Perelj, Uram, perelőimmel,
harcolj én ellenségeimmel.
Ragadj érettem pajzsot, vértet,[73]
kelj fel, hozz nekem segítséget.
Lendíts dárdát és tartsd fel üldözőim,
mondd lelkemnek: ,,Én vagyok üdvösséged!''
Zavarodjon meg, piruljon meg, ki szorongatja életem;
térjenek hátra s szégyenüljenek meg, kik gonoszat koholnak ellenem.
Legyenek olyanok, mint a szélben a polyva,
kergesse őket Isten angyala,
Legyen az útjuk síkos és setét,
üldözze őket Isten angyala.
Mert hálót nekem ok nélkül vetettek,
ok nélkül ástak vermet életemnek.
Mikor nem sejtik, szálljon rájuk romlás,
ásott vermükbe maguk essenek,
vetett hálójuk őket fogja meg,
De az Úrban fog újjongani elmém,
vígadozni fog az ő segedelmén.
Minden erőim kiáltani fogják:
,,Uram, kicsoda hasonló tehozzád?
Ki megmented a gyengét a hatalmaskodótól,
szorongatottat és szegényt fosztogatóktól!''
Erőszakos tanúk álltak fel ellenem:
amiről semmit sem tudok, azt kérdték szüntelen.
Jóért rosszal fizettek nékem;
lelkem elhagyottsága lett a részem.
Pedig én, mikor ők betegek voltak, szőrzsákba öltözködtem,
bőjttel gyötörtem lelkemet,
sűrű könyörgésekkel könyörögtem.[74]
Mint jóbarátért, mint testvéremért, szomorún jártam,
mint aki az édesanyját siratja, úgy görnyedtem a gyászban.
Ôk ellenben, mikor én meginogtam, örvendeztek és gyülekeztek,
ellenem gyülekeztek, váratlan nekem estek,
Megmarcangoltak, nem nyugodtak, rám törtek gúnyosan,
csikorgatták rám fogaikat hangosan.
Uram, még meddig nézed ezt?
szabadítsd meg az ordítóktól lelkemet,
az oroszlánoktól életemet.[75]
Hadd áldjalak a nagy gyülekezetben téged,
a sok nép között hírdessem dicsőséged.
Ne örüljenek a gonoszok rajtam, akik ellenem törnek,
ne hunyorgassák szemüket, kik ok nélkül gyűlölnek.
Mivel nem békés beszédeket szólnak,
s országszerte a békességesekre álnokságot koholnak.
Szélesre tátják ellenem a szájuk,
s mondják: ,,Haha! haha! Most a szemünkkel látjuk!''[76]
Látod, Uram! -- Ne hallgass!
Uram, ne maradj tőlem messze!
Kelj fel, serkenj fel védelmemre,
én Istenem, Uram, az én peres ügyemre!
Uram, igazságodban tégy rám ítéletet,
Istenem; rajtam ne örüljenek!
Ne gondolják szívükben: ,,Hahaha! Ezt akartuk!''[77]
ne mondják: ,,Ezt felfaltuk!''
Piruljanak meg, szégyenüljenek meg
mind, kik nevetve nézik bajomat,
Borítsa őket szégyen és gyalázat,
kik ellenem felfújják magukat.
De örvendjenek és újjongjanak, kik pártul fogják ügyemet,
s mindenkor így beszéljenek:
,,Áldott legyen az Úr,
kinek kegyelméből szolgája szabadul!''
Hirdeti nyelvem igazságodat,
mindenkoron magasztalásodat.
73. pajzsot, vértet: nemcsak a rómaiaknak, hanem az izraelitáknak is volt egy kisebb kerek könnyű-pajzsuk és egy nagyobb és erősebb nehéz-pajzsuk. A magyar szöveg e másodikat ,,vértnek'' fordítja, mert nyelvünkben nincs két különböző szó a pajzs jelzésére.
74. szőrzsákba: a gyász és bűnbánat ruhája (vö. Zsolt. 29, 12.) sűrű könyörgéssel könyörögtem: szószerint ez áll a maszoréta szövegben: könyörgéseim visszatértek ölembe; a kifejezés értelme nem világos. Talán arról van szó, hogy ima közben oly mélyen lehajtotta a fejét, hogy szavai mintegy visszamentek a mellébe, ahonnan kiszakadtak.
75. életemet: szószerint: egyetlenemet. Vö. Zsolt. 21, 21.
76. Haha! haha! Gúnyolódva kiáltoznak, mert elérték céljukat.
77. Ezt akartuk: a héber szó étvágyat és kívánságot is jelent.