Hozzád kiáltok, én Uram!
én kősziklám, ne légy hozzám siket!
Olyan ne legyek, mint a sírba szállók,
ha meg nem hallgatsz engemet.
Mikor imádkozom, hallgasd meg kiáltásom,
mikor szent templomod felé kezeimet kitárom.
El ne ragadj a bűnösökkel
s gonosztevőkkel engemet,
kik békességet szólnak feleikkel,
de szívükben gonoszat rejtenek.
Tégy velük aszerint, ahogyan tettek,
és amilyen gonoszul cselekedtek.
Mert nem vetnek ügyet az Urra,
tetteire és kezemunkájára,
rontsa le őket s ne építse újra.

Áldott legyen az Úr, mert meghallgatta kérő szózatom,
az Úr erőm és paizsom!
Ôbenne bízott szívem s megsegített;
azért újjong szívem és énekemmel őt magasztalom.

Népének az Úr erős hatalom,
fölkenettjének mentség, oltalom.
Segítsd meg népedet, és add áldásod öröködre
és légy istápolója, pásztora mindörökre!



A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi.hu