Azt mondja szívében az esztelen:
,,Nincs Isten!''
Megromlottak, utálatosak tetteik,
aki jót tenne, nincsen.
Az Úr lenéz mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e még okos, van-e még Istent kereső?
Mind, mind tévelygenek, romlásra váltak valamennyien,
egyetlenegy sincs jót cselekedő.
Ugy-e, hogy mind eszükre fognak térni a gonosz emberek,
akik úgy falják népemet, akár a kenyeret,
és nem hívják Istent segedelemre?
Akkor rettegtek félelemben,
amikor nem volt ok a félelemre,
Mert Isten szerteszórta ostromlód csontjait,
s megszégyenültek, mert az Isten őket elvetette.
Bár jönne üdvösség Sionból Izraelre!
mikor majd Isten fordít népe sorsán,
akkor ujjongna Jákob, Izrael ünnepelne.[129]
129. Ez a zsoltár csaknem ugyanaz, mint a 13. zs., azért lásd azt; leginkább a 6. v.-ben tér el, amely talán Sennacherib hadseregének szétszórására vonatkozik (Kir. IV. 19, 35 sk.). -- A gonosz izraeliták nem féltek Istentől, de féltek az assziroktól, pedig ezektől nem kellett volna félniök.