Uram, be sokan szorongatnak engem,
sokan fölkelnek ellenemben,
Sokan mondják felőlem:
,,Nincs menedéke az Istenben!''
De te, Uram, pajzsom vagy nékem,
fölmagasztalod fejemet, én dicsőségem.

Kiáltó szóm az Úrhoz fölhatott,
és szent hegyéről ő meghallgatott.
Elpihentem és el is szenderegtem:
de fölkelek, mert fenntart az Úr engem.
Nem félek én a nép ezreitől,
mely fölkél ellenem köröskörül.

Kelj fel, Uram!
Segíts, én Istenem,
Hisz minden elleneim arcul verted,
a bűnösök fogait összetörted.
Az Úrnál a segedelem.
Áldásod legyen népeden!



A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu