Könyörülj rajtam, Isten, irgalmasságodért,
törüld le gonoszságomat könyörületednek nagyvoltaért.
Teljességgel moss meg bűnömtől engem,
és vétkeimtől tisztogass meg engem.
Mivelhogy vétkem én elismerem,
és előttem van bűnöm szűntelen.
Te ellened vétkeztem egyedül,[121]
és gonoszat előtted cselekedtem.
Hogy meglássék: igaz vagy végzésedben
s igazságos ítéletedben.
Ime, vétekben jöttem a világra
és anyám bűnben fogant engem.[122]
Pedig te a tiszta szívnek örülsz,
és bölcsességre oktatsz kebelemben.
Hints meg izsóppal, s én tiszta leszek,[123]
moss meg, és hónál fehérebb leszek.
Add hallanom a vígság és öröm szavát,
hadd ujjongjanak megtört csontjaim.
Fordítsad el orcádat vétkeimtől,
töröld el minden gonoszságaim.
Szívet teremts, Isten, tisztát nekem,
és újítsd meg szilárddá szellemem,
El ne taszíts orcád elől,
és meg ne vond tőlem szent lelkedet,
Add vissza üdvösséged örömét,
és tégy nemes lélekkel erőssé engemet.
A bűnösöket én utadra megtanítom,
s hozzád térnek az istentelenek.
Szabadíts meg a vérontás bűnétől, Isten, szabadítóm![124]
s ujjongjon nyelvem igazságodon.
Nyisd meg, Uram, ajkaimat,
s hirdetni fogja szám magasztalásodat.
Mert áldozatban kedved nem leled,
sem égőáldozatban nem telnék örömed.[125]
Az én áldozatom a töredelmes lélek,
a megtört és alázatos szivet, ó Isten, le nem nézed.
Légy jó, Uram, Sionhoz kegyességed szerint,
építsd meg Jeruzsálem falait.
Akkor majd kedves lesz előtted törvényes áldozat, égő és teljes
áldozat,
akkor majd hordanak oltáraidra tulkokat.[126]
121. te ellened vétkeztem egyedül: a bűn legsajátosabb lényege Isten megbántása, a többi körülmény már másodrendű.
122. A bűnre való hajlandóság benne van az emberben; a katolikus hagyomány joggal látja e szavakban az eredeti bűn tanát.
123. izsóppal: az izsóp összekötött és az áldozati állat vérébe mártott ágaival meghintették a bűntől megtisztítandó személyt vagy tárgyat (Móz. II. 12, 22; Móz. III. 14, 4-7).
124. a vérontás bűnétől: úgy látszik, Uriás megölésére gondol. (Sám. II. 6-17; 12, 9.)
125. Emberölésért és házasságtörésért nem voltak előírva engesztelő áldozatok s nem is voltak szokásban. Ezeket a bűnösöket halállal büntették, ezt azonban Dávid királyra nem alkalmazhatták.
126. Ezt a két utolsó verset valószínűleg a számkivetés idején adták hozzá a zsoltárhoz, amikor is ezt a gyönyörű magánéneket a liturgiában is használni kezdték.