Vedd a füledbe, Uram, szavamat,
hallgasd meg én fohászkodásomat,
Imádságom szavát fogadd figyelmesen
én királyom, én Istenem!
Mert hozzád könyörgök, Uram;
már reggel meghallod szavam;
reggel hozom imám elébed, -- úgy várlak téged.[6]
Mert nem vagy olyan Isten, hogy kedvelnéd a hamisságot,
a rossz embert nem állod,
az istentelen meg nem áll színed előtt,
Gyűlölsz minden gonosztevőt,
mind, aki hazugságot beszél, elveszted őt;
Vérszopó ember, álnok ember
útálatos az Úr előtt.
Én azonban kegyelmed bőségében
házadba lépek.
Leborulok szent templomod felé,
mert féllek, Uram, téged.
Vezess engem igazságodban, én ellenségeim miatt,
egyengesd el számomra útadat.[7]
Mert szájukban becsületesség nincsen,
cselvetést főznek szíveikben,
Tátongó sír a torkuk[8]
és nyelvükkel hízelgenek,
Fenyítsd meg őket, Isten,
saját terveik által essenek,
Sok bűnükért taszítsd el őket,
mert föltámadtak ellened.
Ellenben akik hozzád menekülnek, vígadjanak,
mindenkoron ujjongjanak,
Oltalmuk légy, hogy benned örvendhessenek:
akik szeretik a te nevedet,
Mert te, Uram, az igazat megáldod,
s pajzsként borítod fölébe jóságod.
6. hozom imám: szószerint: készítem, eléd teszem (a tárgy említése nélkül), valószínűleg: reggeli imádságomat (vö. Jób 13, 18; 32, 14) -- úgy várlak: ti. remélem, hogy meghallgatásra találok.
7. egyengesd el útadat: hogy azon könnyű szerrel járhassak.
8. tátongó sír: amelyből bűz és rothadás jön elő.