Hozzád menekülök Uram, soha ne engedj szégyent érnem,
igazvoltodban légy a menedékem.
Hajlítsd füledet én szavamra,
Siess én szabadításomra.
Légy nekem szabadulás szirtje,
én erős váram, menedékem.
Mert te vagy kősziklám és váram!
nevedért kalauzom és vezérem.
Kivonsz a hálóból, amit titokban vetettek elém;
oltalmamat tetőled várom én.
Kezeidbe ajánlom lelkemet,
Uram, hűséges Istenem, megszabadítasz engemet.
A hívságos bálványok híveit gyűlölöd, Istenem;
de én bizalmam az Úrba vetem.
Ujjongva vígadok irgalmadon,
mert számbavetted nyomorom,
segítettél aggságomon,
S nem adtál engem ellenség kezére,
lábaim állítottad tágasságnak helyére.[66]
Könyörülj Uram rajtam, mert szorongattatom;
szemem-lelkem-testem sorvasztja bánatom.[67]
Elemésztődik életem a gondban,
esztendeim a siralomban.
A bánattól erőm megbágyadott,
minden csontom megsorvadott.
Minden ellenségemnek gúny tárgya lett belőlem,
szomszédaimnak csúfja, félelme ismerőseimnek,
aki meglát odakünn, fut előlem.
A szívekből, mint aki meghalt, oly feledésbe estem én,
olyan lettem, mint összetört edény.
Hallottam én: sziszegnek rám sokan -- köröskörül körülem rettenet![68]
ellenségeim összesúgtak és terveket koholtak,
hogy elvegyék életemet.
De én, Uram, bizalmamat beléd vetem,
azt mondom: Te vagy az én Istenem.
Az én sorsom a te kezedben:
ellenségem és üldözőm kezéből ragadj ki engem.
Orcád ragyogjon fel szolgád előtt,
és irgalmaddal szabadítsd meg őt.
Uram, szégyent ne lássak, mert tégedet kiáltlak;
essen szégyenbe az istentelen, némuljon el s üzessék alvilágnak.
Némaság szálljon a csalárd ajakra,
amely kevélyen és arcátlanul megvetést szól az igazakra.
Milyen nagy, Uram, kegyességed,
melyet azoknak ajándékozol, kik félnek téged,
Melyet megmutatsz mindazoknak, kik hozzád menekednek,
szeme láttán az embereknek.
Megoltalmazod őket arcodnak oltalmában.
emberek ármánya elől,
Elrejted őket sátorodban
marakodó nyelvek elől.
Áldott az Úr, mert megmutatta csodálatosképpen
az erősséges városban irgalmasságát nékem!
Pedig így szóltam ijedtemben:
,,Szemeid elől elvetettél engem!''
Ám te, amikor kiáltottam hozzád,
meghallgattál könyörgésemben.
Az Urat szeressétek, ti minden szentjei!
az Úr megtartja a hűségeset,
De annak, aki gőgösen cselekszik,
bőséggel megfizet.
Bízzatok, s legyen szívetek erős,
mind akik az Úrban reményletek.
66. tágasságnak helyére: a veszedelmes -- szűk --utaktól megszabadítottál engem (vö. Zsolt. 17, 20).
67. testem: szószerint hasamat, azaz egész belsőmet.
68. körülem rettenet: ez a kifejezés Jeremiásnál is előfordul (Jer. 6, 25; 20, 3. 10; 46, 5; 49, 29). Általában elég sok a hasonlatosság Jeremiásnak és ennek a zsoltárnak kifejezésmódja közt.