Kimondottam: vigyázok útjaimra,[82]
hogy ne vétkezzem nyelvemen;
Zablát kerítek szám elé,
mikor előttem az istentelen.
Elnémultam, hallgattam, és nem volt semmi jóm,[83]
de kiujult bennem a fájdalom.
Felforrt bennem a szív,
tűz gyulladt bennem elmélkedésemben;
s ezt mondta nyelvem:[84]
Add, Uram, tudtomul határát életemnek,
s hogy napjaim mértéke mekkora,
mily múlandó vagyok, hadd ismerem meg.
Im napjaim néhány araszra mérted,[85]
és életem előtted, mint a semmi:
egy sóhajtás az emberélet!
Akár az árnyék, úgy jár-kél az ember,
töri magát hívságokért,
halomra gyűjt és nem tudja, kiért.
És most, Uram, mire van várni nékem?
csak tebenned van reménységem!
Minden gonoszságomtól ments meg,
ne adj csúfjára esztelennek.
Elnémultam, ki nem nyitom a szám,
hiszen te küldted ezt reám.
Fordítsd el rólam csapásaidat,
mert elfogyatkozom sújtó kezed alatt.
Bünteted és fedded a bűnös embert,
moly módjára kincseit elemészted:
egy sóhajtás az emberélet.
Halld, Uram, imádságom,
hallgasd meg kiáltásom,
ne fogadd siketséggel könnyeim,
Mert jövevény vagyok tenálad,
és zarándok, mint minden őseim.[86]
Fordítsd el rólam szemedet, hogy hadd vegyek lélegzetet,
mielőtt elmegyek és többé nem leszek.[87]
82. vigyázok útjaimra: hűségesen megtartom Isten parancsait.
83. és nem volt semmi jóm: a héberben: ,,távol a jótól'', vagyis elvesztettem boldogságomat. Mások másként magyarázzák.
84. nem tudja türtőztetni szavait.
85. napjaimat néhány araszra mérted: életemet igen röviddé tetted.
86. Arról a rövid időről van szó, amit betegsége után adjon még neki az Isten.
87. és nem leszek: ti. ezen a földön A jövő életról nem beszél, de nem is tagadja azt, miként nem tagadta Jób sem (3,13-19), noha hasonló módon panaszkodott (10, 20-22).