Isten, te minket elvetettél, összetörted seregeinket,[152]
haragszol: állíts helyre minket.
Megrengetted, meghasítottad földedet,
inog: gyógyítsd meg a töréseket.
Népednek kemény dolgokat mutattál,
elbódulásnak borával itattál.[153]
Zászlót adtál azoknak, akik tégedet félnek,
nyilazás elől menedéknek;
Hogy akiket szeretsz, megszabaduljanak:
hallgass meg és terjeszd ránk jobbodat!
Szólott az Isten szent helyén:
,,Ujjongva osztom el Szikhemnek földjét,
felméretem Szukkothnak völgyét.[154]
Gálaád földje az enyim, Manasses földje az enyim,
fejem sisakja Efraim, Juda királyi jogarom,[155]
Moáb a mosdó tálam,[156]
Edomra sarumat dobom,[157]
Filiszteán diadalmaskodom.''
Ki visz engem az erős városig?[158]
ki vezet el egészen Édomig?
Nem te, Isten, ki elvetettél minket,
és nem kíséred már seregeinket?
Ellenség ellenében te légy nekünk segély,
mert emberi segítség mit sem ér.
Istennel mi hősök leszünk,
s ő eltiporja ellenünk.
152. összetörted seregeinket: azaz úgy intézted, hogy ellenségeink áttörjék csatarendjeinket.
153. elbódulásnak borával: hogy tántorogjunk, mintha részegek volnánk.
154. Szukkothnak völgyét: a Jordánon túl közel a Jabok folyónak a Jordán völgyébe való torkolatához.
155. Efraim a legnagyobb törzs az Úr számára mintegy sisakja fejének; Juda pedig királyi jogar, azaz királyságának székhelye vö. Móz. I. 49, 10.
156. mosdótál: szolgai munkákat fog végezni.
157. sarumat dobom: a birtokbavétel jeléül. A saru sok keleti népnél a birtokjognak a jelképe volt.
158. erős városig: valószínűleg Bosra városáról van szó (Móz. I 36, 33; Iz. 34, 6; Am. 1, 12, stb.), amely Édom királyságnak legjobban megerősített és igen nehezen megközelíthető fővárosa volt.