Itéld meg igazamat Isten,
fogd pártom a nem-szent nép ellenében:
cseles és álnok ember ellen te légy a menedékem.
Mert te vagy, Isten, az én erősségem:
miérthogy elvetettél?
miért kell szomorúan járnom, mikor szorongat ellenségem?
Világosságodat és hűségedet küldd el, vezérem az legyen,
te szentséges hegyedre s csarnokaidba az vigyen.
Én bemegyek az Isten oltárához,
Istenhez, ó ujjongó örömem,
És dicsérlek tégedet citerával,
Isten, én Istenem!
Mért vagy én lelkem oly levert?
mért háborítasz engemet?
Bizzál Istenben: áldani fogom még
az én orcámnak megszabadítóját, az én Istenemet !



A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu