Szívem szép szóra gerjedez,
énekemet a királynak ajánlom,
nyelvem, mint fürge író vesszeje.
Szépségesebb vagy emberek fiánál,
ajakadat édesség elömölte,
azért az Isten megáldott örökre.
Övezd fel kardod oldaladra, hős,
szépségedet és ékességedet!
Szállj síkra szerencsével hűségért, igazságért,
s nagy tettekre tanítson jobbkezed.
Hegyesek a te nyilaid, a népek elhullnak alád,
a király ellenségei szivét rettegés járja át.
Trónusod, Isten, áll örök időkre,[101]
királyi vessződ igazság vesszője.
Igazságot szeretsz, gonoszságot gyűlölsz:
ezért kent fel az Isten, Istened,
az öröm olajával minden társad felett.[102]
Áloe-, myrrha-, káziától illatosak ruháid,
elefántcsont termekből hárfapengés vidámít.
Királylányok vonulnak szembe véled,[103]
jobbodon a királyné, Ophir-arannyal ékes.[104]
Halljad leány, nézz rám s figyelj:
népedet és atyádnak házát felejtsed el.
Kívánja a király szépségedet,
hódolj neki, mert urad ő neked.
Tyrus népe hozza elébed nászajándékait,
a nép előkelői kegyed versengve keresik.[105]
Teljes díszben vonul fel a királylány,[106]
aranyos-szőttes ékesség ruháján.
Hímes palástjában a király elé hozzák,
utána szűzek, társai, sorban követik hozzád.
És vigadozva, ujjongó csapatban
úgy vonulnak be a királyi lakba.
Fiaid lépnek atyáid helyébe:[107]
fejedelmeknek állítod fel őket az egész föld fölébe.
Nevedet hirdetni fogom nemzedékektől nemzedékekig,
azért a népek ünnepelni fognak öröktől örökig.[108]
101. trónusod, Isten: a királyt Istennek szólítja, de nem úgy, ahogyan a keletiek a királyokat isteneknek nevezték és tartották. Az Ószövetség ugyanis Elohimnak nevezi a fejedelmeket és bírákat is, mint Isten képviselőit és helyetteseit a földön (Zsolt. 81, 1). A zsoltáros pedig, amikor a sugalmazás hatására ezeket írja, a Messiás istenségére akar rámutatni.
102. minden társad felett: más királyok fölött.
103. vonulnak szembe véled: a zsoltáros itt áttér a királyné és az őt kisérő szűzek bevonulásának leírására. A maszoréta szövegben: ,,a te értékes tárgyaid között vannak a király leányai''.
104. Ophir: Dél-Arábia, vagy Kelet-Afrika tengerpartján fekvő vidék, ahonnan Salamon és Hiram hajói aranyat hoztak (Kir. III. 9, 28; 10, 11. 22; Jób 22, 24, stb.).
105. Tyrus népe: szóról-szóra: ,,Tyrus leánya'', miként: ,,Jeruzsálem leánya''. A tyrusi előkelők itt az idegen népeket ábrázolják. kegyed versengve keresik: szószerint: ,,tekintetedet jóságossá és kedvessé teszik'' (Jób 11, 19).
106. teljes díszben vonul fel a királylány: szószerint: ,,A királylány teljes díszben (megy) a (palota) belsejébe''.
107. A zsoltáros a királyt szólítja meg, már nem a királynét.
108. A király dicsősége meg fog maradni mind a fiakban, mind a zsoltárosnak ebben az énekében.