiú reménytek;
s ha szaporodik kincsetek, a szíveteket rája ne tegyétek!
Egyet szólott az Isten; kétszer hallottam ezt:[163]
,,Az Istené a hatalom, s tied, Uram, az irgalom;
mert tettei szerint mindennek megfizetsz.''[164]
161. A zsoltáros ugyanazokat a szavakat ismétli mint a 2. 3 v-ben de saját lelkét szólítja meg. -- A zsoltár nagyon jól illik Dávid királyra, aki kimutatja, mit érzett fiának, Absalomnak lázadása idején.
162. emberfia: alacsonysorsú, népből való ember; hatalmas emberek: nemesek, előkelők (vö. Zs. 48, 3).Ezek mind együttvéve, mérlegre téve nem érnek annyit, mint egy lehelet.
163. egyszer ... kétszer: azaz kétszer (nyomatékosan) hallottam és emlékezetembe véstem. -- Az ilyen szólásmódot a semiták arra használták, hogy erőteljesebben kiemeljék azt a számot, amely a fölsorolt kettő vagy több közül a magasabb értékű; vö. Ám. 1, 3; Péld. 6, 16-19; 30, 15, 18. 21.
164. mindennek megfizetsz: ... vö. Róm. 2, 6-11.