Hallgass meg, hogyha hívlak, igazságomnak Istene,
ki fölemeltél engemet a bajban,
hallgasd meg imám, könyörülj meg rajtam.
Férfiak, meddig lesz még a szívetek nehéz?[3]
miért szerettek hiuságot, mért hánytorgattok hazugságot?
Tudjátok meg: csodálandóvá teszi szentjét az Úr,[4]
meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
Reszkessetek és ne vétkezzetek,
szálljatok magatokba szívetekben
kamrátokban s csendben pihenjetek,
Törvényes áldozatot hozzatok
s az Úrban bízzatok.
Mondják sokan: ,,Valami jót ki mutat nékünk?!''
arcodnak fényességét hozd fel, Uram, fölébünk!
Örömet adtál a szivembe nékem,
nagyobbat, mint bornak, búzának bőségében.[5]
Mihelyst lefekszem, békén alszom el,
mivel te, Uram, egyesegyedül,
biztonságban megőrizel.
3. férfiak: azaz nemesek, hatalmasok; vö. Zs. 48, 3; 61, 10; szívetek nehéz: a szív a héber nyelvben az érzelmek székhelye, még gyakrabban a gondolatok középpontja. Azoknak nehéz a szíve, akik nehezen hajolnak az igazság befogadására (eszükben) vagy a jónak követésére (akaratukkal).
4. csodálandóvá teszi: csodálatos tisztelettel tünteti ki, felmagasztalja. Más fordítók a maszoréta szöveg palah szavának megtartásával így fordítják: szentjét (a jámbort, alázatost) kiválasztja magának az Úr.
5. Örömét azzal az örömmel veti össze, amit a bő termés szerez.