Gonoszságoddal mit dicsekszel,
te nagyhatalmú gonosz ember?
Rontáson jár az eszed szüntelen,
álságot fensz késéles nyelveden.[127]
Jónál a rosszat jobban szereted,
igaznál a hazug beszédeket.
Minden rontó igét szeretsz,
te csalfa nyelv!
Azért leront az Isten,
elvet örökre tégedet,
Kigyomlál sátorodból,
s az élők országából kitépi gyökered.
Megfélemedve látják ezt majd az igazak,
s nevetnek rajta:
,,Ime az ember, aki oltalmának
nem az Istent akarta,
Gazdagsága bőségében bizakodott
és bűneiben felfuvalkodott.''
De én, mint zöldelő olajfa az Isten hajlékában,
bízom örökre Isten irgalmában.
Dícsérni foglak mindörökké, mivelhogy cselekedtél[128]
és dicsőségét jóságos nevednek
hírdetni fogom szenteidnek.
127. álságot fensz kés módra: azaz váratlanul és hevesen sértesz.
128. mivelhogy cselekedtél: ti. megbüntetted a gonosz rágalmazót.