Vedd a füledbe, ó Isten, imám,
könyörgésemtől el ne fordulj,
hallgass meg és figyelj reám.
Szorongás közt bolyongok,
megrendültem az ellenség szavától,
a bűnösök zajától.
Mert elhalmoznak rosszal engem,
s haraggal fenekednek ellenemben.
A szív bennem megháborul,
halál borzalma rámtolul.
Rám száll a félelem, a rémület,
és elborít a rettenet.
S mondom: bár volna szárnyam, mint galambnak,
hogy elszállhatnék s lelhetnék nyugalmat;
Innen bizony nagymessze futnék,
a sivatagban megmaradnék.
Ott vernék gyorsan menedékhelyet föl,
megvédene szélvésztől, fergetegtől.
Szórd őket el, Uram, s nyelvükre széthúzást hozz[131]
mivel csupa erőszak s viszálykodás a város.
Fenn ólálkodnak éj-nap a falon,
benne gonoszság van és ártalom.
Csalárdság van belül,
erőszak s cselszövés utcáin el nem ül[132]
Ha ellenség gyalázna,
azt még csak elviselném,
Ha gyűlölőm támadna ellenem,
titokban elkerülném,
De te voltál, ki társam vagy nekem,
barátom és bizalmas emberem,
Te, kivel egymást édes frigybe zártuk,
s Isten házát az ünneplő tömegben együtt jártuk.[133]
Lepje meg őket a halál,
szálljanak alvilágra élve,
mert aljasság van házuk belsejében!
Én pedig, én az Istenhez kiáltok,
és megszabadít az Úr engemet.
Este, reggel és délben panaszkodom, sóhajtozom,
és meghallgatja könyörgésemet.
Befogadja békébe lelkem azoktól, akik bántanak,
mert seregestül reám rontanak.
Meghallgat Isten s megalázza őket, ki öröktől uralkodik,
mert nem térnek a jóra s Istent nem rettegik;
Barátjuk ellen nyújtják kezüket,
megfertőztetik szövetségüket.[134]
Simább az arca mint a vaj,
pedig szívében harc lakik.[135]
Olajnál olvadóbbak,
pedig vont kardok szavai.
Az Úrra vessed gondodat,
és ő megtámogat:
soha igazat inogni nem enged.
És te Isten, mélyére sujtod őket
a halálos veremnek:
A vérszopók, az álnokok nem érnek napjaik feléig,[136]
én pedig, Uram, bizakodom benned.
131. nyelvükre széthúzást hozz: támassz köztük egyenetlenkedést (Móz 11 6-9).
132. Vannak, akik ezeket Absalom lázadására és az abból származó egyenetlenkedésekre értik (Sám. II. 15); a következőket Achitófelre vonatkoztatják aki az Absalom-féle lázadáskor Dávid ellenségeihez pártolt (Sám. II. 16, 15-23).
133. ünneplő tömegben: úgy látszik, a templomba való ünnepi zarándoklatokat jelenti. Az értelme tehát: mind a magán-, mind a vallási életben a legszorosabb baráti összeköttetésben éltünk egymással.
134. Vö. 13-15 vv.: barátjának hűtlensége jobban szomorítja őt mint ellenségeinek ármánykodása.
135. szívében harc lakik: szószerint: ,,háború az ő szíve''.
136. nem érnek napjaik feléig: nem fogják megérni teljes korukat; idő előtt fognak meghalni (vö. 101, 25; Iz. 38, 10; Jer. 17, 11).