Könyörülj rajtam, Isten, könyörülj,
mivel én lelkem hozzád menekül,
Szárnyaid árnyékában én lelkem megvonul,
amíg a veszedelem elvonul.
A Fölségeshez szavam emelem,
az Istenhez, aki jót tesz velem.
Küldje nekem a mennyből segítségét,
üldözőimet gyalázatnak adja;
küldje nekem az Isten kegyelmét és hűségét.
Lelkem oroszlánok közt lakozik;
mohón szétmarcangolják emberek fiait,
A nyelvük éles kard,
nyílak és lándzsák fogaik.
Emelkedjél fel az egek felett,
ragyogtasd föl, Uram, az egész földön
te dicsőségedet.
Lábamnak tőrt vetettek,
meghajlították lelkemet.
Vermet ástak elém,
belé maguk hadd essenek.
Kész az én szívem, Istenem,
kész szívem énekelnem és zsoltárt zengenem.[141]
Ébredj, én lelkem,
citera, hárfa, ébredj!
a hajnalt pirkadni keltem.[142]
A nemzetek közt, Uram, vallak;
a népek közt énekkel magasztallak.
Mert nagy a te jóságod, felér az egekig,
hűséged a fellegekig.
Emelkedjél fel az egek felett,
és terjeszd ki, Uram, az egész földön
te dicsőségedet.
141. Kész: miután egy kissé félt, már újból megerősödött bizalmában, sőt telve van örömmel.
142. én lelkem: a héberben kb. = ,,minden, ami a bensőmben van''. a hajnalt pirkadni keltem: azaz olyan korán kelek, hogy úgy látszik, dalommal én keltem föl a hajnalt, amely maga is dícséri Istent.